Ápolóként egy brit kórházban

0

Az ápolói szakma talán soha nem volt olyan nehéz, mint idén, amikor tavasz óta a Covid-19 járvánnyal is meg kellett küzdeniük a kórházakban dolgozóknak. Közéjük tartozik Muscari is, aki egy brit vidéki kórházban csinálta végig a járvány eddigi részét.

„Jó régen jelentkeztem már, de most különleges helyzet van. Nagy-Britannia az elsők között van a világon a fertőzések és a halálozások számát tekintve is, ami nagyon szomorú, mert hogy én is itt élek. Számunkra nagyon gyorsan valósággá vált az, amit az otthoniak leginkább csak a tévéből ismernek.

Tavaly óta kórházi ápolóként dolgozom. Mikor először megjelent a vírus az országban, akkor már tudtam, hogy hamarosan közelebbi ismeretséget kötök vele, főleg, hogy egy akut osztályon dolgozom.

Először március közepén jelentek meg a Covidos betegek nagyobb számban nálunk. Mivel sem rendes tesztelés nem volt, sem normális ppe (personal protective equipment, azaz védőfelszerelés) útmutatás, így hamarosan elkezdett a staff is megfertőződni. Én március végén estem ágynak, végül két héttel és közepes erősségű tünetekkel megúsztam.

Pontosan tudom, hogyan kaptam el és azt is, hogy szerencsére ma már ennek nagyon kicsi lenne az esélye. Március végén még csak nagyon kevés tesztet végeztek.

Az idős bácsi és a fertőzés

Volt egy betegünk, egy 95 éves demens bácsi, akit valami teljesen más probléma miatt hoztak be. Egy hatágyas kórteremben feküdt, elég sok gondoskodást igényelt, mert nagyon zavart volt, állandóan ki akart mászni az ágyból, levetkőzött stb, szóval állandóan ott voltunk mellette. Köhögött is egy idő után, de hát az idős emberek sokszor köhögnek.

Aztán csináltak neki egy mellkasröntgent, itt lett gyanús, de akkor már kb. 4-5 napja bent feküdt. Ekkor teszteltük és azonnal elkülönítettük. Akkoriban még több napot kellett várni az eredményre. Jól emlékszem, vasárnap volt, mentem dolgozni, a műszakátadáson pedig jött az eredmény, hogy a bácsi pozitív.

Egyből tudtam, hogy ha most nem kaptam el, akkor sosem fogom. Aznap délután már köhögtem, ilyen furcsa irritáló érzés volt a torkomban, sose éreztem ilyet azelőtt. Éjjel már lázas voltam, tudtam, hogy nincs mese, ez az.

Később jött a borzasztó köhögés, egy mondatot nem tudtam végigmondani, mert állandóan köhögésbe fulladt a beszédem. Olyan érzésem volt, mintha valaki ült volna a mellkasomon, és ezért nem tudtam rendesen lélegezni. Olyan gyenge voltam, hogy nem tudtam egyedül kimenni vécére. Alig volt étvágyam.

Velem együtt kb. 5-6 kollégám lett beteg szinte egyszerre, mi mind ettől a bácsitól kaptuk el. Sose fogom elfelejteni a nevét. Végül viszont, hihetetlen módon a bácsi túlélte!

Aimee esete

A többi kollégám, orvosok, nővérek nagy része is végül előbb-utóbb elkapta. Van, aki tünet nélkül megúszta, és van, aki 3 hétig volt lélegeztetőn. A kettő között pedig egy csomó átmenet.

Az a szokás alakult ki, hogy amikor egy egészségügyi dolgozó elhagyhatja az intenzívet, akkor a többiek sort állnak a folyosón és tapsolnak, ahogy tolják ki. Több ilyen videót is láttam belső csoportos chateken, de a Facebookon is.

A legszomorúbb azonban eset Aimee-é, aki mindössze 39 éves volt, nővérként dolgozott a szomszédos osztályon. Ő nem tudta legyőzni a vírust sajnos.

Épp a minap tartottak neki egy megemlékezést a kórház udvarán, ahol angol szokások szerint kapott egy padot, amin rajta áll a neve. Akik itt élnek, szerintem hallottak róla, mert a képe bejárta az egész brit sajtót. Azóta összesen több mint 300 NHS dolgozót ragadott magával a vírus.

A legrosszabb pillanatok azok voltak, amikor a saját közvetlen kollégámat kellett ápolnom. Azt az érzést nem kívánom senkinek, bizony nem bírtam ki sírás nélkül, hogy olyan állapotban láttam őt. Nem sokkal azelőtt együtt dolgoztunk, most pedig csak járókerettel tudott lábra állni, mert az intenzíven töltött 3 hét alatt nagyon legyengült.

Munka a sűrűjében

Azt, hogy az elején mennyire ki voltunk téve a vírusnak mi se jelzi jobban, mint az, hogy előfordult, hogy az intenzíven fekvő emberek fele egészségügyi dolgozó volt. Aimee-n kívül egy közeli kisváros háziorvosa és még egy másik egészségügy dolgozó is meghalt nálunk.

Csak hogy érzékeltessem, hogy mekkora volumenű volt a dolog. Kis vidéki kórház vagyunk. Március és május között 3 teljes osztályon voltak covidos betegek, ez kb. 50-60 ágyat jelent. Plusz az eredetileg 9 ágyas intenzívet háromszorosra bővítették, jelenleg már ez valamivel kevesebb.

Dolgoztam egy párszor a sűrűjében, ezeken a covidos osztályokon. Nem könnyű hosszú ujjú, teljesen zárt műanyag „köpenyben” , FFP3 maszkban, plexipajzzsal a fejemen több órán át tevékenykedni, általában szakad az emberről a víz.

Az ilyen speciális kórtermek ajtaja mindig zárva van, kivinni szinte semmit nem lehet, csak mint veszélyes hulladék. Ezért például a járóképes betegek sem mehetnek ki se vécére, se mosakodni, meg sehova, mindent bent kell elintézni.

Üveges ásványvizet kapnak, papírtányért, műanyag poharakat és evőeszközöket, ami utána mind megy a kukába. Sokan voltak közülük olyan készüléken, ami egy szorosan illeszkedő maszkon keresztül, nagy nyomással „pumpálja” be az oxigént a beteg tüdejébe.

Ez borzasztó kényelmetlen, zajos, és a kommunikációt és az evést, ivást is megnehezíti. Akit lehetett, azt időnként a hasára fordítottunk, ez valami miatt pozitívan hat. A szerencsésebbek csak sima oxigént kaptak, a filmekből is jól ismert műanyag csövön keresztül.

A helyzet most

Mára már sokkal jobb a helyzet, jelenleg egyetlen covidos beteg sincs a kórházban, közben minden beteget 3 naponta tesztelünk. Minket is tesztelnek időről időre. Azóta sokat szigorodtak a védőfelszerelés használatának szabályai, a maszkviselés, stb., van is elég mindenből, így mindenki nagyobb biztonságban van.

Reméljük, ez a második hullám kevésbé lesz súlyos, eddig úgy tűnik, hogy így lesz. Lehet, hogy a vírus gyengül, ezen kívül most sokkal inkább a fiatalok fertőződnek meg, akik enyhébb tünetekkel megússzák, ráadásul szerintem azok, akik a veszélyeztetett csoportba tartoznak, már jobban vigyáznak magukra.

Mindenesetre fel vagyunk készülve rá, ha ismét nagy számban kerülnének kórházba a vírus által megbetegített emberek. Véleményem szerint sokkal jobban, mint a tavasszal.”

Mi lett volna, ha…? Szürreális ötletek Londonra

Share.

About Author

Leave A Reply