„Anyukám sírt, amikor elmondtuk, hazaköltözünk Svájcból”

0

Kata és Imre különösebben kigondolt üzleti terv nélkül, a kaland kedvéért költözött vissza Magyarországra Svájcból, hogy minden megspórolt pénzüket kockára téve borozót nyissanak.

Kemény Kata és Molnár Imre olyat léptek, amit környezetükben a legtöbben teljes értetlenséggel fogadtak (mondjuk nem meglepő módon): feladták a svájci életüket és visszaköltöztek Budapestre, ráadásul nem is a magyar főváros legjobb részére.

„Anyukám sírt, amikor elmondtuk, hogy hazaköltözünk Svájcból, és a Nyolcban, a József utcában veszünk lakást, mert a környéken fogunk borozót nyitni” – idézte fel Kata.

„Amikor nagyjából másfél-két éve belevágtunk ebbe az egészbe, az összes családtagunk, barátunk és ismerősünk, tényleg a teljes környezetünk azt kérdezte: miért?” – tette hozzá a HVG-nek adott interjúban.

„Folyton csak azt hallgattunk, hogy ez miért lesz rossz nekünk, nem normális, aki ide visszajön, elrontjuk az életünk. Különben is, milyen környék ez? Itt nem lehet gyereket nevelni, itt minden veszélyes és félelmetes, itt mindenki rosszarcú, és senki sem dolgozik” – mesélte Kata.

Vőlegénye, Molnár Imre, a hely másik tulajdonosa szerint bár különösebb üzleti terv nélkül öntötték bele az összes spórolt pénzüket egy tökéletesen divatjamúlt koncepcióba, akkor is inkább a rációval, egész pontosan a magyar mentalitással van a baj.

„Itt a legtöbben csak a könnyű, gyors sikerre hajtanak, Magyarországon nem szokás hosszú távú befektetésekben és valódi értékteremtésben gondolkodni” – vélte, egyben vázolta fel a Cintányéros borozó mögött meghúzódó filozófiát.

„A vendéglátásban is legtöbbször csak a gyors profitmaximalizálási szándékot látjuk, amivel hozzászoktattak bennünket a túlárazott középszerhez, miközben elvileg minden prémium, de legalább kézműves” – tette hozzá Imre.

Kata szerint a svájci munkájuk ugyan biztosította a jólétüket, de egy idő után szerették azt gondolni, hogy az életük talán többről szól, mint a létbiztonság megteremtéséről.

Zürich amúgy is kezdett egyre ingerszegényebbé válni, hiányzott a kaland és Budapest lüktetése. Különösebben a svájci társadalom zárkózottsága sem marasztalta őket.

„A svájciak úgy gondolják, hogy nem éri meg összeismerkedni a hamarosan amúgy is továbbálló külföldiekkel. Amikor beköltöztünk a lakásunkba Budapesten, első dolgunk volt tartani egy házünnepet, meghívtuk az összes szomszédot, boroztunk, bográcsoztunk, borzasztóan hiányzott ez nekünk, a Cintányérossal is épp ezért próbálunk mindent bepótolni, helyi közösséget teremteni” – mesélték.

(Fotó: pixabay.com/epicantus)

Share.

About Author

hataratkelo adatlap-képe

Leave A Reply