Akik sosem mondanak nemet

0

Ázsiáról rengeteg sztereotípia él az emberekben, ezek egyike az, hogy az „ázsiaiak udvariasak”. Túl azon, hogy egy egész földrész több milliárd lakójáról ilyet eleve nem lehet kijelenteni, a Hétköznapok Malajziában blog szerzője bangkoki tapasztalatai kicsit másról tanúskodnak.

„Az egyik legnagyobb buddhista templom bejáratánál tömeg állja el az utamat. Közelebb érve, kiderül, hogy a belépőjegy számomra túl drága, kb. 8 kilónyi mangó ára, annyit most nem fogok fizetni, csak hogy megnézzek belülről egy templomot, de gondoltam, egy pár fotót azért kívülről is készíthetek.

Egy morcos fejű őr rossz angolsággal elkezdi magyarázni, hogy TICKET, TICKET, TICKET, azaz jegyet kellene vennem. Amikor rájön, hogy nem áll szándékomban, magasztosan felemeli kezét és bemutatja nekem középső ujját. Hát ennyi. A buddhista templom őre.

Egy pillanatig se gondoljuk, hogy az ázsiaiak mind kedvesek és mindannyian valami nirvánaközeli állapotban mozognak e világban. Akik ezt állítják, bizonyára csak a sokcsillagos ázsiai szállodák személyzetével találkoztak, akik persze mindig tisztelettudóan meghajoltak és mosolyogtak.

De az átlagember nem ilyen. Vagy legalábbis nem mindenki. Köpnek, hangosan böfögnek, csámcsogva esznek és isten őrizz, mennyire pofátlanul tolakodóak lesznek tömegközlekedésen fel- és leszállásnál. (…)

Az egyik legzavaróbb az ázsiai kultúrában az az, hogy sosem mondanak nemet. Így amikor azt kérdezem, hogy beszél-e angolul, általában mindenki igennel válaszol. De már ebből az igenből szoktam tudni, hogy valójában közelebb állunk a nagyon nemhez.

Van képünk hozzá – kövesd a Határátkelőt az Instagramon is!

Az, hogy a thaiok miért beszélnek ilyen rosszul angolul, a második ott töltött estémen vált egyértelművé, amikor ugyanis hosszú hónapok után, egy tévé elé kerültem és lazításképpen meg akartam nézni egy filmet.

A közel 200 elérhető csatorna közül egy angolul beszélő volt, még pedig az Al Jazeera angol adása. Miután harmadszor megnéztem ugyanazt az anyagot a török krízisről, valami könnyedebbre vágytam, hiszen mégiscsak szabin vagyok, és nem nézhetek egész este hírműsort, mert be fogok kattanni.

Aztán összeállt a kép. Egy mindent szinkronizáló szórakoztatóipar, ha nem is lezárja, de jelentősen korlátozza az idegennyelvek elsajátítását. Mert ha sosem halljuk, mindig is idegen marad.”

Az eredeti posztot (rengeteg képpel egyébként, amiket érdemes végignézegetni) itt találjátok.

Share.

About Author

Leave A Reply