Amikor megfogan a határátkelés gondolata

0

2020-ban minden bizonnyal mindenki új erővel ébred majd, és addig is itt van egy történet Marton Pétertől egy határátkelésre készülő fiatal külföldre indulásának előzményeiről.

Marton Péter: Porgok, 2017-2020 (novella)

„A tökömbe az egésszel”, vágja a törött dobütőt a falhoz Atis, mert ma semmi nem akar összejönni neki,

ezt a számot elgyakorolták vagy harmincszor, nem nagy ügy, tizenkét hetedes alap, aztán bejön egy ilyen három nyolcados átkötés, csináltak már hasonlót, ma mégsem sikerül,

legfeljebb a Zsoltika segíthet, ha teker egy atomot, de ahhoz mindenképpen abba kell hagyniuk egy kis időre – közben mindenki kattoghat a maga fasságain, hol volt elbaszva a dobkiállás, miért csúszott el Laca az énekkel, vagy hogy miért nem tudja megjegyezni Kötyi, az új gitáros, hogy mikor kell belépnie,

nincs is nagyon beszélgetés, csak szünet van és tekerés, tekerés és szünet, ennek az emlékévé folynak össze a próbák már most, illetve van azért egy-két szó, és ez is elég, hogy legyen röhögés – üzemanyag a folytatáshoz;

„Baszki, az új Star Wars…”, dobja be Atis;

„Hát az sem”, feleli Zsoltika, miközben a dohányt egyengeti el a papírban;

„Baszki, de tényleg, porgok? Ilyen puffinbaglyok, baszki?”, kérdezi Kötyi, aki ezúttal pontosan tudja, mikor és hogyan érdemes belépnie, annak idején a bandába is így került be;

Atis nagyot sóhajt, és hozzáfűzi, hogy „Meg kristályrókák, meg a Rey csak úgy Rey, a szülei mindegy is, hogy kik, hát azt ugye nem értünk rá megírni rendesen…”;

csak Laca nem osztja a véleményüket, „Na mi van, srácok? Hőbörgő vén faxok lettünk, bazeg?”, kérdi (valójában állítja);

Atis ezek után fáradtan érkezik haza, hajnali kettő tájban, és bosszús, mert be volt zárva a kedvenc gyrososa, sőt még a kedvenc pizzaszeletese is, és a fridzsiderben remél találni valamit, ha már a valóság vétett egy ilyen hibát,

de a rizses hús elfogyott, csalódottan tapasztalja, hogy a szülei megették vacsorára;

a hűtő üres polcát nézi szomorúan, és beugrik a beszélgetés édesanyja és az édesapja között a minap – elborzadva hallgatta, mert rémisztően öregesnek érezte, ahogy kitárgyalták, mi minden változott 2005, Atis legidősebb bátyjának az érettségije óta („még volt SZDSZ és MDF!”, „mennyien kimentek az országból!”; „élt még az Esterházy Péter!”), és basszus, hát még neki is eszébe jutott erről ez-az („még nem voltak közösségi biciklik meg rollerek!”, „nem volt 444!”, „még csak indult a YouTube, nem voltak okostelók!”, „de mekkora fos lett minden közben!”), vagyis akkor egy kicsit öregebb lett azóta ő is, ezt be kell ismerni;

úgy dönt hát, éretten jár el, és óvatosan megy az ágyba, lehetőleg ne ébressze fel a (relatíve) ősöket, és mielőtt álomra hajtja a fejét, előbb arra gondol, amit ebben a pillanatban még képes tudatosan megfogalmazni, hogy „végül is olyan, mintha a Kylo Ren meg a Rey is közülünk ültek volna be a szerepükbe, és próbálnák kitalálni, mi a szart akar tőlük az élet, miután lediplomáztak – elvben van képesítésük valamire… de hogy mit kezdjenek vele, vagy hogy melyik bolygón, itthon vagy egy másikon, hát az nem világos egyáltalán…”;

később aztán, amikor már nem teljesen tudatosak az asszociációk, egy porgot lát szörfözni az óceán hullámain, de bazi nagy hullámokon ám;

(kis költői túlzással) 2020-ban ébred, és az ágyból, résnyire nyitott szemmel nézi az utazáshoz előkészített bőröndöket.

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

A Star Wars és a külföldi barátok

Share.

About Author

Leave A Reply