Albérletkeresési horror Londonban

0

Albérletet keresni általában nem maga a gyönyör, ugyanezt viszont a zsúfolt, és iszonyat drága brit fővárosban végigvinni… nem semmi. Nem véletlen, hogy az Életem morzsái blog szerzőjének sem voltak túl jó tapasztalatai, és akkor még finoman fogalmaztunk.

„Szerda

Szerdán felmondta a szerződést a tulaj egy hónapos határidővel. Március 31-el legkésőbb viszontlátás lakás.

Múlt héten a szerda estémet a spareroom.co.uk – n töltöttem. Jobb dolgom nem is akadt… behatároltam egy maximum összeget, amit még kiköhögnék egy szobára és egy bizonyos környékre szűkítettem a keresést.

Átrágtam magam vagy 50 meghirdetett szobán és össze – vissza elkezdtem írogatni a weblapon a hirdetőknek. (Egy havi tagságit vettem 24 fontért hozzá). 30+ belső e-mail után vártam. Vártam, hogy visszaírjanak az emberek.

Közel 1000 külföldi állásajánlat vár a Határátkelőn egyetlen kattintásra

Nagyon gáz az átlag, mert vagy 8-an jelentkeztek egy-két napon belül a 30+ számból. Hogy a 22 db meghirdetett szobával kapcsolatosan miért nem jelzett vissza az illetékes, rejtély. (…)

Csütörtök

Így akadt meg szemem csütörtök napközben egy szobám, amit még csütörtök este meg is néztem. Környék jó volt. Szoba 630-ért számlákkal teljesen rendben volt. Nagy szekrénnyel és ki volt szépen takarítva. Mivel ez volt az első szoba, amit láttam, nem akartam rögtön igent mondani.

Mai napig nem tudom, hogy rossz vagy jó döntést hoztam-e ezzel. De többször elismételtem magamban, hogy a francba, azt ki kellett volna venni. A lakásban 3-an lettünk volna, a konyha elég régiesnek nézett ki, a hűtő baromi pici volt, de nem lehet minden jó. A srác, aki megmutatta a szobát nekem azonban kicsit drogosnak tűnt. (…)

Péntek

Péntek este egy meghirdetett dupla szobát néztem meg, ami iszonyat csalódás lett. Hogy van pofájuk embereknek egy doboz szobát (box room) dupla szobaként reklámozni. Szégyellje magát a tulaj.

Kinyitottam az ajtót és ott volt az ágy. Jobbra meg egy mini szekrény, aztán 650-ért vedd ki nesze. Anyukáját az ilyennek. Az ágy is olyan volt, hogy két ilyen doboz szar semmi összetolva egy matraccal. 2018-ban valaki ezt a semmit ágynak meri egyáltalán nevezni. (…)

Egy másik szobát is megnéztem még pénteken, ahol eleve a nő hazudott. Úgy volt kiírva, hogy lakásmegosztás és ő a jelenlegi lakó. Aztán kiderült, hogy a drága a tulaj, aki a saját lakásába bérlőt keres. Mert hát drága a londoni élet, tulajdonosok kényszerből beköltöztetnek idegenek a lakásukba.

A lakás okés volt, hogyne. Hiszen nem egy mocsolád albérlet, hanem a nő személyes tulajdona, amire vigyázott. Ott szóban mindent megbeszéltünk, meg amúgy tetszett a hely. Az angol kertvárosban, egy sorházban lett volna.

Másnap átküldte az albérlő szerződést elmebetegséget beleírva. „Amennyiben többet vagy otthon a vártnál és erről előre nem tájékoztatsz és ebből kifolyólag, vagy túlhasználás miatt megemelkedik a közüzemi számla díja, a lakbér azonnali emelkedését fogja eredményezni.”

Ügyvéd volt a lakás tulaja, meglátszott a szerződésben. Értsem úgy, hogy ha mondjuk csütörtökre kapok egy kimenőt és otthon döglök, meg főzöm és tévézem, akkor erről előre tájékoztatnom kéne? Illetve majd mérni fogja a nő, hogy mennyit főzők és hány percet zuhanyzom átlagban, hogy rám verje az ártöbbletet? (…)

Szombat

És elérkezett szombat. Reggel 11-re volt időpontom egy másik helyre. Isten ments. Egy önkormányzati segélytelep szívében egy igazi gettóban, ha mondhatom így, egy cég kialakított egy lakásból munkásszállót.

Amit lakásmegosztásként volt pofájuk hirdetni kozmetikázott képekkel és átverős szöveggel „a képek nem adják vissza, hogy ez milyen remek szoba, ezt személyesen is látni kell”. Hát láttam. Egy moslék. (…)

A konyhában a tűzhelyre rá volt száradva valami mocsok. Kérdeztem, hogy mutassák meg a konyhaszekrényben a részem. A pasi kinyitotta az egyik ajtót és sárga retek vastagon be volt száradva. Ide gondolják, hogy bepakolom a kajám? Ide már csak egy csótány hiányzott pont.

A srác arra verte a nyálát, hogy új Ikea ágy van a szobában szekrénnyel. Mi lehetett előtte, ha egy olcsó Ikeás bútor szerinte ennyire menő?!

Az ilyen munkásszálló megérdemelné, hogy kihívjam az adóhatóságot egy ellenőrzésre. Talán még feketén is élnek itt valakik, feketén dolgozva.”

És ezzel még nincs vége, de ahhoz már olvasd el az eredeti posztot.

Londonban farkastörvények uralkodnak

(Fotó: pixabay.com/Unsplash)

Share.

About Author

Leave A Reply