Az első hónap külföldön

0

Az első határátkelős hónap nagyon érdekes időszak, hiszen ilyenkor az embernek általában még nem is nagyon esik le, hogy mi történik vele, csak kapkodja a fejét, és az is előfordulhat, hogy egyelőre csak egy hosszabb nyaralásnak tűnik a dolog.

Az Öt bőrönd blog egy háromgyermekes családot takar, akik jelenleg az új-zélandi Stanmore Bay-ben élnek. Igazán friss határátkelők, hiszen alig egy hónapja költöztek ki, lássuk, miként élték meg az első időszakot!

Ami a kiutazást illeti, az első posztok egyikében részletesen írtak róla, és azt gondolom, három gyerekkel nem akármilyen kihívás. Olvassunk bele, hogyan sikerült a repülés utolsó szakasza!

„A 16 óra 3 gyerekkel, akiből egy csecsemő, az kimondhatatlanul sok, viszont jön a csavar a történetbe. Mellettem szinten ült egy francia csajszi egy 5 hónapos csecsemővel, és egy 3 éves gyerekkel.

A férje kiwi, a gyerekek szintén fél kiwik, és most „kivételesen” egyedül utazott haza a srácokkal?! Eszméletlen volt, amit csinált, amikor az egyik gyerek jól volt, jött a másik, amikor a másik jól volt, jött az egyik. Az út vége felé, már szerintem csak félálomban volt.

Zsuzsival próbáltunk neki néha segíteni lefoglalni a lányát, de a hozzáadott értékünk mégy így is kb. nulla volt. Mondjuk Gergővel lepacsiztak, és az utolsó 2-3 órát már együtt töltötték, na de akkor is.

A csavarnak a csavarja, hogy Zsuzsi rákérdezett, mégis merre laknak. Nos, tőlünk pontosan 5 perc!? Két utcával arrébb… no comment… 🙂

Persze közben átmentünk valamikor az Egyenlítőn is, de amikor ránéztem, hogy még féltávon sem vagyunk, igazán nem lettem tőle lelkesebb…

Szerencsére „legalább” időben érkeztünk meg, és nem kellett buszozni sem. A kimenetel nem volt annyira vészes, mi voltunk az első gép, szóval: kiszállás, útlevél- és vízumellenőrzés (2 perc), csomagok felvétele, (…) aztán jött a biocheck.

A legnagyobb parát az okozta nekik, hogy volt a csomagban gumicsizma, ami azért gond, mert ha voltunk vele kirándulni, akkor behozhatunk csomó olyan spórát, ami idegen itt Új-Zélandon, és az nem lenne jó. Megnyugtattuk őket, hogy csak a városban – de ott is alig használtuk. A kutya meg körbeszaglászta a dolgokat, és mar kint is voltunk a reptér várójában.”

Te is inkább külföldön boldogulnál? Keress hozzá állást egyetlen kattintásra itt!

Ez volt tehát a megérkezés pillanata (a teljes poszt itt) egy hónappal ezelőtt. Most lássuk, mi a helyzet bő 4 hét eltelte után!

„Ez már egy kiadósabb nyaralásnak is megfelelne, de szerencsére nem érezzük úgy hogy nyaralnánk. Figyelembe véve, hogy megérkezés után a fejemben csak olyan dolgok jártak, hogyan tudnánk itt megélni, főleg nem vagyok nyaralás módban, annál inkább egy jó beköltözés érzésem van.

Csak hogy kicsit legyen perspektívája ennek az egy hónapnak, ennyit még egyikünk sem töltött el külföldön, szóval ebből már belső rekordnak számít a dolog. Anna lesz az első, aki többet fog itt élni, mint Magyarországon, és ez sincsen nagyon távol. Év vége felé már nagyjából feles lesz a dolog.

Szóval eltelt egy hónap, és a beköltözés szakasz után jön a megszokás, főleg a gyerekek számra hiszen kezdődik a suli. Ha ez a szakasz megvan, akkor Zsuzsi és Pötyi számára következik a megszokás időszak, mert végre lesz idő álláskeresésre, nem csöveznek a srácok egész nap otthon. 🙂

Saját magamat tekintve, próbálok egyre kevesebb otthoni eseményekkel kapcsolatos hírt olvasni, és lelkesen cserélgetem ki a különböző alkalmazásaimat, hogy a magyar nyelvű hírek, események helyett most már angolul olvassak.

Konkrét weboldalakra, hírsite-okra ritkán mentem fel eddig is – na jó ez nem teljesen igaz, de sokkal ritkábban mint régen, viszont most már szinte csak és kizárólag rss olvasókat használok.

Ennek segítségével elég csak az érdekesebb headline-okat elolvasni a kedvenc site-okról, és nem kell hülye reklámokat nézni, felesleges eye-catcher képeket áttekinteni, 10 féle designt megszokni.”

A teljes posztot itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply