Aranykalitkában éltem

0

Igazán egzotikus helyre látogatunk ma el, Ildikó segítségével egészen Dél-Afrikáig megyünk. Kiderül, miért lehet nagyon fázni egy afrikai országban, hogy igazak-e a rémes közbiztonságról szóló történetek és miért várják el egy fehértől, hogy alkalmazzon valakit a ház körüli munkákra.

„Viszonylag ritkán akad Európán kívüli poszt, remélem, tetszik majd a változatosság. Öt évet éltem Dél-Afrikában és ugyan 3 éve már elköltöztem, a mai napig visszajárok.

De kezdjük az elején!

Boldogan éltem a mindennapjaimat Budapesten, mikor cégen belül felmerült a lehetőség, hogy új iroda nyílik Johannesburgban és lehetne menni. OK, de hol is van az? A térképen rá tudtam volna bökni, meg valami holland gyarmatosítás is rémlett, de itt kb. ki is merült a tudásom.

Szerencsére internet már akkor is nagyon hasznos volt. De úgy voltam vele, hogyha mások is ott élnek, akkor biztosan nekem is menni fog. Viszonylag naivan vágtam neki ennek a kalandnak.

hernyó.jpg

Magyar télből az afrikai nyárba

A mai napig emlékszem az első utamra, ami a végső állásinterjú volt, illetve nekem próbálták eladni a helyet. Az egyik legszebb szállodában foglaltak szobát, egy szavam sem lehetett.

Este érkeztem a magyar télből az afrikai nyárba, jól megfázva. A hotelben próbáltam valami gyógyszert szerezni, de ott nem foglalkoztak ilyennel, viszont átirányítottak a szomszédos kaszinóba, hogy ott van ügyeletes orvos, az majd segít.

Ehhez ugye pénzügyileg fel kellett készülnöm, így a bankautomatánál kezdtem. Itthon az egyik nagy banknál volt számlám, akinek akkor nem volt saját ATM-je, így az egyenlegemet soha nem tudtam készpénzkivétnél.

Nos, Johannesburgban a nyugtáról megtudtam a magyar bankszámla egyenlegemet forintban és randban is!!! Azt hiszem ott kezdett el nekem tetszeni az ország és elfelejthettem (majdnem) minden Afrikáról alkotott előítéletemet.

Ezután megkerestem a dokit, aki adott valami zöld bogyót, hogy vegyem be ott és akkor. Nem tudom mi volt az, de másnapra kutya bajom sem volt! Mikor fizetni akartam, beírta az adataimat egy nagy könyvbe és közölte, hogy az ellátás ingyenes, a kaszinó fizeti. Akkor is, ha én csak nézelődni mentem be.

Az interjú sikeres volt, így némi papír munka után megkezdhettem életem legnagyobb kalandját!

oroszlán.jpg

Mi az, ami legjobban meglepett?

Talán az, hogy Dél-Afrika nem is Afrika. Legalábbis nem teljesen. Nagyon sokszor csak úgy emlegetik, hogy a legdélebbi európai ország és ez teljesen jogos.

A foci VB idején sokan megismerték, illetve ugye most Oscar Pistorius ügye kapcsán ismét előtérbe került. Mind a kettő jellemző. Gyönyörű ország, kiváló természeti adottságokkal. A tengerparttól kezdve a hegyeken át a sivatagig minden megtalálható.

Télen, amíg a Drakensberg hegységben havazik, ha az ember továbbvezet még 2 órát, már az Indiai-óceánban fürödhet. Az időjárás Johannesburgban nekem tökéletes volt.

Havat 5 év alatt nem láttam (csak mikor hazajöttem karácsonyozni) és azt a funkcióját is csak 3 év után láttam először az autómnak, hogy +5 fok alatt figyelmeztet. Viszont életemben nem fáztam még úgy, mint ott. Hogyan? Nos, az a szó, hogy szigetelés, vagy fűtés nem nagyon ismert.

Egy réteg tégla, azon vakolat és kész. Ablak szigorúan egyrétegű, ajtó alatti 5 centis résen pont befér a posta, friss levegő és a helyi állatok. Ennek előnye, hogy olcsó az ingatlan, viszont mikor télen 5 fokban befúj a szél, akkor bizony bundabugyi kell. Cserébe viszont a medence szinte elengedhetetlen hozzátartozója a házaknak. A kertésszel és bejárónővel együtt.

roncsautó.jpg

Kertész igen, bejárónő nem

Mikor kiköltöztem, a házbérlet árában benne volt a kertész, de bejárónőm nem volt. Átlag magyar családban nőttem fel, soha nem volt segítségem nekem sem, így fel sem merült, hogy ez nekem hiányozzon.

Mikor ez a téma felmerült én büszke voltam, hogy magam tartom rendben a házat, ami miatt furán néztek rám. Ezt először nem értettem, mire elmagyarázták, hogy nekem, mint jól kereső fehér embernek, kutya kötelességem, hogy alkalmazzak valakit, mivel így egy család megélhetését biztosíthatom.

Sajnos valóban nagy a munkanélküliség és sokan örülnek, hogy van rendszeres bevételük. Mivel nem nagy összegről volt szó és hát a lustaság fél egészség, végül nekem is lett bejárónőm. Kb. 3000 forintot fizettem heti egy napra, amiért ott volt 8 órát és csillogott-villogott minden. Így mindenki jól járt. Elvégzem ugyan a házimunkát, de nem kedvenc.

Emlékszem egyszer mindenképpen fel akartam venni egy farmeromat és bedobtam egy adag mosnivalót. Másnap jött a leány és teljesen fel volt háborodva, mikor meglátta a szárítón a ruhákat. Attól félt, hogyha én megcsinálom az ő munkáját, akkor ő már nem is kell. Ettől kezdve vigyáztam, hogy ha valami miatt mosni akarok, titokban tegyem. 🙂

A közbiztonságról

Amit a legtöbben kérdeznek, az a közbiztonság. Valóban olyan rossz? Az őszinte válasz az az, hogy sajnos igen, bár ha az ember betart bizonyos szabályokat, akkor azért túl lehet élni.

Alap, hogy mindenhová bezárt autóval megyünk. A háznál még kerítésen belül beülök a kocsiba és magamra zárom (bár itt szinte minden autóban ez alapfunkció).

Crime Hot Spot tábla.jpg

Így kihajtok a lakóparkból, ami beton- és elektromos kerítéssel van körülvéve és fegyveres őrök vannak a kapuban ahol kóddal/mágneskártyával/ujjlenyomattal ellenőrzött a be és kiléptetés.

Elvezetek a munkahelyre / bevásárlóközpontba / étterembe, ahol az őrzött parkolóban kiszállhatok a kocsiból. Én az 5 év alatt egyszer döntöttem úgy, hogy inkább gyalog megyek a tőlem 500 méterre lévő boltba, ki is raboltak.

Hétvége, zsúfolt utak, déli napsütés, de hát a bőrszínem kilógott a sorból. Itt még él az a feltételezés, hogy minden fehér ember gazdag. De úgy gondolom, hogy még szerencsém volt, itt sajnos mindennapos az erőszakos bűncselekmény.

Mikor a cégnél biztonsági tanfolyam volt, az én csoportomban 12-en voltunk. (Rajtam kívül csak helyiek.) Azzal kezdtünk, hogy meséljük el, kinek mik a személyes tapasztalatai. Én ott álltam bambán, mivel akkor én még csak hírből ismertem ezeket. Viszont sajnos minden kollégámnak volt már „élménye”, egyiküknek golyónyom is.

Feketék és fehérek

Ami még sokakat meglep, hogy azért elég nagy a fehérek aránya (9%), főleg Johannesburgban (18%). Ez a holland és angol gyarmatosítók miatt van. Tehát nem elég hogy vannak a helyi törzsek, még a betelepülőkből is többfajta jutott. Ez magyarázza a 11 hivatalos nyelvet.

Azért az angol akkor is a leghivatalosabb, én mindenhol gond nélkül elvoltam vele. Persze visznek bele elég sok szlenget. 🙂

krokodil tábla.jpg

Egyik kedvenc kifejezésem a “robot”. Mikor először mondták nekem, hogy majd a robotnál forduljak jobbra, meg voltam róla győződve, hogy legalábbis Mikrobi fog a sarkon várni. Aztán megtudtam, hogy ez a közlekedési lámpát jelenti itt.

Másik nagy kedvenc, a “just now”. Kértem egyik kollégát, hogy küldjön nekem át valami anyagot. Mondta, hogy semmi gond, meglesz „just now”. Mikor 2 óra múlva még sehol nem volt, rákérdeztem, erre felháborodottan közölte, hogy ő már megmondta nekem, hogy „just now”. Ezek után fel lettem világosítva, hogy ez kb. annyit jelent: majd egyszer valamikor a jövőben.

Biztonsági okokból jöttem el

Nem szoktam nagyon politizálni, de ha ez valakit megnyugtat, akkor ott sem jobb a helyzet, mint nálunk. Ráadásul ott volt egy Nelson Mandela, tehát lenne példakép, de hiába.

Csak egy példa az elnökről. 2005-ben nemi erőszak vádjával állt bíróság előtt. Hogy erőszak volt-e vagy sem, az nem is annyira fontos, de mikor megkérdezték tőle, hogy nem fél-e a HIV fertőzéstől, akkor azt válaszolta: Nem, mert utána lezuhanyoztam… Ez részben megmagyarázza, hogy miért HIV fertőzött a felnőtt lakosság kb. 18%-a. 🙁

fa.jpg

Mint említettem, változatos gyönyörű ország, de aranykalitkában éltem. Gyönyörű helyeken jártam, jókat ettem, rengeteg élménnyel lettem gazdagabb, sokat tanultam és életre szóló barátságokat kötöttem.

Elsősorban biztonsági okokból döntöttem úgy, hogy nem kísértem tovább a szerencsémet. Azalatt, amíg kint éltem, nem láttam javulást. Nem tartom kizártnak, hogy egyszer visszamenjek, meglátjuk. Soha ne mondd, hogy soha!”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply