Amikor tényleg a méret a lényeg

0

Egy város mérete, az ott élő emberek száma alpjaiban határozhatja meg, hogyan érezzük magunkat. Legalábbis ezt tapasztalta a Végtelen… talán blog szerzője és családja, akik éltek már a 12 milliós Bangkokban és a 2500 lélekszámú Arguingeuinben is.

„Valahogy két dolog maradt meg bennem a költözések során, az egyik, hogy mennyire fontos a klíma, a jó időjárás, a napsütéses órák száma és hogy meleg legyen sokat az adott országban, a másik pedig a város mérete.

Hogy mennyire számít a város mérete, az akkor derül ki, mikor sétálnál egyet a városban hétvégén, vagy mikor el kell jutnod valami ismeretlen helyre, a város másik végébe.

Bangkokot csak úgy ismertük, ahogyan a metró és skytrain vonalak szelték a várost. A buszok útvonalát kiismerni lehetetlennek tűnt. Firenze, a 380 ezres lakosságával, 102 négyzetkilométerével nem csak azért barátságos, mert a belvárosból bármelyik külvárosi részbe el lehet jutni egy óra gyaloglással, de azért is, mert hasonlít Budapestre.

Közepén ott az Arnó folyó, az egyik oldala dombos, mint Buda, a másik lapos, mint Pest. A házak meg olyanok, mint nálunk a belvárosban, csak egy sincs lerobbanva, mind tök jó állapotban, felújítva sorakoznak.

Szívesen kalandoznál külföldön, de kellene hozzá egy jó állás? Válogass itt!

Szóval Bangkok és Jakarta, Indonézia fővárosa nem csak azért volt idegen számomra, mert beláthatatlan nagysággal rendelkeztek, de azért is, mert az építészet annyira idegen volt. A felhőkarcolók mellett a putrik toldozott-foltozott épületei.

Jakartában még inkább feltűnő volt, ahogyan a luxusszállodámból, a 25. emeletről lenézve láttam a szomszéd telken a dombokba felhalmozott szemetet égni, mellette a kecskéket legelészni a mezítlábas gyerekekkel.

Mikor az irodáig sétáltam, ami nagyon közel volt, a város egyik legjobb negyedében, el kellett haladnom lakókocsikban, bodegákban, viskókban és sátrakban lakó emberek, családok előtt, akik az utcán éltek, nevettek, ettek, játékból köpködtek, autót szereltek, beszóltak, odakiabáltak.

A hotel melletti utca földút volt és mikor esett a meleg, trópusi eső, minden csupa sár volt. De egy perc alatt már a luxus irodanegyed következett, minden átmenet és gondolat nélkül.

Manila, a filippinóknál hiába 12.8 milliós, 620 négyzetkilométeren, ott mégis egy olyan negyedben volt az iroda és a hoteljeim is, amely inkább egy kis lepukkant dél-amerikai kisvárosra emlékeztetett, mint Metro Manilára. (…)

Délkelet-Ázsiában nekem Malajzia fővárosa, Kuala Lumpur volt a legbarátságosabb. Valahogy emberi léptékű volt, a maga 1,5 milliós lakosságával, a sok zöldjével és közte a felhőkarcolókkal, de épp nem láttam annyira elvadultan nagy szegénységet és olyan nagy, pökhendi gazdagságot sem, mint máshol.

Mondjuk itt egy régebbi, kis aranyos skytrain fut a fák magasságában, ami kicsit olyan, mint a mi kisvasutunk. Mondjuk az is számít, hogy amolyan lassan, barátságosan cammog a magasban.

Ázsiában Hongkong nekem túl kínai volt, tele ismeretlen, furcsa, szárított halakkal meg egyéb furcsaságokkal, kiabáló hongkongiakkal és magas, lakótelepekkel, amik kicsit egy lepukkant ukrán lakótelephez hasonlítottak, kicsi ablakokon kiszűrődő szomorú életek, pici szobákban, a harminc emeletes paneleken lefolyó festékkel. Persze van tündöklő, csilivili része is, tele zölddel és tengerrel… Persze ne hagyjuk ki, hogy csúcsszuper vonatuk van a reptérről a belvárosba.

Ami a környéken nagyon bejött nekünk, az Taipei volt, Taiwan fővárosa. 2,7 millió lakosával nem tűnt olyan nagynak, sem kiismerhetetlennek, mert irtó jó metróhálózata volt, ami ráadásul nem olyan rémisztő mélységes-betonrengeteges, mint nálunk a négyes metró, hanem tök cuki, barátságos. (…)

Ezekhez képest Európa bármely városa logikus, értelmezhető, könnyen közlekedhető város. Nem beszélnek olyan idegen nyelven, hogy még a város nevét sem értsem, mint Bangkokban, használják a GPS-t és vannak utcák és házszámok, nem úgy, mint a thai taxisok és Bangkok néhány része, nem esik szét a biciklis riksa alattad, mint Katmanduban, nem kell félned, hogy máshová visznek, mint a thaiok vagy hogy nem találják a címet, mint egy filippinó taxisom.”

Ne hagyjátok ki a teljes, ennél részletesebb posztot több fényképpel megspékelve!

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Share.

About Author

Leave A Reply