Az új-zélandi Balaton

0

A világ másik végén folytatódik Janek beszámolója kiruccanásukról, immár a negyedik nappal, amikor egy egészen érdekes tó környékére látogattak el.

„Wanaka városa nekem nagyon szimpatikus volt, olyan kis üdülőváros hangulatú volt, és nem tudom mért, engem a Balatonra emlékeztetett.

Persze nem volt lacikonyha, és hekk, meg egy vagyonba kerülő lángos, de nagyon kóser kis városnak tűnik. Jó lett volna itt eltölteni egy éjszakát legalább.

Egy bringás verseny miatt volt egy kis dugó, de túléltük és a Ripponhoz érve egy kicsit el is felejtettük az ide vezető utat.

Felfelé menet felvettünk egy stoppos hölgyet, aki a borászathoz vezető hegyi úton sétált (és természetesen elesettnek tűnt) és mint kiderült a borászatban dolgozik. Épp egy esküvőre készülnek és oda ment műszakba.

Végzős német művész szakos, aki úgy döntött, hogy kihagy egy évet és elmegy Új-Zélandra (valami meleg helyre) dolgozni és élményeket gyűjteni. Bár a nevére nem emlékezem, de a bátorságára igen.

Valahogy mindig lenyűgöztek a hozzá hasonló világjáró szellemek, akik csak fogják magukat és mindenféle terv/ismeretség (és a hölgy esetében bizony pénz nélkül) nekivágnak az ismeretlennek.

Ahogy mesélte, tetszett neki a város, és mivel kerestek a szőlészetbe idényre zöldmunkást, jelentkezett, és már 6 hónapja itt melózik. Igaz, most már felszolgáló a vendéglátó egységben és a német turistákkal általában ő foglalkozik (akik sokan jönnek ide a rizling miatt).

Józsit félúton elhagytuk, mert miután visítva követelte, hogy ha nem állunk meg ő bizony kiugrik az autóból (sajnos nem teszteltük, hogy komolyan gondolja e). Perverz hobbijának hódolt, nekiállt a tőkesorokat fotózni. Mi leparkoltunk, elbúcsúztunk a hölgytől és egyszerűen csak élveztük a látványt.

Józsi megérkezett, kiröhögtük, ahogy azt kell, és indultunk a kóstolóra. Itt megint csak vegyes társaság volt, és rajtunk kívül talán meg egy német nyugdíjas pár volt, aki komolyan vette a borozást, a többiek igazából csak inni akartak és a látványban gyönyörködni. (…)

A host viszont képben volt és rögtön levette, hogy minket érdekelnek az apró részletek is, így viszonylag hamar a kezünkbe nyomott egy nyomtatott füzetet amiben MINDEN infó benne volt a borokról ami minket érdekelt (kivéve a tőketerhelés, de ezt meg személyesen elárulta miután kérdeztük).

A host egyébként egy skót származású idénymunkás volt, aki itt ragadt, és azóta felküzdötte magát „főelőadónak”. Nagyon jól éreztük magunkat, vettünk is pár bort (inkább a desszert borokból vettem és nem szégyellem elismerni :), kivéve rizlinget… ami nagy hiba volt.

A rippon borászat amúgy biodinamikus borászat és nagyon komolyan is veszik ezt. Bár a kis csoportunk kevésbé hisz abban, hogy egy bikatrágyával megtöltött ökörszarvtól, amiből 1-1 darabot a birtok 4 csücskében elásnak, jobb lesz a termés, de azért voltak jó tételek.”

Az eredeti posztot (részletesebb borismertetéssel) itt találod.

Bortól mézig Új-Zélandon

Share.

About Author

Leave A Reply