Amerikai születéstörténet

0

Régen nem hallottunk az Amerika blog szerzője és családja felől, aki szerencsére most ismét felvette a történet fonalát, és mesél a legutóbbi jelentkezése óta történtekről. Annál is inkább, mert nem kevés dolog történt…

„USA-ban szülni marha sok pénz, amennyiben nem vagy jogosult különböző szociális támogatásokra. Mi nem voltunk. Orvost már Áron születése után eldöntöttem, hogy soha többet nem fogok választani, így ehhez tartván magam itt sem tettem.

Besétáltam a Virginia Woman’s Centerbe, és azt „választottam”, aki épp be volt osztva. 🙂 Egy aranyos fiatal doktornőm volt egyébként, aki szintén hasonló cipőben járt mint jómagam (nem, nem magyar volt, aki nyert a zöldkártya lottón pár éve, hanem simán csak terhes 😀 ).

A terhesség vége felé derült ki, hogy mégsem szülhetek majd abban a kórházban, ami a legközelebb van lakóhelyünkhöz biztosítási bonyodalmak miatt, de igazából én nem bántam meg.

Azon környéken szültem, ahol korábban laktunk és nem gondolom, hogy bármilyen különbség is lenne a két kórház között. Itt minden kórház csillivilli 5+ csillagos szálloda.

Utolsó hetekben ajánlott egy úgynevezett túrán részt venni az adott kórházban, ahol szülni fogsz. Mi is kirándultunk egyet, megmutatták az egyes szülőszobákat, a gyerekosztályt meg már nem is emlékszem miket. Kaptunk csomagot, amiben el nem maradhatott volna az amcsik számára különleges fontossággal bíró hendszanitájzör se 🙂 (…)

Este 11 körül be a kórházba, papírokat már előre kitöltöttük, így azt nem kellett, és irány a szülőszoba. LUXUS, de tényleg. Egy vagyon volt, de meg kell hagyni az ellátás, az odavert!

Vagy 10 kivetítő a falon, épp, hogy csak a kisujja mozgását nem mutatta külön monitor. Szuper nővérek, szuper doki, tényleg csakis pozitívan tudok nyilatkozni még ennyi év távlatában is (most ezt kb. úgy mondtam, mintha legalább 10 éve lett volna. :))

Nővérváltásnál külön bejött a nővérke elköszönni, no meg Apából kiszedni, fiú lesz-e vagy leány. Ami a legjobb, kaptunk egy halálosan jó fej, laza, természetes doktornőt, aki amcsi könnyedséggel „the Giant Guy”-nak nevezte Ivánunkat és közölte, hogy a töke tele van a biztosítási mizériákkal itt, USA-ban (amerikai hölgy volt, aki háborús övezetben „szolgált”, és mindig azt látta el, aki rászorult, nem akinek volt biztosítása… :)))

Imádtam, képes volt visszajönni, mielőtt hazament a munkaideje lejárta után, hogy megtudja, pontosan hány font is Iván. :))) TÍZ VOLT. 😀

Szülés alatt egyébként a folyosón lévő kis konyhákból azt ettél, amit kívántál, Te is és a családod tagjai is. Juice-ok, snackek, rendes kaják… You name it. (…)

Szülés után két napot kellett benn lenni, közben naponta választottam a menüből, hogy mit szeretnék reggeliebédvacsorázni. Jöttek sűrűn ellenőrizni hol engem, hol a gyereket. (…)

Ivánka nagyon nyugis baba volt, mint annak idején a bátyja. Egy dologban nem lépett Áron nyomdokaiba, rossz alvó volt de nagyon. Sajnos ez eltartott egészen 16 hónapos koráig, amikor is úgy döntött, megint megkegyelmez…

Áron hála ég elég hamar belerázódott a bátyó szerepbe. Igaz az elején semmit nem tudott kezdeni Ivánnal, de ez persze idővel változott, javult. (…)

Csendben, éjjelente nem aludva telt el az első évünk, amely alatt szorgalmasan készültünk az állampolgársági vizsgára. 🙂 100 kérdésre kell tudni a választ, és kb. ennyi. Lássuk be, nem kell hozzá egyetemi diploma, de persze angol nyelvtudás azért nem árt. (…)

Az eskünk épp akkor volt, amikor kedves barátaink itt voltak látogatóban nálunk! Miután ők hazamentek, megkezdődött az iskola. Egyetlenegy tanár volt, akit nem akartam Áronnak, na sikerült pont Őt kapni! Majdnem sírva fakadtam aznap, amikor megtudtam.

S aztán amennyire rettegtem tőle és a szigorától, annyira áldom az eget, hogy Őt osztotta a gép! Abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy a tanárnénink (aki nem utolsósorban magyar származású és töltött kápin nőtt fel 🙂 ) noha szigorú, Áront roppant mód jól kezeli!

Volt egy kis „fizikailag úgy tűnik, nincs itt a gyerek” probléma, a tanárnénink konkrétan közölte velem, hogy nem is érti, hogy a viharba írja meg A-ra a dolgozatait a gyerek, amikor elvileg nem figyel soha? Jó mi?

Aztán a tanárnénivel kidolgoztunk egy klassz stratégiát az ő kezdeményezésére, és TADAAAM működött. (…)

Mostanában elkapott, a költözési láz. Persze egyelőre nem követik tettek a kalandozást. De valóban el-eljátszok a gondolattal, hogy a fennmaradó néhány évet nem itt kéne lehúzni. Richmond jó is volt, szép is volt, de elég is volt, ha úgy alakul.”

A teljes írást itt találjátok, olvassátok el!

Keresztül Amerikán

(Fotó: pixabay.com/Engin_Akyurt)

Share.

About Author

Leave A Reply