Amitől épeszű ember távol tartja magát

3

Nemrég beköszöntött a kínai újév, amit szerte a világon megünnepelnek és egyre inkább bekerül a köztudatba Magyarországon is. De hogyan néz ez ki Ázsiában? Kiderül az Adlersson blog írásából.

„Ismét elérkezett az évnek azon része, mikor épeszű fehér emberhez méltóan a legkisebb turistalátványosságtól is távol tartom magam, s még csak fel sem merül az, hogy Kínába, Tajvanra vagy Vietnamba utazzak.

Sokak számára a kínai új év egyszerűen a szórakozással és az ünnepléssel egyenlő, az ezt ünneplő országokban, legalábbis a mintavétel helyszínéül szolgáló Tajvanon, azonban mindez masszív embertömeggel, zsúfoltsággal, az üzletek, éttermek hosszabb-rövidebb ideig tartó zárvatartásával és természetesen telített kirándulóhelyekkel jelentkezik, kezdve a Taipei 101-től a taichungi Dakeng-dombságig.

Mindennek persze megvan a maga poénos, nyugati szemmel néha egészen meghökkentő oldala, többek között az adott év állatának tematikájával ellátott termékek, ételek lenyűgözően széles választéka is.

Hála Istennek vagy Lei Gongnak, Japán hivatalosan ebből is kimarad, úgyhogy, a karácsonyhoz hasonlóan, a kínai újév (mondjuk elvileg az újév csak az új év első napjára vonatkozik, itt viszont egy egész hétről van szó, szóval ez inkább kínai új év?) is csak a helyi kínai diaszpórák kiváltsága. (…)

Az ünneplés persze nem lehet teljes a megannyi tűzijáték, petárda és társaik nélkül, hiszen Tajvan egyébként is olyan csendes, hogy bárki szívesen ébred ezek ropogására vasárnap reggel 7-kor.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

Apropó csend… Főleg Tajvanon (meg Kínában, Délkelet-Ázsiában) néha tényleg azt érzem, hogy az emberek nem szeretik a csendet, a nyugalmat sőt, még fokozzák is a zajt, ahol lehet.

Vietnamban ugye dudál mindenki össze-vissza (kivéve, mikor valaki lelép eléjük, életveszélyes helyzetet kialakítva, hirtelen manőverezésre kényszerítve a sofőrt), Tajvanon pedig az indokolatlan petárda mellett, az „isteni látogatások”, a kukásautó, a kanyaradó teherautó, de még az iskola is ordít. Szerencsére legalább az emberek nem teszik ezt, szemben Kínával, ahol valamiért divatos a másik képébe üvölteni három méterről. (…)

A kínai újévhez egyébként hozzátartoznak még az apró rágcsálnivalók, nasik és társaik, melyeket, a fentebb is látható, szofisztikáltabb és kevésbé hagyományos társaikkal ellentétben, bezacskózva akár „kilóra” is megvehetünk.

Természetesen ezek kisebb mennyiségben és választékban ugyan, de egész évben elérhetőek, az ehhez hasonló vad leértékelések jellemzően a különféle ünnepek alatt érhetőek el.

Érdekes felfogás uralkodik Ázsiának ezen táján az „akció” vagy a „leértékelés” fogalmáról, hiszen Japánban ugyancsak nem ritka a döbbenetes csinnadrattával felkonferált, ámde nevetséges mértékű árcsökkentés, mely gyakorlatilag elhanyagolható a termék vagy szolgáltatás eredeti árához képest.

Nyilván akadnak értelmes kedvezmények is, de néha úgy érzem, az adott „leértékelt” termék promózásra, hirdetésre költött összeg messze felülmúlja azt, ami az elcsábult vásárlók pénztárcájából a cégekhez áramlik.”

A teljes írást itt találjátok.

Nem csak sushivarázs

Share.

About Author

3 hozzászólás

  1. Amúgy dirket hangsúlyoztam, hogy az írás helyszíne kizárólag Tajvan és nem Japán vagy más ország. Egy utólagos javítást szívesen vennék. Talán Tajvan is megérdemel egy kategóriát…

Leave A Reply