Ausztrália pozitív

0

Mint minden országnak, Ausztráliának is vannak pozitív és negatív vonásai. Az alábbiakban inkább az előbbire összpontosítanánk, méghozzá a 90 millió fülöpke blog segítségével.

„A múltkor csupa rémséget mondtam Ausztráliáról és ígértem, hogy felfedem az érem másik oldalát is. Nem akarok dicshimnuszokat zengeni, de azt kell mondjam, hogy kedvesek és segítőkészek a helyiek.

De tényleg, az utca embere sose nézett levegőnek vagy hagyott ott segítség nélkül, ha nem találtam valamit, ugyanúgy, mint a japánok, elővették a telefonjukat és rákerestek, ha épp nem tudták a választ arra, amit kérdeztem.

Érdekes, hogy nem úgy köszönnek egymásnak, hogy szia, hanem „hogy vagy?”. Ez nagyon furcsa volt nekem, elején tetszett aztán kicsit fárasztó volt, nem szoktam hozzá, hogy minden jöttment azt kérdezze, hogy hogy vagyok.

Mondjuk bemész a boltba valami kis apróságért, „hogy vagy?”, „jól, kösz. egy rágót szeretnék”. Persze nem kötelező bármit is felelni erre, lehet rögtön kérni, ami épp kell, de az meg az én fejembe bunkóság, ha valaki megkérdi, hogy hogy vagyok, aztán nem is felelek. A kulturális különbségek már csak ilyenek.

Egyébként ennek ürügyén, meg amúgy is bárkivel el lehet kezdeni egy kis panelbeszélgetést akár az utcán. (…)

Kifogtunk egy remek hétvégét, az idő jó volt, nem esett, nem tűzött a nap, ami fontos, mert Ausztrália felett nem túl vastag az ózon réteg ezért mindig extramagas az UV sugárzás, azt hallottam, hogy a bőrrákosok aránya is itt a legmagasabb a lakosság körében. Ebben lehet valami, mert felhős időben is sikerült egy kis szint szereznem a karomon – egy kis pirosat. (…)

Az emberek és a rendezvények, amiket láttunk ellenben egy az egyben ráhúzhatók Magyarországra. Ha egy ufó lennék, akit ledobnának mindkét helyre, hogy megtapasztaljam milyen is, azt mondanám odahaza a planétámon, hogy csak a nyelv más, amit beszélnek.

Belekeveredtünk egy vásárba, ami teljesen olyan volt, mint otthon egy majális. A népség kijön, sehol egy szörfös testalkatú srác vagy bikini modell csaj. A gyerekek kis pacikon mennek körbe-körbe, mindenféle ócskaságot árulnak – a kedvencem az „ostoba nyulak húsvétja” kiskönyv, ezt meg kellett volna venni -, sátrak alatt vásári kajákat csinál Juli néni, Géza bácsi meg valami ócska motort mutogat. Aztán belebotlottunk egy favágó versenybe is, az is lehetett volna bárhol otthon.”

A teljes posztért ide érdemes kattintani, ne hagyjátok ki!

Share.

About Author

Leave A Reply