Az első határátkelős év költségei

0

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, én egy ideig próbáltam vezetni a kiadásaimat, aztán valahogy félbemaradt a dolog. Egyébként is eljön egy pont, amikor az ember már nem is nagyon meri végiggondolni, mibe kerül az élet. Pedig nem ártana, mert egészen meglepő dolgok derülhetnek ki pláne külföldre (vagy haza) költözés után.

Azért nem mindenki ilyen hanyag, van, aki akkurátusan leült és összeírta, mibe került neki és családjának egy év Írországban. Mivel több mint tíz év után költöztek vissza Ausztráliából, a költségeik nagyjából megegyezhetnek egy határátkelő családéival.

Az összegek elgondolkodtatók lettek, különösen, hogy a meglehetősen drága lakhatás nem is szerepel benne. (Azért gyorsan megjegyezném, mielőtt ti teszitek meg, hogy ennél kevesebből is ki lehet jönni, de gondolatébresztésnek nem rossz.)

James Parnell tehát 16 év után tért vissza Írországba a családjával, és ez rögtön egy fontos kérdés, hiszen, mint ő is írja, amikor a párjával anno kiköltöztek, az fejenként mintegy 1000 euróba került.

Most, három gyerekkel, a rengeteg holmival – 21 ezer euróba. Ezt csak érdekességként írom, hiszen egyrészt Magyarországról Írországba költözni sokkal olcsóbb, mint Ausztráliából, másrészt ők például vitték magukkal az autót is, ami Magyarországról nem valószínű. Ezzel együtt is, aki családdal, gyerekekkel költözik, nagyságrendileg nagyobb összeggel kénytelen számolni.

Az utazás után ott van a berendezkedés. James Parnell és családja mintegy 9000 eurót költött bútorokra, új, az ír időjáráshoz jobban illő ruhákra, az autó átiratására, pár ajándékra az ismerősöknek, barátoknak (ebből az utóbbi két tétel egy magyar határátkelő esetében az elején nem játszik).

Összességében tehát a költözés és a berendezkedés egyszeri költségei nagyjából 30 ezer eurót tettek ki. Ennyit azért egy magyar családnak nem kell költeni, de annyira talán jó, hogy lássuk, egy kiköltözés komoly összegbe kerülhet, attól függően, hányan vagyunk és mennyi holmit viszünk.

Lássuk most a többit!

James Parnell írásában három kategóriába osztotta a kiadásaikat. Vannak, amiket nem lehet elkerülni, mert egyszerűen szükségesek, vannak, amiket meg lehet fontolni, és végül vannak a meglepő kifizetések.

1. kategória: az elkerülhetetlen kiadások

Ezek azok, melyek a mindennapok kötelező részei, mert egyszerűen szükségesek ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat.

Élelmiszer (14 ezer euró)

Három gyerekkel nem nagyon kell csodálkozni azon, hogy ennyi pénz elmegy kajára, pláne, ha az ember nem ezen spórol. Nyilván ki lehet hozni kevesebből is (ez ugye nagyjából havi 1100 font, ami elég sok), különösen, hogy például egy év alatt 480 eurót költöttek Nespressóra.

Pénzügyek (6 ezer euró)

Ide tartoznak az egészségbiztosítások, életbiztosítások, a folyószámla díja, lakásbiztosítások, stb. Azt James Parnell is elismeri, hogy kissé konzervatívan álltak hozzá a kérdéshez, és sok esetben a drágább megoldást választották, és hamarosan újra is gondolják életük ezen részét.

Persze ha valaki alkalmazott, akkor ezen kiadásainak egy részét a munkáltató állja, de azért elgondolkodtató.

Rezsi (3 ezer euró)

Áram, internet, tévéelőfizetés, két mobiltelefon, szemétszállítás – ebből csak az utóbbi volt 500 euró egy év alatt.

Gyerekek (4 ezer euró)

Iskola, ruházkodás, könyvek… soroljam még? Persze valamennyi vissza is jön a különböző állami támogatások formájában.

Közlekedés (5 ezer euró)

Ebben már benne van az autó biztosításának díja, az adó, az üzemanyag, a parkolás – mindez úgy, hogy munkába például James kerékpárral jár. (Ja, benne van a bringa is.)

Nem csoda, hogy ő is azt írja, elképzelni sem tudja, hogy két autójuk legyen, hacsak nincs abszolút szükség rá, pedig sok családnál mégis így van, ami anyagilag és a környezet szempontjából is elég súlyos döntés.

2. kategória: a megfontolandó kiadások

Ide olyan dolgok tartoznak, amelyek nélkül lehet élni, mégis hozzátartoznak a normális életmódhoz.

Társadalmi kiadások (10 ezer euró)

Jobb híján adtam neki ezt a nevet, James olyasmiket vett ide, mint ajándékok (4500 euró), két vakáció (3500 euró), és alkalmanként egy-egy étterem, pub (2000 euró). Ezen azért bőven lehet faragni.

Luxus (3 ezer euró)

Olyan dolgokat kell ebben elképzelni, mint a fitneszbérlet (2 ezer euró), egy esküvő (ami éppenséggel bármikor beeshet – 500 euró), és a jótékonykodás (500 euró).

3. kategória: naezmivolt?

Ez az a kategória, amikor elmegy ugyan a pénz, de utólag fogalmad sincs, mire. James Parnell és családja esetében ez heti kb. 100 euróra jött ki, amit kivettek ugyan a bankautomatából, de már ők sem tudják, mire ment. Miután ez éves szinten 5 ezer euró, talán érdemes kicsit jobban odafigyelni.

Ez így mindösszesen 50 ezer euró egy év alatt (és a lakbér még nincs is benne), ami ahhoz képest is soknak tűnik, hogy jellemzően azért az első év a legdrágább.

Önvizsgálat

James is így érezte, mert mint fogalmazott, úgy kellett összekaparnia magát a padlóról. Miután megtette, feltett magának néhány kérdést.

1. Mit felejtettünk ki?

Mint írta, meglehetősen reális költségvetést készítettek hazaköltözés előtt, viszont néhány alapvető fontosságú tételt vagy teljesen kifelejtettek vagy alábecsülték a kiadást (életbiztosítás, ruházkodás, kozmetikumok, könyvek, ajándékok).

2. Hogyan hatott a költözés a kiadásokra?

Amikor meghozod a döntést, érdekes, de teljesen irreleváns az összehasonlítgatás Sydneyvel. Írországban azt a pénzt költöd el, amit ott keresel, tehát az előző életednek ilyen szempontból nincs jelentősége – fogalmazott.

„Azt mondanám, három olyan nagy változás történt az írországi életünkben, ami úgy befolyásolta a pénzügyeinket, hogy nem voltunk rá teljesen felkészülve, és amit senkinek sem lenne szabad alábecsülni.

Úgy döntöttünk, az első évben pénzt áldozunk majd arra, hogy boldogok legyünk, ebből adódóan többet költöttünk ruhákra és élményekre, mint normális esetben tesszük. Ma sem tartom ezt kidobott pénznek, de ez mindenkinek a saját anyagi körülményeitől függ.

Nagyon fontos, hogy költözéskor elveszíted a napi rutint, ami pénzbe kerül. A rendszertelen bevásárlások, éttermi étkezések, nem feltétlenül szükséges holmik megvásárlása – mindez addig tart, amíg bele nem zökkensz az új életedbe, és bizony sokba kerül. A rutin takarékosság.

Végezetül megváltozott a családi pénzügyek működési rendszere, a bankszámlák, a kialakult rutin, és az is pénzbe került, amíg ezt helyre ráztuk. Amikor házra spóroltunk, mindent egyetlen számláról költöttünk, csak kártyát használva, és ez az átláthatóság, a heti elkölthető pénz tudata pénzt takarított meg nekünk. Ez megváltozott.”

3. Mi változhat?

Például az, hogy az első év számvetése után újra lehet gondolni a költéseket, és hogy hol lehet jobban spórolni. Emellett úgy is kényeztethetjük kicsit magunkat, hogy jelentősen visszaveszünk a fent említett tételekből, illetve ismét egyszerűsíteni, jobban követhetővé kell tenni a számlavezetést.

4. Bánjuk-e?

James Parnell azt írta, nem bánják a túlköltekezést, de ma már okosabban menedzselné az egészet. Szerinte két dolog miatt nem tudták tartani a költségvetést: az egyik, hogy a hazatérés élményére és értékére koncentráltak inkább a költségei helyett, másrészt nem voltak elég pontos kiinduló információik az írországi költségekről (!!!).

Ami alighanem minden határátkelőnek figyelmeztetés, bármelyik országba is indul. Nekem nagyon érdekes volt belelátni James Parnell és családja történetébe (remélem, nektek is), úgyhogy most ti jöttök, ha valakinek van kedve röviden, vagy részletesebben (akár poszt hosszúságban) megírni a saját tapasztalatait, akkor ne kíméljetek!

(Fotó: irishtimes.com)

Share.

About Author

hataratkelo adatlap-képe

Leave A Reply