Az embernek célokra van szüksége

0

Harmadik, befejező részéhez érkezett Péter és családja története. Az első részben arról volt szó, hogy 5 év külföldi élet után miért és hogyan költöztek vissza Magyarországra, hogy aztán kiderüljön: Magyarországon munkát találni, élhető fizetést keresni, lehetetlen küldetés. Péter aztán újra nekivágott a külföldi életnek, de nem bírta a családja nélkül, így hazatért Magyarországra, ahol aztán 12 évet töltött el, mígnem következett egy nagy pofon…

„Itt a beígért 3. rész, ami egyelőre rövidebb lesz, mint a többi, hiszen még az élet sem írta meg az egész történetet!

Az előző epizódot ott fejeztem be, hogy rendben mentek a dolgaim az elmúlt időszakban, 12 nyugodt év után a munkahelyem megszűnése miatt új irányt vett az életem.

Ekkor még kitartott a jószerencsém, rögtön el tudtam helyezkedni, 2014-2017 márciusáig voltam nemzetközi furgonsofőr az előzményekben említett debreceni cégnél.

Ez az életforma (most már tudom) embert próbáló, kemény dolog még egy nálam fiatalabb, stabil családi háttérrel rendelkező embernek is. Rám sajnos már egyik sem igaz, mégis jól bírtam a gyűrődést.

A nagy bukás

De vissza a történethez! Aki volt már sofőr, vagy van ismerőse, aki ezzel keresi a kenyerét, biztos átélt vagy hallott már történeteket a szakma „piszkos” részéről is. Vakon állítom bármelyik sztorira, hogy igaz!

Engem is elkapott a gépszíj, eleinte kényszerből, később viszont már azért, mert a könnyű pénz elvarázsolt. Kényszerből, mert a kollégáim elővettek, hogy jó lenne, ha beállnék a sorba és olyan fogyasztást produkálnék, mint ők, mert bajba fognak kerülni!

Kedveltem őket, jó csapat volt, de a plusz pénz is jól jött, emiatt meggyőztem magam, hogy ezt kell tennem. Tudom, hiba volt, nem kenem másra, az én döntésem következménye, ami nemrég történt. Nevezetesen az, hogy megvolt a nagy lebukás!

Na nem véletlenül, kellett hozzá valaki, aki hülyeséget követett el a cégnél és úgy gondolta, hogy ha nagyobb fogást tálal fel a főnöknek a saját stiklijénél, akkor megússza. Jól gondolta, mai napig megvan az állása!

Lehet minősíteni, amit elkövettem, vagy azt, amit a munkatársam tett, de nem érdemes. Emberek vagyunk, követünk el hibákat, aki még nem járt így, az később lehet, hogy fog.

Én ennek a fickónak köszönhetem, hogy kimozdultam egy olyan helyzetből, amiből saját erőmből, lehet, sosem keveredtem volna ki. Pedig már nagyon időszerű volt a váltás, megsínyli az ember, ha éveken át napi 1500-1800 km-t vezet, éjjel nem alszik és rendszertelenül eszik.

Jót tettek velem tehát, akik kibillentettek a holtpontról. A főnököm korrekt hozzáállása miatt gyorsan és „fájdalommentesen” zajlott le minden.

A gyilkos húsüzem

Elkezdődött a fejvakarás, hogy hogyan tovább!? Van egy gyerekkori jóbarátom, aki akkor már hosszú ideje Svájcban dolgozott és engem is hívott, egy évvel ezelőtt is, hogy látogassam meg, ha úgy gondolom ott is maradhatok, mindenben segít.

Megszületett az elhatározás, hogy szó szerint új helyzetben próbálom ki magamat. Földrajzilag, nyelvileg és munka szempontból is számomra ismeretlen területre tévedtem.

Svájcban még csak átutazóban jártam ezelőtt, németül csak néhány szót tudok, a húsipar pedig szintén idegen terület nekem! Mégis belevágtam! Minden tiszteletem azoké az embereké, akik ezt képesek csinálni akár egy életen át, nekem nem ment!

A húsüzem gyártósorán dolgoztam, 30-40 kilós ládákban érkezett az előkészített pácolt hús a hűtőcsarnokba, ahol dolgoztunk. A szeleteket kellett négyesével vákuum tálcázó gépekre adagolni olyan tempóban, hogy felnézni nem volt időm.

Ami viszont sok volt a hátamnak és a vállamnak az az említett ládák emelgetése. Napi átlag 10-12 tonna húst kellett megmozgatni. Második nap már nem tudtam felemelni a karomat és a derekam is olyan rossz állapotban volt, hogy a szünetben nem tudtam egyedül felállni a székből. Végül megköszöntem a lehetőséget és elköszöntem.

48 év nem tréfa

Nem láttam értelmét, hogy naponta próbáljak újra és újra munkaképes állapotba kerülni, gyógyszerrel, krémmel, akárhogy, aztán műszak végére megint lerottyanjak.

Életemben először feladtam, rádöbbentem, hogy 48 év az nem tréfa és attól, hogy nem vagyok hajlandó tudomásul venni, a testem jelezni fog minden alkalommal, ha túl akarom feszíteni a húrt!

Lógó orral hazaindultam, pár nap otthon töltött pihenő után megrendeltem a repülőjegyet Izraelbe, mert úgy tűnik, nekem itt a helyem! Június 28.-án értem ide, most is Eilaton dolgozom, természetesen a megszokott munkahelyemen, ahová mindig visszavárnak.

Keresem viszont azt a nyugodt helyet, ahol fix állandó jövedelemből, szezontól függetlenül, szerény kis lakással, de álomszép helyen élhetek és várhatom a gyerekeim első izraeli látogatását!

Most ezt tűztem ki magam elé, mert az embernek célokra van szüksége, igaz? Ha újra meg szeretném valamikor próbálni az otthoni életet, vagy tovább állnék, tudatni fogom veletek!

Mindenkinek szépeket és jókat kívánok, sziasztok!

U.i.: bárki szeretne reagálni, akár privát formában is, ne rejtse a véleményét véka alá, remélem nem okoztam csalódást az utolsó résszel sem!”

Share.

About Author

Leave A Reply