Autóvásárlási kalandok Luxemburgban

0

Az autóvásárlás mindig izgalommal jár, pláne, ha az elsőről van szó és külföldön. Éppen ebben a cipőben járt a Luxemb(o)urgból szeretettel blog szerzője, lássuk, mire jutott!

„Teljesen nulláról kezdtük a keresést, fogalmunk se volt, mit érdemes venni, ennek ellenére érdekes módon még a jogsi(m) megszerzése előtt halálbiztosak voltunk benne, hogy a hibrid Toyota Yarist akarjuk, mert méretben jó, árban megfizethető, környezetbarát, progresszív, úgyis erre tart a világ, meg hát szeretjük a természetet.

Ja, és automata váltós, ami mondjuk szembe megy a természetvédelemmel, mert tipikusan az automata váltós autók valamivel többet fogyasztanak, mint az azonos típusú manuálisok. (…)

Meglett a jogsim, elkezdtem kampányolni a manuális váltó mellett, mert úgy „szoktam meg” (mondom, 20 óra vezetés!), meg mert apukám, akire autóügyben (is) hallgatok, is emellett érvelt. B. továbbra is inkább az automata váltó felé hajlott, neki sajnos nagyon traumatikus volt anno a jogsiszerzés, úgyhogy amit csak lehet, szeretne másképp csinálni.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Megkérdeztem egy csomó embert, hogy a mi igényeinkhez milyen autót ajánlanának – természetesen csomó+1 különböző válasz érkezett. A hibrid Yarist eddigre elvetettük, mert alapvetően nem a városban akarunk vezetni (ez majd azért kiderül… :D), és ezen a ponton már az volt a dilemma, hogy új legyen vagy használt.

Szinte mindenki azt mondta, hogy első autónak inkább használtat vegyünk, de mi azért múlt szombaton elmentünk egy Opel- és egy Hyundai-szalonba megnézni, milyenek az újak, csak hogy képet kapjunk a(z alliteráló) kínálatról.

Az Opelnél egy vérbeli sales-es pasast fogtunk ki. Viszonylag konkrét kérdésekkel mentünk oda (egy – Magyarországon nem forgalmazott – kis modell, a Karl érdekelt volna), de mindenáron meg akart győzni, meg kell mondjam, kedvesen és humorral, hogy nekünk az eggyel nagyobb autó, a Corsa való.

Persze, hogy az sokkal, de sokkal többe kerül, mint a Karl, de annyival nagyobb, többet is tud, hosszabb időtartamra is szól (ezek az érvek egyébként mind igazak, de nekünk akkor sincs annyi pénzünk). (…)

Nagy nehezen leráztuk az opeles pasast, és átmentünk a Hyundaihoz, mert a legkisebb, i10-es modellt sokan ajánlották, és amikor elmondtuk az eladónak az igényeinket, ő is rögtön mondta, hogy az i10 szerinte tökéletes lenne nekünk.

Tényleg szimpi kis autó, ebből is van automata váltós verzió, a csomagtartója kicsit nagyobb, mint a Karlé, és az egész autó valahogy olyan kis kompakt hatást kelt, benne ülni is kellemes volt. (…)

Aztán kedden találtam egy automata váltós alig használt Corsát a(z új) Karl áráért! Egész héten azon drukkoltam, hogy nehogy elhappolják előlünk, írtam is a garage-nak, hogy szeretném megnézni és kipróbálni asap, és tegnap oda is mentünk. Az egyetlen dolog, ami nem olyan volt, ahogy elképzeltük, az az autó színe volt. (…)

És odaadták a kulcsot és elvihettük kipróbálni! Csúcs volt! Először kaptam pár instrukciót az automata váltóhoz, aztán mondta az eladó, hogy akkor cső, majd azért hozzuk vissza. (…)

A parkolóban még megnézegettünk pár másik funkciót, próbáltunk úgy tenni, mint aki tudja, mit kell nézni egy műszerfalon, de az egyértelműen kiderült, hogy ami nekünk kell, azt tudja (és az automata váltót át lehet kapcsolni manuálisra is! just in case), az ára baromi kedvező, alig ment, 17 hónapos, alacsony a fogyasztása (állítólag jobb, mint ugyanebből a modellből a manuálisé :O) nem szabad elszalasztani a lehetőséget.

Na meg ha megnézünk még száz másik autót, akkor is kicsi az esélye, hogy meg tudjuk ítélni, hogy bármelyik miért jobb, mint ez. De tényleg annyira kényelmes volt, jó volt vezetni, magabiztosnak éreztem magam benne, és az objektív érvek is mind egyértelműen mellette szóltak, hogy nem maradt semmi kétségünk.”

A teljes posztot itt találjátok.

Tíz dolog, amiért jó Luxemburgban élni

Share.

About Author

Leave A Reply