Argentin városnézés: csalódás a köbön

0

Argentína nem a városairól híres (kivéve talán egy-két nagyvárost) és ez nem véletlen. Ha egy településnek van is gyarmati múltja, a természet elintézte, hogy abból mára ne maradjon semmi, ha pedig nincs, akkor az utókor nem igen törődött a településképpel. A Mirador csapata három napot töltött városnézéssel a Rio Diamante völgyében és saját bevallásuk szerint régen unatkoztak ennyire.

„Nem lehet, hogy a Rio Diamante völgye ennyire érdektelen legyen! (…) A völgy utolsó települése, a San Rafaeltől két és fél órára fekvő General Alvear az egyik cél.

A 30 000-es város nevét a könnyen megjegyezhető Carlos Antonio del Santo Ángel Guardián de Alvear y Balbastróról kapta, aki a függetlenségi háborúk egyik neves tábornoka volt.

Sok kötődése nincs a városhoz, lévén az a függetlenségi háborúk idején nem is létezett. Alveart 1914-ben alapították ugyanazzal a céllal, mint Goudge faluját: az idénymunkások lakhelyéül. (…)

Hiába a 30 000 lakó, Alvear alvó mezőváros maradt, ahol a világon semmi nincsen. A főtéren felállított turisztikai irodában sem tudnak sok jóval kecsegtetni. Van ugyan egy két bodega, ami előzetes foglalás esetén megnyitja kapuit nagyobb társaságok előtt, de ennél többről nem tudnak beszámolni a meglepett alkalmazottak.

Visszafelé a busz megáll Real de Padréban, Villa Atuelben és Salto de las Rosasban, de ez a három település még Goudge-nál és General Alvearnál is érdektelenebb.

Nincs miért San Rafaelben maradnunk, irány San Luis. Az ám, csakhogy buszok nem indulnak napközben, csak éjszaka. Ezt a távot végigstoppolni Barangóval merészség volna, úgyhogy feladva azon tervünket, hogy éjjel nem utazunk, buszra pattanunk.

A délután hat órakor induló Buenos Aires-i járatra váltunk jegyet, és ha minden jól megy, éjjel 11-re megérkezünk San Luisba. Ezúttal foglalunk szállást, nem akarunk éjszaka hoteleket nézegetni egy alvó gyerekkel a vállunkon.

A naplemente az egyetlen fel nem keresett San Rafael környéki településen, Monte Cománban ér minket. Itt ácsorog a busz úgy húsz percet, de ez is bőven sok a falura: itt sincs semmi érdekes a magunkfajta utazónak.

Monte Comán után visszatér a szublimált nagy semmi. Nagyjából 150 kilométert teszünk meg kanyar nélkül, olyan, mintha vonaton ülnénk. Az egyetlen település, amit érintünk, Beazley, bár az is inkább csak tanyabokor, mint falu.

A pusztahangulatot mi sem jellemzi jobban, hogy Beazleyből tisztán látszanak a 70 kilométerre északra fekvő Desaguadero fényei. Desaguadero egy ötszáz fős falu. (…)

San Luis főtere talán az egyetlen argentin nagyvárosi tér, amit nem San Martínnak dedikáltak. A plaza Juan Pascual Pringles szabadságharcosról kapta a nevét, annak ellenére, hogy a nemzeti hősnek nem volt kötődése a városhoz. Amúgy a mendozai Plaza Italia után ez a főtér tetszik nekem a legjobban.

A városépítés csodája a New York Casino. Ritka ízléstelen komplexum alig két sarokra a központtól. Ilyen az, amikor pár négyzetméterbe bele akarsz zsúfolni mindent, amit egy országról gyerekkori olvasmányélmények alapján elképzelsz. (…)

A város sétálóutcája azonban kellemes meglepetés. A burkolat nem töredezett és az itteni éttermekben legalább kapható más is, mint milanesa.

Sokan gondolják a borok és marhahúsok miatt, hogy az argentin gasztronómia világszínvonalú, de ki kell mindenkit ábrándítsak: ennél unalmasabb konyha nem sok van a világon. Még Costa Ricában is nagyobb élvezet beülni egy gallo pintóra, mint Argentínában bármire.

Mendozában és San Rafaelben semmi mást nem lehetett enni, mint gyorsfagyasztott milanésát és tésztát, amire rá sem tudunk már nézni. San Luis szerencsére más.

Vannak olyan kiskocsmák, amik ebédidőben ételt is kínálnak. Utoljára talán Patagóniában futottunk bele az argentin lencsefőzelékbe, vagyis guiso de lentejába, valamint a locróba, a sertéshúsos kukoricapörköltbe.

Az elmúlt pár nap kirándulásai elég unalmasra sikerültek. Argentína ezen részére senki ne jöjjön várost nézni, mert csalódni fog.”

A teljes posztot képekkel (amik azért egész érdekesek) itt találjátok.

Paprikáskrumpli a világ végén

Share.

About Author

Leave A Reply