Antibiotikum vagy sem?

2

Saját magunk kapcsán sem egyszerű döntés, mikor kell az antibiotikum, az ember hisz az orvosnak és beveszi, ha felírják… vagy nem (de ez már más kérdés). Egy gyerekkel azonban még nagyobb a dilemma, mint ez kiderül a Legfrissebb Hawaii Hömbölgések blog posztjából.

„A gyermek viszonylag hamar közösségbe jár. Ez ugye azzal jár, hogy kb. 1 hétig beteg, 1 hétig egészséges és ez a ciklus kb. így meg legalább 6 hónapon át, amíg az immunrendszere elég tréninget nem kapott.

Utána már csak havonta egyszer lesz általában beteg (ez megint csak érdekes kérdés, hogy az így felhalmozott egészségügyi költségek vajon nem egyenlítenék e ki azt a veszteséget, amit mondjuk az jelentene, hogy az anyák otthon maradhatnának mondjuk 1 évig a gyerekkel, ahogy ez otthon is van).

Ha beteg a gyermek és dokihoz viszed, akkor itt MINDEN ESETBEN antibiotikumot írnak ki. Mert a doki így védi magát, SZERINTEM. (…)

Bizony itt az elsődleges az, hogy: „Nagyobb eséllyel nem lesz baja a kölöknek ha kap antibogyót, mintha nem, így esélyes, hogy nem perelnek”. Hosszú távon pedig…

Ez megint érdekes kérdés, hogy vajon van-e negatív hatása a szervezetre annak, hogy a gyerek 3 hónapos kora után havi rendszerességgel antibogyó kúrán van. (…)

Beszélve több szülővel is, sokan azon az állásponton vannak, hogy amikor a doki felírja, ők kiváltják az antibogyót, de várnak 1-2 napot a beadással, figyelve, hogy a gyermek állapota javul-e. (…)

Több orvos ismerősöm is megerősített abban a tudatban (ráadásul helyiek), hogy az amcsi rendszer nagyon bőkezűen bánik az antibiotikummal. De vajon…”

Na, ez a „de vajon”… ez a nagy kérdés, amiről jó sokat lehet beszélgetni-vitatkozni. A teljes posztot itt olvashatjátok el.

(Fotó: flickr.com / Sheep purple)

Share.

About Author

2 hozzászólás

  1. Szerintem antibiotikumot csak a legvégső esetben lenne szabad használni. Nem feltétlen a szervezetre gyakorolt esetleges negatív hatása miatt, bár az is megérne egy misét.
    Az antibiotikumok használatának a hosszú távú problémája az, hogy egyre több és több rezisztens baktériumtörzs alakul ki, amik röhögve tűrik a “megszokott” antibiotikumokat, s csak újabb, erősebb szerekkel harcolhatunk ellenük, de csak addig, míg azzal szemben is ellenállóvá válnak.
    És így szép lassan kialakul a “szuperbaktérium”, ami visz mindent, mint a magyar kártyában a piros ász, s legfeljebb sósavval lehet kiirtani. Csak az meg ugyebár az embert is viszi…
    Ja, hogy már hallani efféle baktériumtörzsek kialakulásáról kórházakban? Igen. Lehet hogy kacsa? Lehet. De lehet hogy mégsem. És ha nem kacsa, én nem akarok annak a helynek a közelébe sem menni.

  2. Furcsa ez az antibiotikum istenítés. Mintha ez lenne a bölcsek köve…
    Magyarországon az első gyerekorvosunk is mindig antibiotikumot írt fel a gyereknek, ahányszor megfázásos és/vagy lázas panaszokkal mentünk hozzá. Aztán orvost váltottunk. Később meg országot. Itt Németországban, ahol élünk, az orvos első reakciója nem az antibiotikum felírása rögtön a hagyományos vizsgálatokat követően. Egy streptococcus gyorstesztet csinál, amivel egyértelműen eldönthető, valóban szükséges-e a gyógyszeres baciírtás.
    Másik érdekes eset, (vagy inkább talán hozzáállási különbség?) hogy Magyarországon a fül-orr-gégész szakorvos a gyereknek mandulaműtétet javasolt, merthogy túl nagynak tartotta a kiskorú manduláit. Soha nem kereste az okokat, egyszerűen elkönyvelte annak, hogy a kölök így született. A műtétet nem csináltattuk meg, hogy miért, az a téma szempontjából nem lényeges. Amikor idekint, Németországban, ugyancsak megfázásos tünetekkel (köhögés, orrfújás, enyhe hőemelkedés, torokfájdalom, rossz közérzet) elmentünk a háziorvoshoz és a teszt nem mutatott ki streptococcus fertőzést, ugyanakkor a gyerek mandulái tényleg nagyok voltak (amik az alváskori szabad légzést is nehezítették), elküldtek minket a HNO-hoz (fül-orr-gégész) további vizsgálatra. A háziorvos azonban semmilyen gyógyszert nem írt fel a gyereknek, mert azt mondta, nem talált semmi olyan egyértelmű jelet, elváltozást, amit az ő tudomása szerint gyógyszerrel kezelni lehetne. Vagyis nem írt fel felelőtlenül semmit, aminek alapos indokát ne találta volna, csak hogy a bőrét/állását/státusát/presztizsét … stb-t mentse (!!!). A HNO-nál egyébként már másnapra kaptunk időpontot, ahol egy allergiateszt megmutatta, tulajdonképpen miért is nagyok azok a bizonyos mandulák. Antibiotikumos kezeléssel vajon még meddig kellett volna elszenvedni a tüneteket, amik időről időre hol elcsitulnak, hol fellobbannak? És milyen következménnyel?

Leave A Reply