Ausztrália: egy váratlan találkozás

0

Immár negyedik hete tart az A-Z Ausztrália blog szerzőinek körútja, melynek keretében egy lakóautóval bejárják a kontinens jó részét. Ilyen lehetőséget persze mi sem hagyhatunk ki, úgyhogy (legalábbis virtuálisan) elkísérjük őket az útjukon. A legfrissebb kalandok az Innes nemzeti parkban érték őket.

„Először is a park bejáratánál megláttuk Pufi 2-t, azaz a következő 4×4-es lakóautónkat (na persze, álmodj királylány) egy Earth Cruiser személyében. Egy Iveco kisteherautó alapjaira épített brutál fullos lakókocsiról van szó, amelyet megrendelés után kezdenek el legyártani, és kb. 6 hónap az elkészülésének az ideje. Na meg persze pár százezer dollár az ára.

Úgyhogy nem holnap lesz nekünk ilyen, az biztos (talán holnapután, muhaha…). Meg is szólítottuk a nyugdíjas tulajokat kicsit kérdezősködni, hátha megmutatják a hátsó lakrészt, de nem. Úgyhogy kénytelen voltunk a neten utána néznünk álmaink netovábbjának.

Aztán nagy sóhajok közepette elindultunk az Innes National Parkba, ahol is már csak online lehet belépőt venni. Ha van mobilvételed, akkor a mobilon, ha nincs, akkor a park bejáratánál felállított számítógép segítségével. A 21. században élünk, na!

Maga a park több kilátópontból, strandból, világítótoronyból és egy történelmi kis falumaradványból áll. Ugyanis olyan 100 évvel ezelőtt, amikor még nem nemzeti park volt a terület státusza, létrehoztak egy gypsum kitermelő kisvárost, és onnan szállították országszerte az alapanyagot többek között a tábla krétához.

Egy ideig nagyon ment a biznisz, aztán egy idő után szépen megtorpant a növekedés, majd végül a kis falu elnéptelenedett, az alapanyagot már máshonnan szerezték be, és annyi, nem jött be a mutatvány.

Ezt azért nagyon nem sajnáltuk, mert cserében ma már egy védett nemzeti park területén tudunk kirándulni, sétálni, meseszép strandokon bandukolni.

Külföldre mennél dolgozni? Válogass jobbnál jobb állások közül a Határátkelőn!

Azért meghagyták a volt falu néhány lepusztult épületét ismertető táblákkal, amik között kicsit lehet kapni némi életérzést a múltból. Aztán ott történt, hogy életünkben először láttuk Ausztrália második címerállatát szemtől szembe, azaz egy emut. És rögtön úgy, hogy ott volt mellette a másik címerállat is, a kenguru.”

Mint írja, szinte még meg sem érkeztek a Nemzeti Parkba, a látványtól szinte leesett az álluk.

„Aztán amikor már azt gondoltuk, hogy kész, ennyi, nincs tovább, akkor végül megérkeztünk Cape West-hez, ahol egy nagyon futurisztikus acél világítótorony fogadott minket. Na meg persze egy kisebb orkánerejű szél.

Ugyanis ezt még nem említettük, de bizony az össze kilátó pontnál icipicit beárnyékolta az élményünket a folyamatos szélfúvás. De ez minket persze nem tántorított el, ottmaradtunk Cape Westnél naplementét nézni.

Csak egy olyan tipikus narancssárgás tengeromló, ultragiccses, de ellenben gyönyörű naplementét. Nem az elsőt, és nem is az utolsót. Egyszerűen nem tudunk betelni a naplementékkel itt Ausztráliában, és ahogy haladunk egyre nyugatabbra, azok nagy valószínűség szerint egyre csak fantasztikusabbak lesznek.

Habár eredetileg csak egy napot szántunk a parkra, a naplementénél még bizony csak a felénél voltunk az eredetileg tervezett útnak, úgyhogy nem volt kérdés, maradunk aznap estére.

És itt jött újra a 21. század: mobilvétel keresés egy magasabb pontnál, ott pedig online lefoglaltuk a 8-as számú homokos területet, azaz az aznap éjjeli alvóhelyünket. Teljesen egyedül voltunk a környéken, kicsit még ijesztő is volt a korom sötétségben, teljesen elszigetelve a világtól.”

A teljes posztot rengeteg képpel és még több kalanddal itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply