Az első félév nehézségei és szépségei

0

A határátkelés első hónapjai a legtöbbször érdekes kettősségben telnek, hiszen az ember egyrészt élete egyik legnagyobb kalandját éli, másrészt azért bőven akadnak nehéz pillanatok is. Nem volt ezzel másként Gixx sem, az (azóta sajnos már nem létező) München dosszié blog szerzője sem. Múltat idézünk.

„Fél éve, hogy elkezdtem dolgozni egy müncheni cégnél. És mivel Németországban pont fél év a hivatalos próbaidő, és még mindig itt vagyok, azt hiszem, büszkén jelenthetem ki, hogy megütöm a német mércét. Lehet, hogy ez alapjában véve semmiség a világ számára, de nekem nagyon is sokat jelet. Főleg az önbecsülésemnek.

Munka

A munka csodálatos. Nem is attól, amit csinálok, mert weblapokat programozni mindenhol nagyjából ugyanúgy kell, hanem a tartalom, a környezet és a munkatársak miatt. (…)

Nagyon sokféle emberrel találkozni itt, és mindenki a végletekig barátságos, és ez a (szerintem őszinte) attitűd az egész cégre kihat. Egy pillanatig se érzem azt az állandóan sunyiskodós, helyezkedős, érdekszférázós, politizálós magatartást, amit a korábbi munkahelyeimen.

Válogass rengeteg németországi állás közül a Határátkelőn!

Igazi kommunikációra törekszik mindenki, hogy menjen a munka. Nincs egymásra újjal mutogatás se. Itt csapatmunka folyik egy olyan szinten, ahogy azt Magyarországon sose tapasztaltam.

Lakás

Igen, ez egy különös sztori, két lakáskeresést ölel fel, és mind a két alkalommal hihetetlen szerencse árán sikerült elérnem a kitűzött céljaimat.

Első alkalommal az volt a célom, hogy legyen a fejem felett fedél, a lehető legolcsóbb áron, hogy lehetőségem legyen megfelelő mennyiségű összeget felhalmozni egy rendes albérletre. (…)

A második alkalommal akkor kezdtem lakást keresni, amikor márciusban a kínai srác bejelentette, hogy Olaszországba költözik és felmondja a szerződést a főbérlőnél. És mivel és a sráccal szerződtem és nem a főbérlővel, ezért nekem is mennem kell.

Ha időben szól, akkor még tudtam volna jelezni a főbérlőnél, hogy maradnék, de mire ezt megtehettem, már volt jelentkező a lakásra és le is szerződtek. Mint utólag kiderült, jobban jártam így, de ezt akkor még nem tudhattam.

Élet

Az élet Németországban, de különösképpen a bajor régióban, azon belül is kifejezetten Münchenben és környékén elég drága. A mai napig van, hogy beleesek abba a hibába, hogy az árakat átszámolom forintra, és ilyenkor elborzadok az eredményen.

Pedig mindenki azt mondja, és most már én magam is azt tanácsolom, hogy ezt ne csináljuk. MINDIG csak és kizárólag a saját fizetésünkhöz képest mérjük az árakat, és ne ahhoz, hogy Magyarországon mennyi az annyi. (…)

Honvágy

Ezen sokat szoktam gondolkozni, és rendszerint próbálok objektíven hozzá állni a témához. Bevallom, nem mindig sikerül.

Még mindig túl nagy bennem a csalódottság és a harag az elmúlt évek viszontagságai miatt, sőt legnagyobb sajnálatomra a kárörvendés is felütötte a fejét, amióta kint vagyok, de ezeknek igyekszek sose hangot adni. Mert szégyellem, hogy így érzek. Egyáltalán nem kellene így éreznem. De csak idő kérdése, hogy szeretettel és büszkeséggel gondoljak vissza Magyarországra.

Konklúzió

Ennek a fél évnek a tanulsága számomra az, hogy egyáltalán nem bántam meg, hogy kijöttem. Nem bánkódok azon, hogy miért nem jöttem korábban. Oké, néha azért egy kicsit mégiscsak, de aztán mindig rájövök, hogy az elmúlt évek nehézségei nélkül nem biztos, hogy eléggé tudnám értékelni azt, amibe most itt belekezdtem, sőt lehet, hogy belekezdeni sem sikerült volna.”

A poszt először 2014 júliusában a Határátkelő blogon jelent meg.

Share.

About Author

Leave A Reply