Az első félév Oslóban

0

Az első hónapok minden határátkelő életében különleges időszakot jelentenek, hiszen ez az ismerkedés korszaka, ilyenkor próbál az ember beilleszkedni, friss aggyal felmérni a helyzetet. Ilyen szempontból is érdekes Györgyi írása, hiszen ő barátnőjével fél éve él Norvégiában – lássuk, milyenek az első tapasztalatok. (A képeket köszönöm neki!)

„Rólunk

Tél végén költöztünk Norvégiába a barátnőmmel, hogy egy kicsit felszabaduljunk az otthoni nyomasztó légkör alól. Nem voltak megélhetési problémáink, nem voltunk eladósodva, saját lakásban éltünk és mindkettőnknek volt munkája.

Rendszeresen nyaraltunk külföldön és belföldön, akadt némi megtakarításunk, tehát mindent összevetve a magyar átlag-életszínvonal felett éltünk. Laktunk már hosszabb-rövidebb ideig más országban, így tudtuk, hogy milyen előnyei és hátrányai vannak a külföldi létnek. Mindezeket figyelembe véve döntöttük el, hogy legalább öt évre elköltözünk Magyarországról.

A barátnőm sok év tapasztalattal rendelkező programozó, így viszonylag gyorsan – még otthonról pályázva az állásokat, két hónap alatt – sikerült munkát kapnia egy oslói start-up cégnél.

A lakhatásról

Az oslói ingatlanpiacot nem a kiegyenlített kereslet-kínálat jellemzi, sokkal többen keresnek kiadó lakást, mint amennyi a rendelkezésre áll, ezért a tulajdonosok választhatnak a jelentkezők közül.

Rögtön a megérkezésünkkor nekiálltunk a keresésnek – két hónapig lakhattunk a munkáltató biztosította lakásban. Szerencsések voltunk, mert már a második lakást, amit megnéztünk sikerült kivennünk, ráadásul a tulajdonos nem a szokásos három havi kauciót kérte, hanem csak másfél hónapot.

Azóta is itt élünk, és nagyon szeretjük, mert hangulatos és közel van a belvároshoz. Egy hibája azért van: nincsen fedett bringatároló a házban.

A norvégokról

Az otthoni barátok leggyakrabban azt kérdezik, hogy milyenek a norvégok. Egyelőre azt látom, hogy kedvesek és távolságtartóak. Ami általánosságban elmondható, hogy az erdőben sokkal kedvesebbek, mint a városban.

A városban annyi kapcsolat sincs az emberek között, mint egy magyarországi nagyobb településen, a szembejövőkkel szemkontaktus kialakítása lehetetlen. Ezzel szemben az erdőben mindenki kedvesen köszön, idegenek barátságosan és közvetlenül beszélgetnek egymással.

Érdekes egyébként, hogy a távolságtartó viselkedés ellenére nagyon is közösség-szellemű a társadalom, és fontos éltető eleme a bizalom. Számos olyan jelenséggel találkoztunk, ami bizalom hiányában nem tudna működni.

Ilyen a közelünkben levő könyvtár, ami kölcsönzőkártyával záróra után is látogatható késő estig, és ugyan könyvet kivenni már nem lehet, könyvtáros sem dolgozik, de szabad olvasgatni és tanulni.

Az is bevett szokás, hogy ha kinézünk a neten egy használt tárgyat (second hand internetes adás-vétel nagyon elterjedt), és az eladóval nem tudunk időpontot egyeztetni, akkor leteszi a cuccot a garázsába, amit nyitva hagy, mi elmegyünk, megnézzük, és ha tetszik, elvisszük és átutaljuk a pénzt.

A norvégok egymáshoz való viszonyát a közlekedési kultúra is jól mutatja. Bár kicsit tutyimutyi módon közlekednek, sokszor elmarad az irányjelzés, lassan mérik fel a közlekedési helyzeteket, ezzel együtt fél év alatt nem láttunk egyetlen balesetet vagy koccanást sem, sőt dudálást is csak hetente egyszer-kétszer hallani.

Egy kisebb kirándulás után például jöttünk be a városba autóval, és egyszer csak azt láttuk, hogy a kétsávos út ellenére az autók a külső sávba húzódva közlekednek. Mindenki. Lépésben haladtunk és kb. 2 km múlva derült ki számunkra, hogy útszűkület miatt rendeződtünk egy sávba. És senki nem előzött ki, nem dudált.

Ha a kiköltözésen gondolkodsz

Ahogy talán az eddigiekből is látszik, mi nyugodt, csendes és stresszmentes életet élünk Oslóban, aminek az alapja, hogy az egyikünknek van egy határozatlan idejű teljes munkaidős szerződése.

Ezt otthonról vagy rövid időn belül itt elérni, folyékony norvég nyelvtudás nélkül csak a hiányszakmákban dolgozók számára reális, tehát pl. az IT szektorban. A nem hiányszakmával rendelkező külföldieknek általában évekig tart, amíg megkapják az első határozatlan idejű teljes munkaidős szerződésüket.

Pár évvel ezelőtt állítólag még könnyű volt munkát kapni csak angol nyelvtudással, de a helyzet mára megváltozott, és feltétel lett a norvég is. Az oktatási rendszer egyik nagy defektje, hogy a középiskolát a diákok 15-20%-a nem fejezi be, és ők pont be tudják tölteni a szaktudást nem igénylő munkák jelentős részét, és természetesen ők előnyben vannak a külföldiekkel szemben.

Külföldre húz a zsebed, de nem találsz munkát? Keress és találj itt!

Több olyan kelet-európai családról is hallottunk, akik összegyűjtöttek sok ezer koronát, kijöttek, majd pár hónap múlva feladták a küzdelmet és hazaköltöztek.

Norvégia elképesztően drága, ezért alkalmi munkákból hosszú távon megélni nagyon nehéz. Bizonytalan ígéretekre de leginkább munkaszerződés nélkül nem érdemes nekiindulni.

A norvég nyelvtanulásról

Odahaza magántanárt alig találtunk, a meghirdetett kezdő norvég nyelvtanfolyamok pedig érdeklődés hiányában nem indultak el. Az itteni nyelviskolák nagyon drágák, én jártam ugyan kettőbe, de egyiket sem ajánlanám jó szívvel.

Viszont vannak online kurzusok megfizethető áron (pl. skapago), illetve száz szavas szókinccsel már érdemes önkéntes munka lehetőséget keresni, ennek nagy hagyománya van Norvégiában, és nem csak a nyelv miatt hasznos, hanem az önéletrajzban is jól mutat.

Én kezdetben egy idősklubba jártam hetente egyszer egy női csoportnak főzni, majd amikor azt meguntam egy ismerős ajánlására bekerültem egy pici civil szervezethez kimondottan nyelvgyakorlási pozícióba.

A külföldiek gyakran panaszkodnak, hogy nem tudják kivel gyakorolni a nyelvet, mivel minden norvég tökéletesen beszél angolul és mindkét részről egyszerűbb átváltani angolra. Ez igaz…

Fontos még megemlíteni, hogy a könyvtárakban van ingyenes nyelvtanulási (főleg beszéd) lehetőség, amit önkéntesek tartanak változó hatékonyággal (språk kafé).

Az árakról

Köztudott, hogy Norvégia a világ egyik legdrágább országa.

A legnagyobb költség a lakhatás. Oslóban egy 40 nm körüli lakás bérleti díja 10-14 ezer korona (1Kr = 35Ft) rezsivel együtt, a kerület függvényében. A nagyobb lakások arányaikban olcsóbbak, ami azt jelenti, hogy külső kerületben akár 16-18 ezer koronáért is lehet bérelni 2-3 szobás lakást.

Általában három havi kauciót kérnek, ami azt jelenti, hogy négy hónapot kell előre fizetni. Ha valaki egyedül van és csak egy szobát szeretne, akkor érdemes havi 6 ezer korona körüli összeggel számolni.

Az élelmiszerek ára kb. háromszorosa az otthoninak, illetve a török boltokban csak másfél-kétszerese. Mi havonta kb. 4 ezer koronát költünk étkezésre ketten, de csak otthon készített ételt eszünk. Étteremben vagy akár csak egyszerűbb étkezdében 100 korona alatt enni szinte lehetetlen.

Viszont nagyon sok munkahelyen havi pár száz koronáért biztosítanak ebédet, ami lehet saláta / felvágott / kenyér stb., de  meleg ebéd is.

Az apró örömökről

Két dolog van, aminek minden egyes nap meg tudok örülni. Az egyik, hogy Oslóban messze nincsen akkora por, mint Budapesten, ami abból is látszik, hogy a lakásban sokkal nehezebb porcicákat nevelgetni.

A másik, hogy a biciklis kosaramat senki nem nézi szemetesnek. Otthon is és itt is napi szinten használok kerékpárt, és Budapesten szinte minden reggelt azzal kezdtem, hogy kiszórtam a kosaramból az éjszaka beledobált szemetet.

Nagyon jó érzés egy olyan városban élni, ahol senki sem gondolja viccesnek, természetesnek vagy kézenfekvőnek, hogy a szemetét egy bringáskosárba szórja.”

Ha tetszett a poszt és szívesen olvasnál még Norvégiáról, akkor less be Györgyiék blogjába!

Külföldön keresnél munkát, de még nem találtál? Itt közel 1000 álláslehetőség vár!

Share.

About Author

Leave A Reply