Az igazi árokásók

0

Az árokásásban ezúttal semmilyen áthallás nincs, azokról lesz szó, akik a háttérmunkát végzik egy építkezésen. Ez az építkezés Londonban zajlik, amiből nem nehéz kitalálni, hogy Digger egy napjáról lesz szó benne, rengeteg képpel és videóval.

„Ez a poszt is egy napomról fog szólni, és még egyéb másról. Sok munkám van benne, fogadjátok szeretettel.

Egy régi barátom, mikor rácsodálkozott London építészetére, azt találta mondani, hogy „ez az építészet, nem az árokásás”. Most tekintsünk el a mondatban rejlő mögöttes tartalomtól. A barátomnak igaza van. A festészet az például a Mona Lisa, nem a kép vásznát megszövő takács. A szobrászat az a Dávid szobor, nem pedig a márványtömböt hegyoldalból kihasító kőbányász. Egy újszülött bébi önmagáért szép, és senki sem emlékszik a születése véres kínjaira.

Ebben a posztban az építészet háttérmunkásairól, ha úgy tetszik, árokásóiról lesz szó és mindarról az elképesztő mérnöki innovációról, ami lehetővé teszi, hogy azok az építészeti csodák megszülessenek, amikre a barátom rácsodálkozott.

A múltkori poszt egy építési terület előkészítéséről szólt. A felesleges föld elszállításáról és egy 26 tonnás Liebherr markoló bemutatásáról munka közben. Most a következő lépcsőt mutatom be. Az egész terület alácölöpözését, és a cölöpözésre épülő géplánc munkáját.

Ez nem lesz egy építészetileg kiemelkedő műszaki alkotás, csak egy hipermarket, de biztosíthatok mindenkit, hogy minden nagyobb épület építésének első lépcsője ez, és ugyanígy zajlik.

Hogy indul egy nap?

Mérgelődéssel. Mert már megint lezártak két sávot a munkába vezető úton és ez reggel-este fél óra araszolást jelent. Mikor beértem, és átöltöztem, Rob mondja, hogy gépet kell váltanom.

A 13 tonnás új Liebherrel kell dolgoznom, mert kisegítője leszek a cölöpfúró gépnek. Ilyet már csináltam sokat és a legjobb munkák közé tartozik. Először nézzük a gépet. Ez a gyönyörűség az.

Új gép, mikor átvettem volt benne 150 üzemóra. Érdekességként mondom, hogy a cégek minden gépet full extrás felszereltséggel vesznek meg. Nem kellene, hiszen pontosan tudják, hogy úgy is egy kelet-európai gépkezelő fog vele dolgozni, mégis minden jóval telepakoltan vásárolják meg.

A másik gépet múltkor bemutattam, most nem teszem, csak megemlítem, hogy ez is beépített kompresszoros ülésű, levegővel lehet súlyra állítani, a gerinctámaszt szintén levegővel lehet két zónában keményíteni, ülésfűtés, légkondi, és minden egyéb extra van benne.

A gépeket is elérte a komputerkorszak, már mindent ellenőriznek és szabályoznak elektronikus áramkörök. A display érintőképernyős és mindent tud. Itt lehet megnézni:

Szóval ezzel fogok dolgozni az elkövetkező két hónapban, amíg a több mint ezer cölöpöt lefúrják. A cölöpfúró gép már napok óta itt várja, hogy területet kapjon és kijelöljék a cölöpök helyét. Egy meglehetősen öreg 65 tonnás gép, aminek mindösszesen két kezelője van: egy gépkezelő és egy kisegítő ember.

Amikor mindenki beindul

Reggel átvettem a gépet és beindult a nap. Egy ekkora munkaterületen rengeteg gép dolgozik és bizony élvezet nézni, mikor nyolc óra után mindenki beindul.

Mint a videóban is elhangzik, a gyenge pont a beton érkezése. Naponta 6-10 mixer hozza, nagyságtól függően egy mixer 3-5 cölöp megtöltéséhez elég betont hoz. Volt olyan nap, hogy délben jött az első mixer és 5 órakor a munkaidő végén az utolsó kettő. Várakozás közben szabadidős tevékenység zajlik

Amíg megjön a beton, bemutatom a betonpumpát, mert érdemes néhány mondatig elidőzni rajta.

A Stetter vagy betonpumpa feladata a beton cölöpbe juttatása. A hátulján van egy tartály, amibe a mixer folyamatosan üríti a betont, és a pumpa nyomja tovább a cölöpfúró gép oldalán végigfutó csőbe, majd fel a toronyba, és ott a fúrószár belsejébe, ahonnan onnan jut a kifúrt cölöpbe. Ez körülbelül 60 méter hosszúság, ahová a betont iszonyatos nagy nyomással el kell juttatni.

Ez viszont egy rendkívül durvaszemcséjű és viszonylag sűrű állapotú anyag, aminek a pumpálását nem lehet hagyományos elven működő pumpákkal megoldani.

Az alábbi filmen megmutatom a működését, de előtte elmondom, mi van a felvételen. A tartály látható, ahová a mixer üríti a betont. A lényeg a szemben alul látható két kerek nyílás. Abban két nem látható dugattyú mozog felváltva.

Mikor az egyik előrefelé nyom, akkor a másik hátrafelé haladva szív. A betonpumpa csöve pedig mindig a nyomó ütemben lévő dugattyúhoz fordul, az pedig a betont a csőbe nyomja.

Nagyon egyszerű az elv, a lényeg az, hogy semmiféle finom mechanikus szelep vagy egyéb alkarész ne érintkezzen a betonnal. Akkor nézzük, hogy is működik!

Ezen a képen a betonpumpa rádiós távirányítója látható. Ez a kezelő derekára van csatolva és szabadon mehet bárhova vele.

Amikor megjött a mixer, csinál egy próbanyomást a földre, majd rácsatlakoztatják a cölöpfúrógépre. Utána a gép kisegítő embere az alábbi képen látható T alakú cső fedelét leveszi, és egy húszliteres kannából speciális folyadékot önt a csőbe. Ez egy csúszós bevonatot képez a cső és a fúrószár belső oldalán és könnyebben átmegy rajta a beton.

Említést kell még tenni arról a narancssárga golyóról, ami a csövön van. Hogyan oldják meg a betonpumpa és a fúrógép csövének tisztítását a műszak végén? Ez a golyó egy szivacsgolyó, amit vízbe áztatnak és levegővel keresztülnyomják a csővezetéken. A golyó maga előtt tolva a betonmaradékot hatalmas robbanással érkezik meg a fúrószár végéhez.

Most még itt nem tartunk, viszont megérkezett a beton és megkezdődik a munka. Ezen a videón a cölöpfúrás folyamata és az én munkám látszik.

Naponta 30-50 cölöpöt fúrunk le. Mi történik a cölöpökkel ezután? Körbeássák őket és egy speciális szerkezet a cölöproppantó letöri a felső egy métert róluk:

Ez láncon lóg egy munkagépen és rá van csatlakoztatva a gép hidraulikus rendszerére. Az alábbi videón működés közben látható.

A vasalás végén azon az egy méteren polifoam csővel van burkolva a betonvas. Így nem köt hozzá a beton és a roppantó könnyebben lehúzza a vasalásról. Ezután egy nagy alapvasalást tesznek rá, majd kiöntik az egészet betonnal és arra épül az épületet tartó betonpillér. Ezen a képen látható, hogy néz ki roppantás után.

Majd bevasalva, bebetonozva és a pillér bezsaluzva. Mindhárom fázis jól látható.

Hogy néz ki a cölöp? Teljesen olyan formája van mint egy középen merev gerincű dugóhúzónak. Pontosan a spirál alakú gallérnak köszönhető hogy elképesztő súlyt bír el.

A terület különböző pontjain úgynevezett tesztcölöpöket fúrunk le. Ezeken vizsgálják, hogy mekkora súllyal terhelve süllyed meg a cölöp. A tesztcölöp köré négy húzócölöpöt fúrunk le. Ezekbe négy szál menetes betonvas kerül, amik két keresztgerendához, azok meg egy hosszgerendához csatlakoznak.

Középen egy hidraulikus olajemelő látható, ami rá van ültetve a tesztcölöpre és megtámaszkodik a hosszgerendán. Olajnyomást pumpálnak bele, ami megpróbálja a hossztartón és a kereszttartókon át megemelni a négy húzócölöpöt.

Természetesen a négy cölöpöt nem tudja kiszakítani a földből ezért a központi tesztcölöpre nehezedik az egész nyomás és próbálja lefelé nyomni. Az egész szerkezetet teleaggatják mindenféle mérőszenzorral, ami minden ezredmilliméter elmozdulást dokumentál.

Az egész területen 12 tesztmérőhely lett kialakítva. Ez a 12 mérőpont 60 darab cölöpöt használt fel. Egy mérőponton napokig mérik az esetleges elmozdulásokat.

Igazából itt be is fejezhetném, de van még néhány dolog, amiről írni akarok. Szóval ahogy fentebb vázoltam így telik a nap. Általában sötétben fejezzük be, de a túlórákat fizetik.

A kétszer félóra szünetet nem tartjuk meg a kijelölt időben, mert bőven van idő két mixer érkezése között. Ami említésre méltó még történt a nap folyamán az az volt, hogy jött Rob, és a cég nevében meghívott az évzáró vacsorájukra.

Évzáró vacsora

Na, itt álljunk meg egy percre. Ennek a cégnek két hónapja dolgozok, mint ügynökség által kiközvetített alvállalkozó. Gyakorlatilag semmi közöm a céghez. Mégis minden contractort meghívtak a következő ajánlattal.

A parti a St Albans-i Holliday Inn szállodában lesz. A meghívó a dolgozó feleségének is szól. Korlátlan étel- és italfogyasztás, és hogy a kocsi ne legyen probléma, mindenkinek szoba van foglalva éjszakára és a következő napra, reggelivel együtt.

 

Nagyon jól sikerült este volt, igazán jól éreztük magunkat. Egy dolog volt, amit megemlítenék. Voltunk körülbelül hetvenen. Mindenki tetemes mennyiségű alkoholt döntött magába, ami rendben is van.

Ami érdekes volt, hogy a cég nem vett egy bizonyos mennyiségű italt, hanem a szálloda bárpultjánál mindenki azt rendelt, amit akart. Ha rendeltem egy csapolt sört, akkor amikor megkaptam, a csapos hölgy beütötte a kasszába és kész. Mindenkinél ugyanígy járt el. A kassza végösszegét a cég rendezte.

Na, itt gondolkodtam én el a magyarul szocializálódott lehúzásokon és átveréseken edzett agyammal. Szóval hogy is van ez? Senki nem ellenőrzi, hogy a rendelések és a kassza végösszege hogyan fedi egymást? Aha. Nincs több kérdés…

Eddig szólt az „egy napom” története. A háttérmunkások, az árokásók tevékenységének bemutatása. Közülük senki sem igényli, hogy az építőművészekkel együtt emlegessék a nevét. Mi névtelenül is maradandót alkotunk, barátom.”

Share.

About Author

Leave A Reply