Az első pár hét rémálom volt

0

Évente nem is olyan kevés, mintegy 100-200 magyar gyerek kerül külföldi örökbefogadó szülőkhöz. Ők azok, akiknek Magyarországon nem sikerül családot találni. A norvég Mona és férje is Magyarországról fogadtak be két kislányt, az egész folyamat hatmillió forintba került, a tapasztalataikról pedig a Díványnak számoltak be.

„Tipikus család vagyunk, anya, apa, két gyerek, akik most hét- és nyolcévesek, kertes házban élünk Norvégia egy csendes vidékén. Én problémás tinédzserekkel foglalkozom terapeutaként, szeretek kötni és lakást díszíteni, a férjem mérnök” – kezdte a család bemutatást Mona. A két kislány 3 és 4,5 éves volt, amikor örökbe fogadták őket, ma már mindketten iskolások.

A folyamat elején még Norvégiában egy ügynökségnél kell jelentkezni (ezekből összesen három van az egész országban), ahol egy jelentkezési lap kitöltését követően javaslatot tesznek a jelentkezőnek, hogy melyik országból és milyen korú gyereket fogadjon örökbe. Ezt aztán elküldik a regionális önkormányzatnak, majd részt kell venni egy ingyenes felkészítő tanfolyamon.

Aztán jönnek a mindenféle papírügyek, a folyamat végén pedig a gyermekvédelem javaslatot tesz, szerintük alkalmas-e a pár, a döntést az önkormányzat hozza. Ezután az aktát lefordítják és elküldik abba az országba, ahol örökbe akar fogadni a pár. Mindez még bonyolódhat különböző helyzetekben, de most ebbe nem mennénk bele, az eredeti interjúban részletesen elolvashatja, aki akarja.

Miután belföldi örökbefogadás szinte csak névleg van Norvégiában (évi 5-10 gyereket adnak örökbe, inkább a nevelőszülős elhelyezés jellemző), így került Mona és férje Magyarországra.

Sok jót hallottunk Magyarországról

„Magyarország mellett szólt, hogy közel van Norvégiához, ha később a lányok vissza akarnának látogatni. Másrészt sok jót hallottunk Magyarországról, és arról, ahogy ott bánnak a gyerekkel” – mesélte.

A teljes folyamat egy év 9 hónap volt, a magyar nyelvre mégsem volt elég idő felkészülni – tette hozzá Mona. „Pár szót tanultunk magyarul, mint köszönöm, igen, nem, de nagyon nehéznek találtuk a nyelvet. De pár tippet kaptunk másoktól, akik már voltak Magyarországon, az ügynökség is ellátott tanácsokkal, és Magyarországon a barátkozás alatt végig segített minket az ügynökség egy magyar munkatársa, elkísért hivatalos helyekre és bármikor felhívhattuk. Ő norvégül nem tudott, de angolul megértettük egymást”.

A gyerekekkel először testbeszéddel, mimikával, mutogatással kommunikáltak, de a lányok nagyon gyorsan szedték fel a norvég szavakat, és azért rájuk is ragadt valamennyi magyar.

„Ez nem igazán volt probléma, inkább szórakoztató. Például a lányok egy olyan rajzfilmet akartak nézni, amit ők „nemjó”-nak neveztek (Nemo), jót mulattam, mikor megtudtam, ez mit jelent magyarul” – tette hozzá Mona.

Mindig az aznapot próbáltuk túlélni

„Az első 7-8 hét néha rémálom volt. A lányok gyászoltak, eltűnt az addigi életük, minden, ami biztonságos volt nekik, Mama és Papa (a nevelőszüleik). Ehelyett új szülőket kaptak, akik furcsán beszéltek, idegen volt az illatuk, új ház, új ágy, új ruhák, másféle étel… Ordítottak, visítottak, köpködtek, ütöttek, rúgtak… minden nap, néha napi több órát” – mesélt a nehézségekről.

„Mindig az aznapot próbáltuk túlélni és építettük a bizalmat. Ragaszkodtunk a napirendhez és lassan megnyugodtak. Ugyanakkor a két lány követelte az ölelést, puszit, figyelmet és nagyon örültek minden mókának. Szóval egyfelől kimerítő volt, másfelől sok szeretetet követeltek és adtak. Intenzív időszak volt” – mondta Mona.

A lányok eredeti keresztnevét is megtartották, bár Mona utólag már sajnálja, hogy nem adtak nekik ők is keresztnevet, de szerinte a lányok szempontjából ez volt a helyes döntés.

„Kata, a kisebb már pár hónap után folyékonyan beszélt. Krisztinának több idő kellett, de ő a magyar beszédfejlődésben is el volt maradva, mikor megismertük. Ma logopédushoz jár, jó eredményekkel, és az iskolában is kap külön segítséget” – mesélte.

A norvég pár próbál életben tartani néhány magyar szokást, így például a december 6-i Mikulást: „Magyar családokat nem ismerünk, de sok olyan családot igen, akik szintén Magyarországról fogadtak örökbe. (…) Ha a lányok nagyobbak lesznek, majd Magyarországra is visszalátogatunk velük”.

(Fotó: pixabay.com/stevepb)

Share.

About Author

Leave A Reply