Ami bemegy, az ki is jön – avagy az ázsiai WC-k

0

Nézzünk szembe a tényekkel: a sok kajálás után az embert egy idő után gyomortájon feszítő érzés fogja el, és olyankor elvonul oda, ahová a király is szokott, ráadásul gyalog. Ennek a nyugati kultúrkörben többé-kevésbé megvan a maga kultúrája, de mi a helyzet Ázsiában? Erről írt a Végtelen… talán blog.

„Vécépapir az nincs, de van helyette egy cső, amiből víz spriccel, ha akarod. Nézegettem, kipróbáltam, de valahogy nem vagyok az a nagy szakértő. És egyébként is, ha már agyonvizeztem magam, akkor hogyan, mivel törölném meg magam, mielőtt újra felhúzom a gatyeszom? Sehogy sem értem!

A szegényebb helyeken, mint például Nepál, nagyon kell edzened magad a vécékre! Néha nem csak a hányinger jön, de az élethez való viszonyodat is megkérdőjelezed.

Például a Himalájából lefelé a busszal megálltunk egy étterem mellett, ahol persze lehetett használni a vécét is (ja, itt Dél-Kelet Ázsiában bárhová bemehetsz pisilni, senki nem fogja sajnálni tőled), Nepálban meg főleg nem sajnálják tőled azt a bizonyos lyukat a földön.

Szerintem ez volt életem legdurvább pisilése. Megyek lefelé a kopott, koszos lépcsőházban, már gyanús kezd lenni, de mikor leérek, látom, hogy van egy szoba jobbra, tiszta mocsok a fala, a földön matracok, valakik itt alszanak. Szemben egy raktárféle, vagy szemétlerakó? Vagy inkább a kettő együtt.

Balra épp nyílik egy deszkaajtó és egy buszos útitársam szédül ki, arca fehér, rögtön mondja, hogy nem javasolja a vécélátogatást, de mit lehet tenni, ez egy város, itt nem lehet csak úgy egy bokorhoz leguggolni. Szóval hajrá! Mondom magamnak és közelitek.

A vécé egy lyuk volt a földön, a falon évszázados, fekete mocsok, a sarokban, sőt, a fejem közvetlen közelében éppen szépen leszállingózva pókhálókon pókok, és bűz-bűz-bűz, olyat, amit elképzelni sem tudsz. Visszafojtott lélegzettel is érezed, bőrödre ragad a mocsok.

Persze se lehúzó, se semmi, pedig legalább egy vödör víz és egy kisebb vödör szokott lenni, hogy azt önts rá, na de itt semmi, mindegy is, mert csak a menekülés jár a fejemben. (…)

Nos, ehhez képest Thaiföld maga a luxus! De még Jakarta és Manila is, bár ott sem divat a vécépapír. De azért megmondom őszintén, mikor Nepálból hazaértünk Bangkokba, olyan boldog voltam a csillogó-villogó reptéri vécétől, hogy rögtön a legnagyobb vigyorgó arcot nyomtam.

Merthogy a bangkoki reptéri vécében van egy monitor, amin ötféle arc a szomorútól a vigyorgóig, hogy tapizd le, mennyire voltál elégedett. De a thaiföldi luxusvécék egyike a Paragonban (ha jól emlékszem), a szerintem világhíres bevásárlóközpontban van, ahol a férfivécében olyan a tévé, hogy a padlón kezdődik, a falon folytatódik, és a plafonon ér véget!”

Ebből is látszik, hogy nem érdemes általánosítani, Ázsiában pláne nem, hiszen mindkét véglet megtalálható. Akit további részletek is érdekelnek, az feltétlenül kattintson!

Share.

About Author

Leave A Reply