Az iskolai egyenruha és az egyenlőség

1

Aki még a nyolcvanas években volt gyerek, az aligha tudja kitörölni az emlékezetéből a végtelenül ronda, de legalább borzalmas anyagból készülő iskolai köpenyek emlékét, és azt a boldogságot, amikor akkor éreztünk, amikor eltörölték a kötelező viselését. Ez az Életem morzsái blog bejegyzése kapcsán jutott az eszembe, melyben arról van szó, hogy vajon jó-e az angol, egyforma ruhás modell és tényleg eltünteti-e a társadalmi különbségeket.

„Hát első körben az iskolák között óriási különbségek akadhatnak. Mármint abból kifolyólag, hogy milyen gyerekek járnak hozzájuk. Vannak nagyon vegyes sulik, de olyan sulik is, ahol a szülők között egyetlen fehér sem akad, vagy mindenkinek az anyja kendőben van.

Aztán vannak azok az iskolák, ahol a diákok 99% fehér és 60% a minimum fehér angol ebből (a többi francia, spanyol, pár német stb). Ezek a „fehér” iskolák (legtöbb esetben) a puccos, fizetős, magánok.

Ide minimum egy jó középosztálybelinek kell lenni, hogy az ember fizetni tudja a kb 17.000 fontos éves alapoktatás díját gyerekenként. És én még olyan jó nevű magániskolát nem láttam, ahol a kendősök voltak többségben.

Aki tehát London egy kerületében él, idővel, szépen, óhatatlanul is megtanulja, hogy melyik iskolába járnak a pénzesek és melyikbe az egyszerű (bevándorló) munkások gyerekei. Vagyis a társadalmi különbségek, a gyerekek szegregációja látványosabb, mint Magyarországon.

Szívesen élnél és dolgoznál Nagy-Britanniában? Válogass itt ottani állásajánlatok közül!

Az egyenruha csak az adott iskolában jelent egyenlőséget, vagyis x egyenruhások a magánsuliban tényleg egyenlőek társadalmi szinten (azért vannak az extrém jómódúak és csak a jómódúak), míg az y ruhások a 2 utcával odébb lévő állami suliban megint kb. egyenlőek, hiszen munkásosztály háttérrel rendelkeznek.

De amint a x és y ruhások egymás mögött vonulnak az utcán, már semmi egyenlőség nincs és nagyon is látszik, hogy ki-hova tartozik. (Amúgy az sem mindegy, hogy a gyerek egyenruhája a Tescóból van, vagy a John Lewis-ban vásárolták. Ez kb. olyan, mintha egyes gyerekeken Lacoste ruha, míg a többieken Primark cucc lenne.)

Én London egy bizonyos kerületében élek már 3 éve és ennyi idő alatt szépen megtanultam egyenruha alapján, hogy melyik gyerek hova tartozik.

Tudom, hogy kissé rasszistán jön le, de higgyétek el, hogy nem véletlen fizetnek a szülők 17 ezret oktatásra évente. Azt akarják, hogy gyerekeik a saját társadalmi rétegükkel megfelelő gyerekekkel legyenek együtt, barátkozzanak.

Plusz a szülőknek sem mindegy, hogy milyen szülőkkel kell együtt dolgozni és találkozni szülőin. Harmadrészt meg a magánsulik beígérnek minden jót, hosszú múlttal is rendelkeznek, és biztosítják a legjobb feltételeket a továbbtanuláshoz később.

Mikor megyek a gyerekekért a suliba, olyan idilli a légkör. Tényleg mindenki fehér és angol, tisztára azt a látszatot adja, hogy Anglia az angoloké és itt nem is élnek mindenféle népek.

A szülők közül többen kint ülnek a Land Roverben és mobiloznak, várják, míg nyílik az iskola ajtaja. Vannak aztán még olyan szülők is, akik minden nap úgy néznek ki, mintha a Vogue fotózásról jöttek volna. 40+ évesen jobban néz ki az arcbőrük, mint az enyém. Aztán vannak olyanok is, akik futószerkóban, teniszcuccban érkeznek.”

A teljes posztot ebben az esetben is érdemes elolvasni, itt tehetitek meg.

Külföldön keresel munkát, de nem találsz? Miért nem keresed nálunk?

(Fotó: boydellswidnes.co.uk)

Share.

About Author

1 hozzászólás

Leave A Reply