Amikor becsap a ménkű

0

Az alábbiakban egy egészségügyi (szerzője, Márti szerint) „élménybeszámoló” következik Hollandiából. Nem kevés megpróbáltatáson mentek keresztül a családjával, így aztán volt alkalmuk alaposan kitapasztalni a holland rendszer működését.

„Hülye dolog élményekről írni, ha az ember rendszeres kórházjáróvá lesz. Mégis, a sok kalamajka és baj ellenére mindig érnek meglepetések még így közel 20, Hollandiában töltött év után is.

A holland orvosi ellátás kulcsa a háziorvos. Minden bajunkkal hozzá fordulunk, s az esetek legnagyobb részében ő, vagy a praxisát segítő különböző szakemberek (dietetikus, pszichológus, különböző dolgokra specializálódott szakápoló) jelentik a megoldást. Szakrendelésre is a háziorvos utal, amennyiben szükséges.

A háziorvosi ellátás ingyenes, de a laborvizsgálatok, a szakorvosi és kórházi ellátás bizony nagyon drága. A számla pedig mindenről érkezik, pontosan látjuk, hogy például egy vérvétel €22,50.

Az egészségbiztosítás havi kb. €120 fejenként, de ezen felül az első €365 évente saját költségünk. (Ez kb. egy szakorvosi vizitet és pár gyógyszert fedez.) Sok, igen. De a valamit valamiért elv nagyban érvényesül.

Jött a rossz hír

A ménkű két éve csapott be, amikor a férjem éjszaka rosszul lett, mentővel kórházba került. Reggel 6-kor úgy hagytam ott, hogy akkor kezdték el a vizsgálatokat. Délutánra pontos diagnózisunk volt: bélrák.

Olyan gépezet indul be ilyenkor, hogy a páciensnek se pánikba esni, se álmélkodni nincs ideje. Jól kidolgozott protokoll szerint, végtelenül emberségesen, maximális empátiával dolgoznak orvosok, ápolók.

A kezelésbe bevonják a közvetlen hozzátartozókat is. Rám is figyeltek, s ki teát hozott, ki velem külön beszélgetett, hogy hogyan tudjuk megszervezni az életünket a beteggel és a gyerekekkel, s hogy én hogy bírom a megpróbáltatásokat fizikailag és pszichésen is.

Kamaszainkat külön szakápoló hívta beszélgetésre, segítette az apjuk betegségének feldolgozásában, sorstársakkal együtt programokra vitte őket. Soha nem realizáltam eddig, hogy mindez mennyire fontos. S a beteg szempontjából is, hisz így ő teljesen a gyógyulásra tudott összpontosítani.

Hetente három délelőttöt a kórházban töltöttünk fél éven keresztül. Az infúziók idején minden négy beteggel egy szakasszisztens foglalkozott. Hetente jött a dietetikus, a pszichológus, a családgondozó a férjem ágyához.

Közben naponta kétszer gyönyörűen szervírozott, tápláló snackeket szolgáltak fel, s ebédet is választhattak a betegek. Mindent megtettek azért, hogy az amúgy nehezen evő páciensek kondícióját javítsák. Merthogy ez a normális s a gyógyulás egyik legfontosabb része.

Őszinte gondoskodás és profi szaktudás

Az elmúlt pár hónapban saját bőrömön is megtapasztaltam sajnos, hogy ez a fajta ellátás nem kivételes, hanem mindennapos a holland kórházakban.

S bár a világ minden pontján rossz dolog betegnek lenni, a gyógyulás folyamán nagyon sokat számít, hogy hogyan és miként gondoskodnak az emberről. Olyan őszinte gondoskodás és profi szaktudás vett körül, amitől tátva maradt a szám.

Azért hozzátartozik a történethez az is, hogy egy súlyos pajzsmirigy-műtéttel két éjszakát töltöttem a kórházban összesen. Mivel mindenki pontosan tisztában van a kórházi ellátás, a vizsgálatok és diagnosztikai módszerek árával, a legszükségesebb és leghatékonyabb kezelést kapja a beteg.

Gyermekvállalás Hollandiában

Hasonló élményeim voltak már a gyerekvállalás és szülés körül is. Az asszisztált reprodukciós módszerek közül a leghatékonyabbat választotta az orvos.

Amikor egy viszonylag egyszerű vizsgálattal nyilvánvalóvá vált, hogy a spontán terhességre kicsi az esélyünk, nem vetettek be mindenféle időrabló, fizikailag és pszichésen megterhelő vizsgálatot, amelyek nem segítettek volna a kívánt cél elérésében.

Ez azért is volt feltűnő, mert az ugyanebben az időszakban ezt a procedúrát otthon járó barátnőm közel egy évvel később és sok szenvedés, kísérletezgetés után végül feladta a próbálkozást, jórészt lelki és anyagi okokból.

A terhesség és a szülés Hollandiában nem betegség, hanem az élet természetes velejárója. A nők többsége ma már ugyan nem otthon szül, de ha nincs rá orvosilag indokolt ok, nem is kórházban. Jól felszerelt szülőotthonokban a saját szülésznő segíti világra a babát.

A terhesgondozást is a szülésznők végzik, kényelmes, gyerekbarát és kórházra, egészségügyi intézményre a legkevésbé sem hasonlító rendelőikben. A kismama átesik a szükséges és szokásos ultrahangos vizsgálatokon, vérvételeken, s amennyiben kell, azonnal orvosi kezekbe kerül.

Nincs saját, választott orvos, de szükség sincsen rá. Mindenki egyforma lelkiismeretesen teszi a dolgát. A nap bármely szakában. Az ikreimet nem tervezett császárral, nem a doktor bácsinak megfelelő időben szültem.

Két héttel túlhordva a csapatot, 12 órás vajúdás után végül éjjel 11-kor császároztak. Pillanatok alatt lett két nőgyógyász, két gyermekorvos, számtalan ápoló, s a legnagyobb meglepetésemre legalább 10 szakorvos-jelölt is, merthogy a kórház nemcsak 8-tól 4-ig oktatókórház…

Két évvel később, a legkisebb gyermeknél újra a kórház vendége voltam. Kicsi fiamat azonnal a mellkasomra kaptam, s csendben magunkra hagytak minket (a férjemmel és a picivel), hogy ismerkedjünk a félhomályban.

Csak közel 20 perc elteltével tértünk át a prózai dolgokra, mint köldökzsinór és placenta. Szuper élmény volt, mindig hálás maradok érte. Mivel már este 10 óra volt, mire minden lezajlott, a kórházban aludtunk, de reggel 9-kor már otthon voltunk, s várt minket a házigondozó. Az első 8 napban ő látja el a babát, mamát és a családot is. A rendszer része.

Pénzkérdés vagy valami más?

Mi a nagy különbség a magyar és a holland egészségügy között? Min kellene változtatni, javítani? Azt látom, hogy nem feltétlenül pénzkérdés az ellátás javítása, hanem szemléletformálásra is szükség van. Elsősorban arra, hogy a beteget lássák, gyógyítsák, ne csak a betegséget.

Elegendő számú, pihent és jól szakképzett személyzet végezze a munkáját, s a beteggel és közvetlen környezetével együttműködve tegyenek a mielőbbi felépülésért. Csak ezt talán sokkal nehezebb elérni, mint milliárdokat pumpálni a jelenlegi rendszerbe…”

Németországi szülés: „hotelszoba” és magyar orvos

Share.

About Author

Leave A Reply