Ausztrália, napsütéstől a honvágyig

0

Ausztráliáról a legtöbb embernek a meleg, az óceán, a szörf, és általában véve egy csomó kellemes dolog jut az eszébe. Ausztrália ugyanakkor messze van, nem is kicsit, így aztán az utazás költségei egészen csillagászati méreteket ölthetnek – már ha egyáltalán sikerül munkavállalói vízumot szereznünk. De milyen is valójában az ottani élet, messze Európától, a családtól, mik az előnyei és a hátrányai?

Időről időre megpróbálok itt nem csak magyar nézőpontból megmutatni dolgokat, mert szerintem fontos látni, más nemzetiségű emberek miként élik meg a határátákelést, mit látnak ugyanúgy, és mit másként, mint mi.

A nyelv miatt az írek például komoly előnnyel indulnak Ausztráliában, ezzel együtt a külföldi élet bizonyos hátrányait ugyanúgy érzik ők is, mint mi, magyarok.

Nemrégiben a The Irish Times ült le Sydneyben beszélgetni négy, hosszabb-rövidebb ideje ott élő írrel, és szerintem ennek a beszélgetésnek elég sok olyan aspektusa volt, ami tanulságos lehet számunkra, ezért arra gondoltam, a legérdekesebb részekből szülessen ma egy poszt.

Ami eleve érdekes, hogy az utóbbi időszakban alaposan visszaesett az Ausztráliába irányuló ír migráció, hiszen míg 2012-ben több mint 18 ezer ír költözött oda, addig a tavaly áprilist megelőző egy évben csak 6200-an, azaz nagyjából a harmadára esett vissza a határátkelők száma. Ezzel párhuzamosan a fordított migráció egy év alatt csaknem megduplázódott, elérve az 5500-as számot.

Lássuk, miként látták ottani életüket, és a hazaköltözés lehetőségét a lap által megkérdezett fiatalok!

Hogyan kerültetek Ausztráliába?

Elaine Doyle, szociális munkás

Miután 2012-ben a corki University College-ban lediplomáztam, nyolc hónapig kerestem munkát, de nem találtam semmit, így aztán ideköltöztem. Először Perthben éltem, ahol két évig egy mentális egészséggel foglalkozó szolgálatnál dolgoztam, majd utazni kezdtem, így kötöttem ki Sydneyben, ahol most az ausztrál védelmi erők tanácsadó szolgálatánál vagyok.

Szeretek itt élni, de a barátaim és én nagy árat fizetünk érte, hiszen lemaradunk esküvőkről, temetésekről. A családomnak is nehéz ez az egész. Szerintem ha itt születnének gyerekeim, összetörne a szívük.

A barátaim állandóan a hazaköltözésről beszélnek. Nekem, egyedülállóként, könnyű dolgom van, mert ez csak rajtam áll. Nem tudom, idén vagy jövőre költözök haza, de mindenképpen hazamegyek. Otthon nincs ugyan ennyi napsütés, és hiányzik az itteni életstílus, de legalább ott vannak a barátok és a család.

Gavin Grace, tűzvédelmi mérnök

Én 2010-ben végeztem, de nem találtam munkát a szakterületemen. Végül 2012 májusában költöztem ide, először egy ír bárban dolgoztam, míg végül sikerült mérnökként elhelyezkednem, és a cég megszponzorálta a vízumomat.

Éppen egy hároméves MA-képzést végzek a cégen keresztül, úgyhogy a belátható jövőben maradok. Minél tovább marad az ember Ausztráliában, annál nehezebb elmenni innen. Én egyértelműen boldogabb vagyok itt.

Az életstílus hihetetlen, a munka-magánélet egyensúlya is. Verhetetlen, hogy rövidnadrágban reggelizhetsz még „télen” is. Ugyanakkor nehéz távol lenni a barátoktól és a családtól, ez mindig komoly hazahúzó erő.

Stephanie Lyons, vezető kockázatelemző

Három évig dolgoztam Dublinban a KPMG-nél, és mindig is azt terveztem, hogy egyszer csinálok egy világkörüli utat. Working-holiday vízummal jöttem Ausztráliába 2009-ben, egy évet akartam maradni, de beleszerettem Sydneybe és azóta itt vagyok. A KPMG felvett, és szponzorált.

Nagyon büszke voltam, amikor 2015 szeptemberében ausztrál állampolgár lettem. Most már több mint hét éve élek itt, és teljesen alkalmazkodtam a helyi életstílushoz. Már olyan régen eljöttem Írországból, hogy ha most visszaköltöznék, minden nagyon más lenne.

Sok barátom lépett tovább, megházasodott, gyerekei születtek. Olyan lenne, mint megint egy új országba költözni, és beilleszkedni. Fel sem merül bennem a költözés gondolata.

Carol Friel, zenei programozó

Én 2012-ben hagytam el Írországot, Ázsiába mentem fél évre, az út utolsó állomása volt Ausztrália. Amikor megérkeztem, elég gyorsan rájöttem, hogy egy egy nagyon drága hely, így gyorsan kellett valami állást találnom.

Írországban áruházaknak készítettem az üzletekben játszott zenét, a cégnek volt itt egy irodája, ahol munkát ajánlottak. Ami eredetileg átmeneti munkaként kezdődött jobb karrier lett, mint amit Írországban elérhettem volna.

Már négy éve élek együtt egy ausztrál sráccal, és éppen az állandó letelepedési engedélyem megszerzése zajlik, szóval úgy néz ki, hosszú távon maradok. Az életstílus is nagyon komoly érv a maradás mellett. Triviálisnak tűnik a napsütésről beszélni, de soha nem hittem volna, milyen ez a valóságban.

Persze nem minden rózsaszín. Aggódom a jövő miatt, a nevetségesen magas sydney-i albérlet- és ingatlanárak; a fizetős iskolák; az idősődő szülőktől való távolság mindig eszembe jutnak.

Mindannyian egyedülállóként érkeztetek, mi változott?

Stephanie

Én egy amerikai sráccal vagyok, akivel a munkámon keresztül találkoztam. Mindig, amikor „hazamegyünk”, először Írországba repülünk, aztán Amerikába. Pár éve élt már Írországban ő is, szóval ha valaha felmerülne, hogy hazaköltözünk, nem bánná. Ha pedig egy amerikai lehetőség merülne fel, én is nyitott lennék.

Carol

A lehetősége sem merült fel egyikünkben sem (az ő partnere ugye ausztrál – HÁ) annak, hogy Írországba költözzünk. Elnézem az óceánparton játszó gyerekeket, és tudom, ez nem lehet kérdés.

Westportban nőttem fel, ahol nagyon jó pubok vannak, és jó a társasági élet, de egy kezemen meg tudnám számolni, hány napot töltöttünk a tengerparton gyerekként. Persze sosem lehet tudni, mit hoz a jövő, az is lehet, hogy tíz év múlva teljesen váratlanul rám tör majd a honvágy.

Elaine

Volt néhány párkapcsolatom ausztrálokkal, de mindig eljött az a pillanat, amikor el kellett döntenünk, hogy folytatjuk, vagy szakítunk. Mi értelme az egésznek, ha annyira szeretem Írországot és nem akarok örökre itt maradni? Mostanában már csak írekkel próbálok randizni.

Gavin

Én 2014 karácsonyán, otthon találkoztam a jelenlegi ír barátnőmmel. Tartottuk a kapcsolatot, míg végül félévvel később pár barátjával idelátogatott, akkor megint találkoztunk, és azóta együtt vagyunk.

Apropó társasági élet: hogyan találkoztok emberekkel? Főleg írekkel vagy ausztrálokkal barátkoztok?

Gavin

Számomra a rögbi az, ahol ismerkedhetek. Az egyik barátommal, Conorral csatlakoztam az Eastern Suburbs klubhoz, és lett ott pár nagyon jó ausztrál haverom.

Elaine

Nagyon nagy baráti társaságom volt – írek és más nemzetiségűek is – Perthben, de amikor Sydneybe költöztem, mindent elölről kellett kezdenem. Itt a családom, ami segítséget jelent.

Amikor először idejöttem, rémes volt a magány. Még ha meg is ismerkedsz emberekkel, nincs közös történetetek, nem ismeritek a másik hátterét. A barátságok sem olyan mélyek. Rengeteget utaztam, és sok barátom van különböző országokból, de el kell ismernem, könnyebben barátkozom írekkel.

Carol

Én néhány barátommal jöttem, de szép lassan mind elmentek. Néha nehéz. Lassan 30 leszek, és nem tervezek komolyabb szülinapi bulit, mert itt nincsenek olyan barátaim, mintha otthon lennék. Azt hiszem, ebben a korban nehéz új barátokat szerezni.

Ha egyedülálló lennék, akkor talán nagyobb erőfeszítéssel próbálnék barátkozni. A sport is segíthetne, de nem vagyok sportos típus. Sok franciával dolgozom együtt, közülük kerülnek ki a barátaim.

Stephanie

Nekem ír, ausztrál és más nemzetségbeli barátaim is vannak. Amikor idejöttem, Bondiban laktam, minden reggel a parton edzettem, ami nagyon jó alkalom volt az ismerkedésre. Akkoriban egy ír, egy ausztrál és egy amerikai lánnyal laktam együtt, közülük az ír kollégám is volt, most pedig a legjobb haverom itt.

Elaine

Sok itteni ír ismerősöm mostanában költözik haza, mert gyereket szeretne és a családja mellett akar lenni. Nagyon kemény azt látni, hogy a nagy erőfeszítéssel épített szociális hálód kezd szétesni. Ez is az egyik oka annak, amiért hazaköltöznék. Van egy nagybátyám, aki a 80-as években költözött ide: vannak ausztrál barátai, de minden ír ismerőse visszaköltözött.

Mik a határátkelés nagy kihívásai?

Elaine

Dolgoztam egy perthi tanácsadó szolgálatnál, és időről időre ugyanazok a kihívások, problémák merültek fel: a barátkozás nehézségei, az otthon hiánya, a gyakori költözés – ezek a dolgok egymásra épülnek, szorongáshoz és depresszióhoz vezethetnek.

Úgy vélem, az otthonuktól távol élő emberek sokkal érzékenyebbek. Nem minden csupa napsütés és óceánpart. Keményen dolgozunk, közben a család és a barátok nélkül kell boldogulnunk. Rengeteg pluszköltség is van, hiszen senki nincs körülötted, aki szívességet tenne. Ha pedig elveszíted a munkád, akkor nincs anyagi segítség.

Carol

Ausztrália nagyszerű hely, ha van és biztos a munkahelyed. Vannak barátaim, akik még maradtak volna, de nem tudtak szponzort vagy biztos állást találni. A megélhetési költségek olyan magasak, hogy egyszerűen luxus hosszabb ideig állást keresni. A lakások bútorozatlanok, komoly költség berendezni őket. Nekem például nagy sokk volt, hogy ágyat, és hűtőt is vennem kellett, és senki nem volt, aki segített volna.

Gavin

Amikor ilyen messze költözöl otthonról, rengeteget tanulsz magadról, arról, hogy mennyire vagy rugalmas. Muszáj annak lenned, különben semmi esélyed.

Van honvágyatok?

Stephanie

A hazautakat követően nagyon szenvedek. A repülőtéri búcsú nagyon nehéz, a visszaérkezést követő napok jelentik mindig a mélypontot. Ilyenkor mindig megfogadom, hogy visszaköltözöm Írországba. De ezek a napok elég gyorsan elmúlnak.

Gavin

Amikor először karácsonyoztam otthon, az anyukám és a nővérem vitt ki a reptérre, én pedig azon gondolkoztam a felszállás közben, hogy mi a fenéért megyek vissza Ausztráliába.

Aztán másnap reggel az állandó tartózkodási engedélyemhez kellett orvosi vizsgálatra mennem, és ahogy egy pólóban és papucsban, kezemben kávéval mentem a rendelőbe, azon gondolkodtam, hogy mi miatt is aggódtam.

A második hazalátogatás már sokkal könnyebb volt. Még mindig jön néha a rossz érzés, különösen, amikor lemaradok valamilyen fontos eseményről, legutóbb például két barátom esküvőjéről. Vagy amikor a nővéremnek gyereke született. De azért Skype-on és FaceTime-on látjuk egymást.

Carol

Másfél évente hazamegyek. Nagyon jó otthon lenni, és mindenki próbál találkozni velem, összehozni a társaságot, de tudom, hogy ez ott sincs mindig így, hiszen mindenki idősebb lett, és a dolgok megváltoztak. Amikor pedig eljön a visszaút ideje, akkor általában már készen állok.

Elaine

Általában már nincs honvágyam, csak akkor, amikor Írországba utazom. Nagyon szeretem Írországot, ami visszahúz. De egészen csodálatos helyeken jártam, és most már ezeket is szeretem.

Ha egyszer elhagytad Írországot, és rájöttél, milyen karrierlehetőségek nyílnak meg előtted, miként élnek az emberek máshol, hogyan lennél képes letelepedni, amikor olyan csodálatos helyek vannak? Olyan ez, mint egy átok.

Gavin

Az utazással töltött idő gyilkos, 24 óra, ha szerencséd van. Nekem ez az egyik legerősebb ellenérv a hosszú távú maradás ellen.

Carol

Ez nekem is komoly gond. Magát a repülést nem bánom, már megszoktam. Inkább az a gondolat idegesítő, hogy ha bármi történik, ilyen messze vagyok. Egy évvel a kiköltözésem után haza kellett mennem a nagymamám temetésére, ami több mint 1700 euróba került, ami váratlan kiadás volt.

A családotok milyen érzésekkel viseltetik a távollétetek iránt?

Stephanie

Az apukám mindig nagyon támogatta, hogy Ausztráliába jöjjek. Soha nem kérdezte, mikor jövök haza, és ez nekem nagyon fontos volt. A szüleim támogatása adott bátorságot ahhoz, hogy be tudjak itt illeszkedni.

Carol

Mielőtt idejöttem, anyukám egy napot sírt. A szüleim sosem mondják, de tudom, nagyon boldogok lennének, ha hazaköltöznék, de ez egy olyan téma, amiről nem beszélünk. Az anyukám tudja, hogy boldog vagyok, én pedig tudom, hogy ez neki is boldogság.

Elaine

Amikor elindultam nagyon támogattak. Tudom, hogy nagyon hiányzom nekik. Ha a szüleid támogatnak, minden sokkal könnyebb.

Gavin

A szüleim nagyszerűen viselték. Anyukám az utolsó a családjából Írországban, a többiek mind vagy az Egyesült Államokban, vagy Londonban élnek. Ismerek olyanokat, akiknek a szülei állandóan azt kérdezgetik, mikor költöznek már haza. Ha az én szüleim is ilyenek lennének, aligha maradtam volna, de mindig azt mondják, ez az én életem, és azt kell tennem, ami nekem a legjobb. Már kétszer voltak itt meglátogatni, és imádták, ami mindenképpen segít.

(Fotó: pixabay.com/GoodGuyPaul)

Share.

About Author

Leave A Reply