Amit a külföldiek nem szeretnek a brazilokban

0

A brazilokról a lazaság, a szamba, a mosolygás jut az emberek eszébe, de azért van, amit az ott élő külföldiek sem szeretnek bennük – írta a Vargabetűk blog szerzője. Lássuk, mik ezek!

„Én csak bő két és fél hónapot töltöttem Brazíliában. Ám azok a külföldiek, akik ennél hosszabb ideje élnek ott, megismertek olyan kulturális szokásokat is, amik miatt néha nehéz közös nevezőre jutni a brazilokkal.

Mivel fontos ezekről is tudni, pontokba szedve leírom őket:

Azt mondják, a brazilok sokat késnek, vagy akár meg sem jelennek a találkozókon, hiába van megbeszélve. (Ezt többektől hallottam, de én magam nem tapasztaltam.)

Többektől hallottam, hogy a brazilok nem mondanak nemet nyíltan, de ha valamit nem akarnak megtenni, akkor nem teszik meg, hiába bólintottak rá látszólag. A hosszabb ideje Brazíliában élő külföldiek meg tudják állapítani, hogy egy látszólagos igen mikor jelent nemet, de ez egy kívülről érkezőnek egész biztosan tanulási folyamat.

Szívesen kalandoznál külföldön, de kellene hozzá egy jó állás? Válogass itt!

Brazília jelenlegi lakossága a világ számos pontjáról származik Észak-Európától Japánon át Afrikáig. (…) A mindenhonnan eredő gyökerek azt eredményezik, hogy a brazilok külseje igen eklektikus.

Vannak köztük, akik fehér bőrűek és vörös hajúak, mint a kelták késői leszármazottai Európában. Mások fekete bőrűek és dróthajúak, egy rabszolga dédszülő örököseiként.

Rengeteg brazil hajszálpontosan úgy néz ki, mint egy átlagos közép-európai: barna hajú, barna szemű, világos bőrű – ők főleg Brazília délebbi részén laknak (engem is általában délbrazilnak néztek, míg meg nem szólaltam).

Többek arcán véltem felfedezni őslakos vonásokat is. Vannak, akiknek bőrszíne fehér, fekete és sárgás bőrű ősök színkeveredéséből alakult ki. Brazíliában olyan sokféle nép élete fonódott össze, olyan sokféle vonás keveredett, hogy ránézésre bárki lehetne brazil, mert nincs olyan, hogy brazilos külső. Pontosabban a brazilos külső: mindenféle.

Szerettem arról kérdezgetni a brazilokat, hogy honnan érkeztek az őseik, és miközben én magam azért számítottam egzotikusnak, mert külföldi voltam, számomra az volt egzotikus, hogy az ő őseik Portugáliából, Olaszországból, Lengyelországból, Ukrajnából, Németországból, Japánból, Angolából és más helyekről vándoroltak át ide, vagy a rossz életkörülmények, vagy más emberek kényszerítésére, netán azért, mert a szülőföldjükön üldözték őket.

Mindebbe belegondolva már nem éreztem olyan nagy dolognak azt, hogy néhány hónapra elmentem utazni egy másik kontinensre. Az igazán bátor tett az volt, hogy a ma élő brazilok felmenői nekivágtak az ismeretlennek, hogy miután végigküszködtek egy többhetes hajóutat, ott maradjanak és teljesen új életet kezdjenek.”

A teljes posztot itt találjátok.

„Édesanyám sírva mondja, hogy nagyon hiányzom, de nem akarja, hogy hazamenjek”

Share.

About Author

Leave A Reply