Aki nem tud alkalmazkodni, ne induljon el!

0

A cím nem csak úticélunkra, Máltára érvényes (noha, mint Andi írásából kiderül, oda fokozottan), hanem azt gondolom, általában véve is minden országra, ahová kívülállóként csöppenünk. A mai posztban azonban természetesen nem csak erről lesz szó, hanem arról is, hogy miként kerülhet duplájába a rezsi azoknak, akik nem máltaiak vagy nincs letelepedési papírjuk és más egyéb érdekességekről is. Induljunk el!

„Hogy hogyan is kerültünk mi Máltára? Ez elég egyszerű. Elegünk lett az otthonlétből: a munkánkból és az emberekből is.

Otthoni viszonylatban tulajdonképpen mindkettőnknek jó munkahelye volt. Párom informatikusként dolgozott egy kisebb cégnél, én pedig oktatásszervezőként egy német tanúsító cégnél. Végzettségünket tekintve mérnök informatikus és idegenforgalmi közgazdász.

Azonban az én munkahelyemen 2011 elején nagy változások történtek, amit nem toleráltam tovább és úgy döntöttünk, hogy most van itt az idő, hogy lépjünk.

Máltát már korábban felfedeztük, egy nyaralás alkalmával turistaként, ezért is döntöttünk úgy, hogy ide jövünk. A tenger, a márciustól decemberig tartó jó idő, a mediterrán mentalitás… ezek mind olyan tulajdonságok, amikre vágytunk. Így kerültünk 2011 augusztusában Máltára.

Változtatni szerettünk volna

Nem feltétlenül gondolom, hogy itt fogjuk leélni az egész életünket, de nagyon a szívünkbe zártuk már ezt a kis szigetet.

Nyilván mindenhol vannak pozitívumok és negatívumok. Mi azért is jöttünk el, mert az otthoni pesszimizmusból és negatív hozzáállásból már nagyon elegünk volt. Természetesen tisztában vagyunk vele, hogy a körülmények sajnos sokszor nem tesznek mást lehetővé. De mi változtatni szerettünk volna.

Ebben az országban az emberek vidámak. Igen, tény, hogy van egy saját kis közegük, amit próbálnak őrizni, hiszen olyan nagy már a bevándorlás itt is, hogy valahogy védekezni akarnak. De ezt a “korlátot” viszonylag egyszerűen át lehet lépni.

Pár ismerősünktől már hallottuk, hogy a máltaiak szemében mi mindig is külföldiek leszünk, s nem fogadnak be. Ez nem igaz. Ha nem próbálkozik az ember tényleg nem fognak. De ha már csak egy kis erőfeszítést teszünk, sokkal könnyebben megnyílnak. Már akkor is, ha akár csak pár szót beszélsz hozzájuk a saját nyelvükön.

Itt sincs kolbászból a kerítés. De van lehetőség, ami pedig fontos.

A vendéglátás a legnépszerűbb

Én például egy hónap ittlét után szakmabeli munkát találtam. Mondhatnánk, hogy szerencsés vagyok. De azt hiszem a pozitív hozzáállás is sokat segített ebben. Most már 2011 szeptembere óta egy youth hostel recepcióján dolgozok, heti 6 napban, 07.00-14.00 óráig. Tökéletes munkarend.

Párom számára a külföldre költözés első számú oka az angol tanulás volt. Ezzel nagyon jól halad és mellette pizzafutárként dolgozik. Nagyon jó a csapat, jó munka és jól fizet.

A bevándorlók többsége a vendéglátásban keres munkát, hiszen ide a legkönnyebb bekerülni. Megfizetik, bár nagyon sokat kell dolgozni, az tény. A munkavállaláshoz kell egy máltai ID card, azaz helyi személyigazolvány és egy TB szám.

Azoknál az állásoknál, ahol nem szeretnék, hogy külföldiek töltsék be az állást egyszerűen odaírják, hogy máltai nyelvtudás szükséges. Ezzel meg is van szűrve a jelentkezők száma.

naplemente.JPG

Mi mennyi?

A minimálbér itt €650 és ebből már egy kellemes életminőséget lehet megteremteni.

Szobákat lehet bérelni már €150-tól, ha bevállaljuk, hogy másokkal osztozunk egy lakásban. Mi így éltünk egy évet és nagyon szerettük, többféle emberrel megismerkedtünk.

Egyszobás lakásokat már €300-350 eurótól lehet bérelni és ezek akár tengerre néző lakások vagy penthouse-ok is lehetnek.

Gondok a rezsi körül

A rezsivel viszont vannak problémák. Jelenleg is folyamatban van egy pereskedés a máltai állam ellen, ugyanis ha valaki nem máltai vagy nincs máltai residency papírja, akkor dupla áron kapja a vizet és az áramot. Ez nagy szemétség, és éppen emiatt folynak most a viták. Nem szeretjük, de túléljük.

Máltai áron az áram jelenleg € 0.16, nem máltai áron €0.32. Víz máltai €2.6 és nem máltainak €5.5. Ez sajnos egy olyan dolog, amivel egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Azonban, ha a tulaj megengedi, hogy átírassa valaki az órákat a saját nevére, mert van az adott lakcímre személyigazolványa, máris a kedvezményesebb árat kapja. Csak ezt sokan nem tudjak.

A gáz palackos rendszerben működik… most éppen csökkentették az árát. Egy 12kg-os palack €18.60.

Viszonyításképpen egy liter tej (ami az egész országban egységes ár) €0.83, 700g kenyér €0.80-1 között mozog, 2l ásványvíz (mert itt 2l-es a kiszerelés) €0.35-től felfelé mozog.

A buszjegynél szinten van megkülönböztetés, azonban ott elég, ha van egy ID cardja az embernek. Napi jegy kedvezményes €1.5, turista €2.6. Ez ügyben is folynak az egységesítést célzó intézkedések. Azonban ezért az árért egész nap lehet bármelyik buszt használni. Heti jegy €6 és €12 a turistáknak. Szinten nagyon jutányos ár. És annak ellenére, hogy megkülönböztetés van, még a €12 is nagyon jó ár 7 napra!

busz.JPG

Szemetelés és időutazás

Számunkra egy nagy negatívum van itt, amit soha nem fogunk megszokni, mégpedig az, hogy szemetelnek és szemetesek. Sajnos… Látunk néhol néhány intézkedést, de azt hiszem, ezt inkább a fejekben kellene eldönteni és ilyen szellemben nevelni a következő generációt.

Ezen kívül minden más esetleges probléma megoldható vagy megszokható.

A sziget picit időutazásba repíti az ideérkezőt és jó nagy adag alkalmazkodó képesség szükséges az itteni élethez. Ha ez nincs meg az emberben ne is induljon Máltára.

A közlekedés nagyon hektikus, a buszrendszerük pedig maga a tragédia. Ezt már 2011 júliusa óta próbálják csiszolni, helyre állítani, ugyanis akkor váltották le a régi hagyományos máltai buszokat az angol Arriva cégre.

Sajnos a mai napig nem sikerült megfelelően összehangolni a buszjáratokat, a menetrend pedig csak dísznek szolgál.

De végül is egy olyan országban, ahol az emberek nem sietnek sehova és nem is idegeskednek túl sokat, mit foglalkozzanak ilyen apróságokkal, mint pl. menetrend!? 🙂

Viszont az új buszokon legalább van klíma, fűtés (még ha nem is tudják 100%-ban, hogy mikor hány fokra kéne állítani 🙂 ), hely a csomagoknak és nagyobb tér, mint a régi buszokon. Valamint kevésbé szennyezik a környezetet.

A festa

Egész nyáron festa-znak, ami annyit tesz, hogy az adott templom szentjének ünnepének egész hetében különböző programok vannak, majd a hétvégén tűzijáték (napközben is), zenés programok, zenekari felvonulás, eszem-iszom, dínom-dánom van.

Az emberek segítőkészek és barátságosak. Ha kiabálnak az normális, mert ők ilyenek és nem azért van, mert veszekednek.

Összességében nagyon szeretünk itt lenni. A hosszú távú ittlétnek pedig az egyetlen akadálya, hogy pici a sziget és félünk, hogy pár év múlva úgy érezzük, hogy kevés lesz. Ezt majd meglátjuk.

Azonban jó tanácskent tényleg azt javasolnám, hogy aki nem tud alkalmazkodni, az ne induljon el Máltára… bár lehet, hogy egyáltalán sehova se.”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg.)

 

Share.

About Author

Leave A Reply