Az élet vége külföldön

0

Váratlan és traumatikus események új útra téríthetik az apró részletekig tökéletesen elrendezett életeket is. Többet nem is mondanánk Marton Péter e heti írása előtt.

Marton Péter: Elválasztódás – az élet vége külföldön (novella)

Az alkalmazkodás a külföldi élethez tökéletesen sikerült, és Csenge kezdte úgy érezni, mintha valami fordulatos küldetés végén célba ért volna, level up, az evolúció következő szintjére, a győzelmi tribünhöz, közvetlenül az eredményhirdetés és az éremosztó előtt – furcsa volt visszagondolnia a szerényebb otthoni hétköznapokra, innen, ahol nem kellett kétszer meggondolnia, vegyen-e drága tengeri halat otthon vacsorára, vagy ha éppen egy perui étteremben volt kedve egy jó tál ételt elfogyasztania, és egészen más problémák körül forgott az élete, más volt még a bürokrácia érintése és a romantikus kapcsolatok mechanizmusa is, valahogy minden kevesebb drámával, kifakadással és bizonytalansággal járt, nem kellett annyit aggódnia elvarratlan szálak miatt,

aztán az egész mégis véget ért, amilyen hirtelen jött: Gary imádta a parkourt, és volt neki egypár trükkje, amiket szívesen előrántott olykor a tarsolyából, a legváratlanabb pillanatokban – ezek tökéletesen mentek neki, anélkül, hogy külön gyakorolnia kellett volna, és amikor aznap a Coronation Street végén a domboldalba felfutó lépcső első fordulójának mellvédjén egy laza szökkenéssel átpattant, akkor sem hibázott, nem vétette el a fogást vagy az ütemet,

ráfogott viszont a mellvéd peremén az ősz közeledtével megfáradt, jobbára már céltalanul előrekecmergő méhecskére, az megcsípte őt, és az allergiás reakció végzett vele, mielőtt bárki bármit tehetett volna érte,

Csenge pedig nem tudott ránézni többé sem a Coronation Streetre, sem Bendőre, a madárpókra, aki Garyvel összehozta, egyszerre nem tudott már ránézni a városra sem – amilyen magától értetődőnek tűnt korábban minden, az értelmét annyira azonnali és megfellebbezhetetlen módon veszítette el,

és Csenge vágyni kezdett az otthoni létezés bizonytalanságára, a céltalanul háborgó hétköznapokra, a soha meg nem gyökeresedő szabályokon alapuló együttélésre, ahol a legtöbbek szerint nekünk van elsőbbségünk, ha mi jövünk szembe,

vágyni a pöffeszkedés, az acsarkodás és a kishitűség gaztengerében olykor meglepetésszerűen kivirágzó életek üde zöldjére, a kontrasztokra, ahogy az értékek a nyitott szemmel járók számára általános észrevétlenségükben is ezerszer élénkebben tűnnek fel a közönyös szürkeségben,

vágyott valamire, ami nem csak mozgásban, de edzésben is tartja, egy helyre, ahol kevésbé rajtaütésszerűen jön a végzet, mert minden egyes kopott házhomlokzatból árad, állandóan érezhető, ott van,

talán jobb lesz ezt szem előtt tartania, ha egyszer a világ mar csak ilyen, és a tökéletes is bármikor elpusztulhat benne – az egész evolúció pedig, úgy, ahogy van, az összes szintjeivel együtt, kapja be, folyt. köv.

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Neki nyolc – avagy külföld élet egyedül

(Fotó: pixabay.com/schwalbenschwanz)

Share.

About Author

Leave A Reply