Aprópénz voltam nekik

0

Irán Finnország, méghozzá Zsizsi vezetésével, akinek története nem csupa öröm, de szerepelnek benne összetartó magyarok, szóval olyan rossz már nem lehet. Mint írja, régen is vonzotta már a külföldi élet, de csak 3-3 hónapokra ment ki dolgozni amerikai nyári táborba. A végső lökést a hosszabb távú kint maradásra egy munkahelyi kirúgás és a nagymértékű besokallás adta, valamint, hogy 29 évesen ne vesztegessen több időt, hanem elinduljon valamerre.

“Társammal az összeköltözés sem bizonyult egyszerű dolognak. Egyetem után hagytam 3 évet az esetleges diploma vagy anélküli álláskeresésnek. A munka csúcsa a 4 műszakos gyári munka lett havi szerződéssel (igaz nyaranként sosem voltam itthon), valamint egy szervezetlen kritikán aluli multinál valamivel jobb állás rövidebb időre.

A munkakörömhöz tartozott az is, hogy időnként a sori dolgozok munkáját stopperrel kellett mérni, ami egy szánalmas dolog szerintem és rendkívül jól éreztem magam ettől a hálás feladattól. Azt mondták, szintidő beállításra lesz, de a koreaiak irreális munkatempója nem egyeztethető össze szerintem normális emberi munkával.

A törvények betartása

Több ország közül próbáltunk választani, kilőve Angliát, mert eleget hallottam mennyien mennek oda és ki tudja, mikor rakják ki a teltház táblát ott is, valamint Angliába kimenni egyfajta könnyebb út, mert csak felülünk a repülőre és ott is vagyunk aztán majd lesz valami. Ez is egy út, de nem egyszerűbb. Nehéz egyéb nyelvet megtanulni igaz, de mindenki szinte csak az angolt tanulja.

Finnországban tetszett, hogy a törvények betartására nagy hangsúlyt fektetnek, valamint egy nyugodt ország. (Lehet a sok otthoni lopás miatt valami olyan helyre vágytam, ahol még az „őszinteség” számít valamit). Nehéz kijutni és meg kell tanulni finnül, de úgy éreztem ennyit megér, még ha nehezebb is elindulni ott.

Talán hosszabb távon stabilabb lehet, úgy voltam vele, és később, ha jobban megy a finn, akár tanulni is lehet és jó szakma hiányában nem kell majd esetleg eladóként vagy takarítóként megöregednem, mint mondjuk Amerikában félig illegálisan élve.

Alap finn tudás nélkül még takarítós munkát sem nagyon adnak, kivéve a mérnöki munkákat, munkaszerződés nélkül pedig nem adnak ki se szobát, se lakást. Emiatt maradt az au pair-ként való kimenetel. Barátom otthon maradt, ezért nem egyszerű, de a cél érdekében valahogy el kell kezdeni.

Otthon már nem is kerestem

Az utolsó otthon töltött hónapokban már nem is törekedtem álláskeresésre, mert elegem lett abból, hogy sok helyen megtehetik, hogy egy titkárnői munkára diplomát kérnek és 2 felsőfokú nyelvvizsgát, amit le merek fogadni nem is fog használni ott senki. (Ez volt igazából az utolsó álláshirdetés, ami után már nem is kerestem munkát).

Tudom, könnyelműen hangzik, de inkább úgy voltam vele, pár hónapot inkább nyelvtanulásra fordítok, minthogy elmenjek egy gyárba 4 műszakba dolgozni megint és agyilag lenullázódjak mindennap teljesen, nemhogy még munka után tanuljak is. Mindenki mondta nekem, tudja, milyen a 4 műszak. Szerintem ez nem igaz, mert ezt csak az tudja, aki legalább x hónapot dolgozott ilyen helyen (nem az irodán). Le a kalappal azok előtt az emberek előtt, akik évekig csinálják ezt és még családot is fenntartanak.

Május vége óta vagyok kint és 1 hónap alatt találtam családot. Az egyik legmegbízhatóbb oldal szerintem az aupair-world.net. Ott van egy orosz csaj is akit Tatianának hívnak, ügynöksége van és több lánytól visszahallottam jobb mellőzni, mert pénzlehúzás, plusz nem megbízható.

Aki au pair akar lenni és részletesebben akar olvasni róla annak ajánlom az alábbi linken letölthető Au pair? Miért ne? (Au pair guide by Timi) írást. Ez egy jó hosszú és elgondolkoztató írás erről a munkáról. Mindegy, melyik országra vonatkozik, az alapdolgok benne vannak.

Kutyaügy

Először Lahti mellett laktam, jelenleg pedig Helsinkiben. Otthon úgy voltam vele olyan helyre nem megyek, ahol kutyacuccot kell takarítani az utcán, mert az nekem megalázó már, főleg más kutyája után csinálni ezt. A sors fintora, hogy az első családban a szülök vettek egy kiskutyát a nagy mellé, mivel 2 hónapos volt szegény, csak nem tudta mit hogy kell… plusz a gyerekek is sokat sírtak az állandó ugrálása miatt. Így 3 gyerek mellett a kutya is a nyakamba szakadt, amitől nem voltam ideges annyira x idő után…

A kutyák a kanapén ették a csontot. A gyerekek életkora sem könnyítette meg a mindennapokat (két 1,5 éves ikerkislány és 2,5 éves nővérük). Szerencsém volt, mert le tudtam költözni a szaunaházban lévő szobába, ahonnan nagyon csúnya volt a tóparti kilátás. (Lásd nyitókép…) 🙂

Ez hatékony volt, mert különben a gyerekek melletti szobában lettem volna és elég sokat sírtak.

A családban sem volt felhőtlen az idill, mert apuka nem csinált semmit és anyukának a nyakába szakadt a 3 gyerek, szóval az apuka volt a 4. gyerek. Apukának gőze nem volt a saját gyerekeiről, valamint arról, hogy én mennyit dolgoztam.

Az anyuka védett meg

Ez nem lett volna baj, csak mikor én süsü elmondtam apukának, hogy máshol ugyanennyi pénzért 8 órát dolgozik (igaz ott nyelvtanfolyamot, meg bérletet is fizetnek) az au pair, akkor elkezdte így számolni a fizetésemet.

Nagyon maradni akartam, mert menetközben meggondolták magukat és ezért próbálkoztam ezzel, csak nem gondoltam, hogy így elkezdi számolni. Ha az anyuka nem védett volna meg, és íratott volna be velem plusz munkaórákat, akkor bajban lettem volna.

Mondjuk részletkérdés, hogy én aprópénz voltam nekik és 20 000 eurós konyhára meg darabja 600 eurós design lámpa búrára tellett nekik. Arról nem is beszélve, hogy mekkora házat vettek (több mint 400 000 euróba került). Szóval a családok inkább magukat helyezik előtérbe, ami valamennyire természetes is, másrészt kényelmetlen tud lenni.

Egyik barátnőmnek nem volt net a szobában, sokáig mondogatta a családnak, hogy milyen jó lenne, de mindig elfelejtették, majd amikor vasárnap a konyhában Skype-ozott és leesett nekik, hogy ez így nem jó, akkor 2 napon belül volt net a szobában is.

Szóval jó meg rossz oldala is van az au pair életnek és az együttélés is nagyfokú alkalmazkodást igényel. Tömören lefordítva: az au pair van a családért. A finn családok amúgy nagyon rendesek, általában csak olyan hely akadt probléma, ahol török vagy arab, vagy egyéb nemzetiségű volt az apuka.

A Facebook nagyon hasznos, három oldal is van, ami Finnországban élő au pair-eknek szól, az egyik ráadásul magyar. Ott írta ki az egyik lány, hogy 3 hete van egy családnál, de valami kezd nagyon nem oké lenni. Ismertem egy anyukát, aki keres valakit, kölcsönösen megadtam az elérhetőségeiket és a lány egy hét múlva már ott volt. Szóval barátkozás és egyéb szempontból (segítségkérés) is nagyon hasznosak ezek az oldalak.

Ha valakinek gondja akad, nem kell félni családot váltani (persze nyomós indok kell azért hozzá), még ha eleinte úgy is érzi az ember „nem sok joga van”.

Összetartó magyarok

A második családom nagyon rendes és Helsinki mellett laknak. Ez teljesen más világ, mint a vidéki városok. Gyakorlatilag 2 hét alatt rendszeres programjaim lettek itt.

Helsinki.JPG

Le a kalappal a Finnországban élő magyarok előtt, nagyon összetartóak, de ez lehet azért is van. mert ide tényleg az jön csak élni, aki be is akar és tud illeszkedni. Mivel aki hosszabb távra tervez, annak kell a finn nyelvtudás is és ez erőfeszítést igényel.

Vagy csak szerencsésebb voltam és a rendesebb fajtával találkoztam eddig. Amerikában már volt elég nagy gondom magyar ember miatt… Itt van egy kis csoport, akik magyar néptáncot táncolnak (tanulnak) és ők tényleg a tánc szeretetéért csinálják.

Magyarországon sajnos néptánccsoportokban ez nem feltétlen csak így van, mert némelyik emberből ott is előtör a versenyszellem és irigység, annak ellenére, hogy elvileg hobbiszinten csinálják.

A nagykövetségen volt október 23-i megemlékezés is, nagyon finom kajával. Nem szép tőlem, de a Himnusz hallatán az jutott az eszembe, hogy nem túl pozitív a szövege és tükrözi sajnos az otthoni mentalitást, csak nem kell maximum „élnünk, halnunk” otthon, hanem el lehet jönni.

Kulturális élet

Van Helsinkiben Magyar Tudományos és Kulturális Központ is. Október végén volt itt Mácsai Pál az Örkény Színház igazgatója, aki előadta az „Azt meséld el Pista” című egyszemélyes komédiát. A közönség alig akarta elengedni, annyira jól sikerült az előadás. Utólag is köszönet érte neki, hogy „elugrott ide” előadni.  Nem is gondoltam volna, hogy itt ennyi minden van.

Nem sok szórakozóhelyen voltam még, de azért találtam kulturáltat, más kérdés, hogy nagy lendülettel törik a poharakat, de bunyót még nem láttam.

A finnek nagyon állatbarátok, ami jó dolog, bár talán kissé el is túlozzák. Egyik ismerősöm összefutott kutyasétáltatás közben valakivel, beültek meginni egy kávét, a kutyát kikötötték a kávézó elé. Magyarországon ugyanez megy, csak hosszabb időre (ismerjük a „drágám, lementem sétáltatni a kutyát” indokot), Nos, itt egy lakó feljelentette a gazdit, akit a rendőr meg is büntetett 60 euróra.

Kóbor kutya nincs, mert nem élné túl a telet…”

(A történet először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply