Állandóság és agyelszívás

0

A cím alapján több országról is szólhatna a mai poszt, de ezúttal Hollandiába megyünk. Ego Alter írásából kiderül, miként segíti az adórendszer a külföldi diplomások letelepedését, miért van nyugalom az utakon, és mitől kiszámítható az egész rendszer.

„A mi határátkelésünk előzményei nem túl drámaiak, tekintve, hogy szakmai előmenetelemnek köszönhetően döntöttünk a Hollandiába költözés mellett, elfogadva egy helyi cég megkeresését és későbbi állásajánlatát.

Korábban sosem jártunk még ebben az országban, így sok dolog újdonságként ért minket, az elmúlt pár évben viszont sok mindent megismertünk az itteni mindennapokról és kultúráról.

Néhány tapasztalatunkat szeretném most megosztani Veletek az országról, az emberekről. Tudjuk, hogy minden országban találni könnyebben és nehezebben megszokható dolgokat, de itt alapvetően pozitív a kép, jól érezzük magunkat elsősorban a szakmai/anyagi okok miatt, de van néhány olyan pozitívum, ami biztosan hiányozni fog majd, ha máshova költözünk majd.

Alább néhány, talán kevésbé ismert dolgot szeretnék bemutatni, ami segíthet az ország pontosabb megismerésében, annak híres kerékpárbarát, sajt,- és a tulipánkultúráján túl.

Agyelszívást segítő adórendszer

Az első és leginkább zsebbe vágó tétel, hogy amennyiben úgy kerül sor a felvételedre egy holland céghez, hogy emiatt költözöl ki ide, akkor jóval kedvezőbb adószabályok vonatkoznak rád az első tíz évben, gyakorlatban ez azt jelenti, hogy a fizetés 30%-a teljesen adómentes.

Ez elsősorban a diplomás munkákra vonatkozik és egyfajta „agyelszívást” segítő gazdasági jogszabály, azaz, ha egy cég csak külföldön talál egy adott munkára szakembert, akkor neki ez a kedvezmény jár, megkönnyítve ezzel az egyén döntését az országváltásra.

Az itteni beilleszkedést nagyon megkönnyíti, hogy rengetegen járnak ugyanabban a cipőben és külföldiként keresik megélhetésüket itt. Angolul mindenhol megérteted magad és soha nem éreztem még, hogy rossz szemmel néztek volna rám, ha kiderült, hogy nem beszélem az állam nyelvét.

Persze mi is alkalmazkodunk, kerékpárral járunk sokat, tanulunk hollandul, bejárjuk az ország különböző helyeit, megismerjük a kultúrájukat, történelmüket és betartjuk a helyi szabályokat. Mindez sokat segített abban, hogy otthon tudom érezni magam ebben az országban már pár év elteltével is.

A lakáskeresés nem egyszerű

S, ha már az otthonteremtésről esett szó. A lakhatás nagyon drága, és ahogy azt korábban is írta egy sorstársam, elég nehéz a megfelelő lakást megtalálni. A lakáskeresésnél minden részletre kiterjedő szervezettséget tapasztaltunk, tekintve, hogy (legalábbis mi) kizárólag ingatlanirodán keresztül hirdetett lakásokat találtunk, ami a következőket garantálta:

– Csak egy személlyel kellett tartanunk a kapcsolatot, aki szervezte a lakások mutatását

– Az ingatlanos mindenekelőtt felmérte az igényeinket és az alapján szűrte meg a hirdetéseket

– A szerződések, nyomtatványok egységesek voltak, angol és holland nyelven is elérhetőek, így tudtuk, hogy mit írunk alá

– Minden hivatalosan történt, nem volt semmi félreértés, vagy bizonytalanság

– Az utalások nem feketén történnek, így fenntarthatóvá és rendezetté teszi ezt az „iparágat” is

A rendezettség ellenére eleinte eléggé elkeserítő volt a kép, meredek belső lépcsők, építészeti kényszermegoldások, 50 éve épített külső folyosós épületekben, kis alapterületű lakások, általában bútor nélkül, havi egy-kétezer EUR-ért.

További érdekesség, hogy az újonnan épített házakban a lakások 80-90 százalékát ki,- és nem eladásra szánják, de mivel gyakorlatilag szerkezetkész állapotban minden felszerelés nélkül (még parketta sincs!) lehet csak kivenni, így a beköltözéskor ez hatalmas anyagi befektetéssel jár.

Cserébe a lakbér valamivel alacsonyabb és bár az albérlő így valóban saját ízlésére alakíthatja a szobákat, de a döntésnek nagyon hosszú távra kell szólnia, különben nem nagyon éri meg.

Mi végül is egy hónap alatt találtunk egy felújított állapotban lévő két és félszobás lakást, ami nagyjából megfelelt az elvárásainknak és sikerült a bérleti díj tekintetében is egyezségre jutnunk. Az egyik mostani szomszédunk közel 200.000 euróért árul egy ugyanolyan lakást, szóval eszünkbe sem jut ingatlan vételén gondolkozni, még ha oly’ drága is a bérlés…

Állandó keretek közt

Elsőre nem ennyire látványos és számszerűsíthető, de nagyon tetszik Hollandiában, hogy megbízható és állandó keretek között élhetünk, ami a mindennapi élet dolgaira is kiterjed.

Jó példákat hoz erre a közlekedés is, melyből listáztam párat alább. Jól mutatja, hogy itt sem okosabbak, vagy türelmesebbek az emberek, de megfelelő átgondoltsággal egy csomó szabálykihágás megelőzhető. Aki az ügyeskedésben vagy a kiskapuk keresésében találja meg élete örömét, azokra nehéz idők várnak majd itt.

1. Szinte lehetetlen lakott területen előzgetni

A városi közlekedésben legtöbbször szegélyekkel vannak különválasztva a sávok, ami lehetetlenné teszi az előzgetéseket lakott területen belül, megelőzve az ilyen jellegű baleseteket.

Mindenki nyugodtan halad egymás után, mert esélyed sincs megkerülni a rendszert és gyorshajtani. Ugyanakkor minden lámpa előtt be van építve egy érzékelő az úttestbe, emiatt a zöld hullám nagyon sokáig és messzire visz.

2. A városokban általában egyirányú utcák vannak, mert az első ponthoz hasonlóan így kevesebb a baleset, de a közlekedés is jobban tervezhető. Nincs kis utcákban forgalom levágás, nincs okoskodás, trükközés.

3. A buszsávok szintjét több esetben megmagasítva, kiemelik az úttest szintjéből, hogy még csak véletlenül se jusson eszébe senkinek a buszsávot használni előzgetésre.

4. Nincs gyorshajtás büntetlenül

Kamerák vannak mindenhol és küldik szépen a csekket, ha átléped a sebességhatárt. Alig látni rendőröket az utakon, ennek ellenére a nagy többség folyamatosan betartja a határokat és nem csak az előre jelzett traffipaxnál fékez le 120 alá. Nincs személyeskedés, csak a száraz tényeket látod a papíron.

Eleinte elég nehéz ezt feldolgozni, később azonban már Te sem akarsz vagánykodni. Nem is csak a büntetéstől való félelem miatt, hanem mivel mások sem húznak el melletted 130-cal 100-as korlátozás mellett, így Te is betartod a szabályokat.

5. A távolsági buszjáratokon annyi jegyet adnak csak el, amennyi ülőhely van. Nincs állva nyomorgás, nincs „kérem, préselődjenek össze”

6. A parkolásért fizetni kell

A belvárosokban legalábbis mindenhol, nincs kivétel. A legjobb és legkényelmesebb a rengeteg parkolóház egyikét választani, de az utcán is betartatják a szabályokat. Nincs „felállok a járdára”, vagy „keresek egy félreeső helyet, vagy úgyse jön ellenőr”. Nincs trükközés, felejtsd el.

7. A fapados járat budapesti beszállásakor kutyát sem érdekli, hogy mekkora kézipoggyász van Nálad, az eindhoveni reptéren betartatják a vonatkozó méret és súlyszabályokat.

A mai napig hallom a magyarul szentségelő utasokat, amikor visszaküldik őket, csak abban bízom, hogy hamarosan belátják, hogy itt nincs kivétel a szabály alól, nincs trükközés.

Persze értem én, hogy büntetést fizetni nem jó, de ez a fajta hozzáállás eredményezi azt a szervezettséget, hogy a közösség tagjai nagy bizalommal tartják be azokat a szabályokat, amiket saját maguknak hoztak és nem azon dolgoznak az első pillanattól kezdve, hogy ő hogyan tudna „jobban járni” mint a másik.

A potyautasok kiszűrése, vagy legalábbis számuknak csökkentése pedig a potyautason kívül mindenkinek jó, azaz az államnak, az önkormányzatnak, s a társadalom minden szereplőjének.

Minden területen

A közlekedés és a lakhatás fenti példái pedig nem egyediek, ugyanezt az átgondoltságot tapasztalom a munka, az egészségügy, a banki ügyintézés területein is. Számos blogbejegyzésben olvashatunk arról, hogy rend van az adott országban, ill. a szabályszegőket konzekvensen és mérlegelés nélkül megbüntetik.

De honnan ered ez a rend iránti tisztelet / vágy? Véleményem szerint ezen közösségeknek sikerült kialakítani egy minimum szabályrendszert, ami meghatározza az állam szerepkörét ill. viszonyát a magánszeméllyel.

Legfőképpen azt, hogy miben számíthat a magányszemély az állam segítségére és miben nem. Ez a szabályrendszer stabil és kiszámítható. Ehhez jönnek még hozzá az adott ország túlélését befolyásoló tényezők, mely Hollandiában a víz elleni küzdelem.

Hollandia területének harmada a tengerszint alatt fekszik, és napi küzdelmet folytatnak a vízzel. Ha a gátakra, a vízpumpákra, a belvízre, az egész országot behálózó vízelvezető csatornákra nem figyelnének ekkora gondossággal, ha nem kontrollálnák a vízszintet ennyire gondosan, az árvíz elpusztítaná az ország nagy részét, ahogy ezt tette az ’50-es években is.

Gyakran tapasztalom a mindennapi életben is, hogy a gátak karbantartását és az árvíz elleni erőfeszítéseket mennyire mindenek előttiként kezelik. Ugyanezek a gátak, mint fizikai és jogi szabályozók jelennek meg aztán az élet más területein is, óvva meg mindenkit a katasztrófától, az externáliáktól és az egyéb károktól.

Remélem a fentiek adtak némi „belsős” információt erről a kis országról, ahol jelenleg nagyon jól érezzük magunkat és pár évet még biztosan maradni szeretnénk.

Sok minden hiányzik otthonról, de a legtöbb dolgot itt is meg lehet találni, az internet használatával pedig jól tudjuk tartani a kapcsolatot a szeretteinkkel, a két órás repülőút néha alig kerül többe, mint egy hazai vonatút. Terveinkben továbbra is szerepel a hazatérés, bár talán a sok újdonság átélése és a mindennapi magyar kapcsolat miatt erős honvágyunk még nem is volt igazán.”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply