Az álmainknak ára van

1

Több tízezer (de lehet, hogy bőven százezer) magyar dolgozik szezonmunkásként külföldön, elsősorban Ausztriában, de akár messzebb is. Az ilyen élet nem könnyű, hiszen amikor van munka, akkor nagyon sokat kell dolgozni. Ausztriában dolgozik Ádám is, aki egy vlogbejegyzésben örökítette meg az átlagos napokat, de megkértem, hogy írjon pár sort elé.

„Igazából félve publikáltam ezt a videót, mert úgy gondoltam, hogy majd sokan támadják, meg biztos én vagyok a béna, hogy ilyen egyhangúan töltöm a napjaimat.

Aztán át is alakítottam az egész videót, meg átírtam a szöveget is… sokat változtattam rajta, hogy ne legyen túl negatív, legyenek benne pozitív motívumok is.

Meg egy csomó emberen teszteltem, mielőtt publikus lett volna. És azt tapasztaltam, hogy az emberek szeretik, és átérzik a mondanivalóját. Hogy ők is így élik meg a szezonmunkát. Ezért is mertem megmutatni a Határátkelő oldalnak, vállalva ezzel a nagyobb nyilvánosságot.

Fontos kiemelni, hogy ez a videó a szezonmunkáról szól, arról az életről, ami csak a pénzgyűjtés miatt van, amikor nem ide tervezed az életed.

Ausztriai munkalehetőségek a Határátkelőn egyetlen kattintásra

És ez is mind a vendéglátásban, ahol mindannyian tudjuk, hogy 7/6 nap munka, akár 8 óránál is több óraszámban, ahol igazából teljesen mindegy, hogy Te vagy ő dolgozik-e, mert ha elmész, úgyis jön a következő helyetted, csak biodíszlet vagy a vezetőség számára, meg a munkahelyed az életed, etc.

Szóval ezt az élethelyzetet akartam picit bemutatni azoknak, akik mondjuk otthonról csak azt látják, hogy a Zwischensaisonban otthon „az Ádám már megint valami új dolgot vett”, vagy „ez állandóan csak étterembe jár” és társai.

Picit rávilágítani, hogy igen, tök jó ez, tök sok pénzt lehet megspórolni… de nem árt a háttét is látni ennek, mert az nem mindig pompa és csillogás. 🙂

És – mielőtt bárki támadna – önmagam védelmében hadd térjek ki arra is, hogy igen, valóban, járhatnék minden nap kocsmázni, társaságba meg bulizni, de mivel konkrét céljaim vannak, amiket el akarok érni, így ez nekem nem fér bele rendszeresen.

Természetesen ez nem azt jelenti, hogy éjjel nappal a szobámban ücsörgök, de a prioritást számomra nem ez jelenti. Persze azzal sincs gond, ha másnak igen, mindannyian mások vagyunk. De így vagy úgy, az álmainknak ára van.”

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Bizony ára van. Magas ára. Rengeteg lemondás, és áldozattal jár. A Gastro Services meg a szezonális munka az egyik legkeményebb. 10 órás Schicht ekben végig talpalni, szünet ø előre megbeszélve, van hogy 1 pohár vizet inni sincs idő. Munka után total dehidratáltan zuhansz az ágyba… Nagyon kimerítő munka.
    Nem is csinálják szívesen az osztrákok. A Heute ban olvastam, az Fachkräftemangel már 15.000 főre rúg szektor szinten a Gastro ban Ausztriában. (ilyen sok szakács, pincér, meg ált. munkás beim Aufbau, Logistik etc. hiányzik.)
    Ha mi, magyarok nem dolgoznánk Ausztriában, összeomlana az Event, Gastro, Tourismus Sektor.
    Ezt nagyon megbecsülik kint egyébként, mert mi még hasonlóak vagyunk mentalitásban hozzájuk, nem úgy mint egy koszovói mondjuk, vagy egy frissen érkezett afrikai fekete (nekik total más az Arbeitsmoral, és az attitűd)

    Azt jó látni, hogy Ádámnak is határozott célja van, és ő sem tervezi túl sokáig ezt a fajta munkát. Valószínűleg tanul ő is, nyelvet, vagy egy jó szakmát, vagy vállalkozni fog majd a félretett Eurókból, amit nagyon okosan, és megfontoltan tesz. Ezt tanácsoltam én is kint mindenkinek.
    ne adjuk oda a drága életidőnket, csak éppen annyira, amennyire muszáj.
    Visszatérve: magas ára van az álmoknak. Sok lemondás es áldozat. Sokszor testi lelki fájdalommal.
    De ami megéri, az megéri.

Leave A Reply