„Az átlag kisembernek meg kell szenvednie itt is”

0

Hagyjuk a kolbászt meg a kerítést, bár ebben az esetben akár okkal emlegethetnénk, hiszen az immár tíz éve Németországban élő Gizinek ez a szakmája.

A szakképesítést még Magyarországon szerezte meg, de csak az otthonától 50 kilométerre talált munkát, és bár nagyon szerette, nem nagyon jött ki egyedül a fizetéséből. Így került Németországba, alig 20 évesen – írta az Indexnek.

„Idekint Németországban is dolgoztam a szakmámban, de nem sok köszönet volt benne. Húsz évesen örültem, ha munkát kaptam nulla német nyelvtudással, mondjuk az állattartáshoz amúgy sem kellett nagy nyelvtudás. Dolgoztam akár heti 50-60 órát, dolgoztam hétvégén és karácsonykor. (…)

Miután eljártam nyelvtanfolyamra, megismertem a törvényeket, hogy hova is fordulhat az ember, ha nem fizetik ki. Ez sajnos elég nagy divat itt, főleg a hotelekben és a mezőgazdasági munkáknál. (…)

NÉMETORSZÁGI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Vagy nem jelentettek be, és tudtomon kívül feketén dolgoztam, vagy részmunkaidőbe jelentettek be és persze teljes munkaidőben dolgoztam, vagy a túlórákat és a szabadságot nem fizették ki, vagy éppen a főbérlő nem akarta visszaadni a kauciót mindenféle kitalált dologra hivatkozva.

Ezért ma már ha beköltözöm valahova, azt először körbefotózom, a szerződést pedig megmutatom az ingyenes jogsegélyszolgálatnak, hogy tisztában legyek azzal, mit jelentenek a paragrafusok. (…)

Az átlag kisembernek igenis meg kell szenvednie itt is, hogy előbbre lépjen. Csak otthon hiszik azt, hogy de jó, mert többet keresek. Igen, de az albérlet is többe kerül, meg sok minden más.

De hogy ne csak negatívat írjak: sosem volt még olyan, hogy ne találtam volna munkát. Az egészségügyi szolgáltatás fényévekre van az otthonitól, és a gyerekeknek is sokkal több lehetőségük van, mint otthon.”

A teljes írást itt találjátok.

Külföldi munkavállalás: egy német közvetítő tanácsai

(Fotó: pixabay.com/Kapa65)

Share.

About Author

Leave A Reply