Anyai sors Olaszországban magyar szemmel

1

Az ember azt gondolná, hogy egy olyan, családbarátnak tartott országban, mint Itália, nem lehet különösebben nehéz anyának lenni. És ha így gondolja, elég nagyot téved – derül ki a Végtelen… talán blog írásából.

„Az indonéz, a thai, a filippinó dolgozó anyák élete után megdöbbentő látni, hogy a világ másik végén – elvileg a „jobbik felén” – ugyanúgy nem könnyű anyának lenni.

Hihetetlen, hogy alig látunk olyan statisztikát, olyan tanulmányt, kutatást, programot, ami arra irányulna, hogy könnyebb legyen a nőknek az anyaság első éveiben megszervezni az életüket, hogy könnyebb legyen visszailleszkedni a munkahelyre és hogy hogyan tudják a hétköznapi anyasági teendőiket összeegyeztetni a munkahelyivel.

Itt egyébként is nagyon nagy a bürokrácia, amivel az ember szabadidejének nagy része elmegy. Ha végre van munkahelyed, akkor nagyon meg kell becsülni, mert nagy a munkanélküliség és ezt ki is használják a cégek és igazán nem túl kedvesek a munkavállalókkal. (…)

Olaszországról azt mondják (mondjuk) „nagyon szeretik a gyerekeket, nagyon családbarátok”. Igen, az emberek az utcán imádják a gyerekeket! Mindenki megáll, rámosolyog a kicsikre, szól hozzájuk egy-két kedves szót. A nénikék és bácsikák mondatai miatt ért Oliver is olaszul már.

Viszont a rendszer marhára nem kedveli a családokat.  Például összesen 5 hónap van anyasági szabira, amiből kettőt ki lehet venni szülés előtt, a többit a babával. Ami például azért is annyira durva, mert 5 év (!!!) van akkor, ha politikai karrierbe kezdesz.

Azaz ha elmész önkormányzati képviselőnek, akkor a munkahelyed köteles öt évig megtartani a munkahelyed! Na, ugye, hogy a politikusok fontosabbak az anyáknál!? (…)

KÜLFÖLDI MUNKALEHETŐSÉGEK EGY HELYEN

Olaszországban van még 10 hónapnyi megosztott „voluntary parental leave”, amit apa és anya is kivehet, de ennek csak az első hat hónapjára jár fizu, az is csak 30%, azán nulla. Szóval ezt nem veszi igénybe senki.

Az orvos egyébként adhat még egy hónapot szülés előtt, ha muszáj, de például az egyik munkatársam irdatlan rosszul volt a terhessége első 5 hónapjában – naponta 5-ször (!!) hányt az irodában – és ennek ellenére az orvos nem írta ki. Azt mondta, nem indokolt. (!?)

Szóval a szülés után a három hónapos babát valahova teszik… és aztán mennek vissza dolgozni. A lehetőségek a következők: nagyik (mivel itt elég későn szülnek a nők, kb. senki nem szül 30 éves kora előtt, de a leggyakoribb 35 után) így a nagyik már tényleg nagyik, azaz nyugdíjasok és kb. úgy 60-65 évesek minimum. Szóval rá lehet bízni a nagyikra, ha éppen itt laknak, ebben a városban. (…)

Ha nincs nagyi, akkor jön a bölcsi. Van állítólag valami állami bölcsi, de oda szinte lehetetlen bekerülni mert csak a nagyon szegények kapnak helyet és ahol már két szülő dolgozik (még ha csak 1200 eurót is keresnek) akkor sem számítanak már a „nagyon szegénynek”. Szóval marad a magán, ami havi 450 eurónál kezdődik, de átlagban inkább 650.  Ide is felvételi van és nehéz bekerülni és nem is valami jók ezek a bölcsik. (…)

Az sem divat persze, hogy az apák maradnának otthon, és ahogy látom itt még nagyon dívik az az elavult nézet, hogy a nőnek kell a háztartást is és a gyerekeket is rendezni, miközben ugyanannyit dolgozik, mint az apa.

Szóval le a kalappal az olasz nők előtt! Főleg, hogy mindezt úgy nyomják végig a munkatársaim, hogy a munkahelyen három helyett is dolgoznak (és persze itt is kevesebbet keres egy nő egy férfihoz képest) és soha meg nem állnak, nem hallom, hogy telefonálnának haza, hogy mi a helyzet, nem panaszkodnak, csak mennek, nyomják ezt az életet, mint a robotok.”

A teljes posztot itt találjátok, érdemes elolvasni!

Az igazi napsütötte Toszkána

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Talán egyedül Magyarországon van ilyen sok anyasági támogatás, máshol arra sarkallják az embereket, hogy csak akkor vállaljanak gyereket, ha el is tudják tartani, illetve képesek az új életmódhoz alkalmazkodni.
    A magyar nők nagy százaléka úgy gondolja, hogy ha van egy gyereke, akkor ő már mindent megtehet, és a társadalmi ranglétrán is feljebb áll. Miért ne kéne dolgoznod, ha van egy gyereked? Elvileg azért szülted, mert téged boldoggá tesz, nem azért, hogy itt sírj miatta vagy, hogy előnyt szerezz vele.
    Gyerek előtt mindig megy a panaszkodás, hogy “nem jön össze…”, mikor összejött, akkor meg az a baj, hogy nincs idő semmire, dolgozni, mosni-főzni, takarítani kell… Annak a bizonyos régóta emlegetett szemléletváltásnak már meg kellett volna történnie az agyakban!
    Ország ide vagy oda, kelet vagy nyugat…teljesen mindegy. A bürokrácia itt is nagy 😀 A bölcsi itt is drága vagy nehéz bekerülni, a nagyi itt is öreg. Munkanélküliség itt is van, még akkor is, ha a számok azt mondják, hogy csökkent…
    Az ember attól ember, hogy gondolkodik, és nem csak ösztönből viselkedik, mint a többi lény a Földön.

Leave A Reply