„Amitől néha egy kicsit hollandnak érzem magam”

0

Van az a holland nyelv, ami a használati útmutatókon és az adóhatóság levelein túli világban még élvezhető is, kár, hogy egy hollandiai újrakezdésnyi élet talán már nem is elég a teljes megismeréséhez – írta a Hollandokk. Az oldal szerzője ugyanakkor ajánlatokkal is szolgál azoknak, akik a feliratos tévézésnél és/vagy podcastozásnál is többet szeretnének.

„Aki Jip en Janneke-t abszolválta, de a többi gyerekkönyvek már nem kötik le a figyelmét, annak szívből ajánlom az ifjúsági irodalomból elsőként Jan Terlouw-t.

Az 1931-es születésű író és atomfizikus, egykori politikus és ismert környezetvédelmi szakember az Oorlogswinter (Téli háború, 1972) című könyvével vált kötelező irodalommá Hollandiában.

A regény a II. világháború utolsó évében játszódik, ahol a bátor, 13 éves Michiel kapcsolatba kerül a holland ellenállási mozgalommal. A könyvből film is készült, magyar szinkronnal is megnézhető, a regény pedig a YouTube-on hangoskönyvként is meghallgatható (ajánlatos az olvasást a hangoskönyvvel együtt végezni, jó pár szó helyes kiejtése megismerhető belőle).

A Koning van Katoren (1971) pedig a holland gyerekek „Egri csillaga”, ha az attitűdformálásról szabad ennyire leegyszerűsítően írni. A mű szintén filmesített és hangoskönyvként ingyen elérhető.

Népnevelő témája pedig a környezetvédelem, ahol a 17 éves főhős egy fiktív birodalomban mindenféle súlyos problémát kell, hogy megoldjon, amelyek leginkább a környezetvédelmi kihívásokra hasonlítanak, és amit Terlouw igen nagy szakértelemmel transzformált fiatalok számára is élvezhetővé. (…)

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Felnőtteknek való témában, tárcakötet-rajongóként két rovatíró műveire bukkantam rá.

Az egyikük Daphne Deckers, akinek a Telegraafban rendszeresen jelennek meg írásai, de most épp legújabb regényével, a Dubbel zes népszerűsítésével tűnik fel legtöbbször.

A magyar olvasási ízlésem alapján nem feltétlenül fanyalodnék rá egy holland pletykalap-író nőimagazin-szintű csacskaságaira, de lassanként elszállt belőlem ez az alaptalan, sznob előítéletesség, és a kringloopwinkel-kínálatnak hála, ma már nem marad el nap Daphne Deckers egyik-másik tárcakötete nélkül.

Az elmúlt években írt mindenről: nőkről, anyaságról, szülésről, szexről, családi és közéleti témákban is. Nagyon szellemesen fogalmaz, szép szókincset lehet vele gyűjteni, és a rövid írásai, gondolatmenetei hétköznapi beszédtémának sem utolsók.

Az igazi nagy kedvenc a hollandok Bächer Ivánja, a 2009-ben tragikus betegségben elhunyt Martin Bril. Ahogy Bächer Ivánnak elvitathatatlan szerepe van abban, hogy megszerettem Magyarországot, úgy veszi át ezt a szerepet a holland író, aki érzékenységével, éles megfigyeléseivel olyan szépen ír a holland tájról, annak alakulásáról és a benne élő emberekről, amitől néha egy kicsit hollandnak érzem magam.

Talán nem véletlenül, hiszen a Heimwee naar Nederland-dal (Honvágy Hollandia iránt) kezdtem, de sikerült a használtkönyv-piacon más kötetekkel is feltankolnom. Az online médiában sajnos alig van valami tőle. (…)

A holland-magyar diplomácia kifejezetten sokat köszönhet a műfordítók munkájának, amiről talán kevesebbet hallani a politikától hangos médiában. De a nyelvtanulók is hálásak lehetnek, ha egyszerre akad a kezünkbe egy-egy mű magyar és holland nyelven is.

Ilyen szempontból el vagyunk kényeztetve, mert rengeteg magyar művet fordítottak már le. A szépirodalom a bonyolult hasonlatokról és hangulatok leírásáról hírhedt, és mi magyarok hajlamosak vagyunk lefordíthatatlannak tartani magunkat, pedig az erre vállalkozó műfordítók azért rá tudtak cáfolni.”

A teljes posztot itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply