Aki igazán fontos, az a távolság ellenére is megmarad

0

Idén 10 éve, hogy Anita az angliai Manchesterbe költözött. Nem volt egyszerű menet, akadtak buktatók bőven, de azt mondja, ezen idő alatt csak egyszer fordult meg a fejében a hazaköltözés, de aztán egy hazalátogatás után gyorsan el is vetette.

Anita szakmát tanult Magyarországon, majd diplomát szerzett, volt iskolatitkár, és sok minden más, de nem igazán látta az előrelépés lehetőségét. Miután sok más határátkelőhöz hasonlóan takarítással kezdett, jó ideje már varrónőként dolgozik Manchesterben.

Magyarországon szakmunkásképzőt végzett, utána leérettségizett, ruhaipari technikus lett, majd elvégzett egy vállalkozás-szervező és irodavezető OKJ-képzést és főiskolára ment. Dolgozott művészeti iskolában közalkalmazottként, iskolatitkári poszton, havi 75 ezer forintért.

Azért lett határátkelő, mert zavarták a magyarországi közállapotok. „Magyarországon nincs arra lehetőség, hogy jobbá tedd azt a helyet, ahol dolgozol” – mondta az Indexnek.

Manchesterbe egy akkor már ott élő volt osztálytársa segítségével került ki. Összejöttek, és ő kiköltözött hozzá. Az eleje nehéz volt, Anita egy éven belül veszítette el a szüleit és angolul is csak alapfokon beszélt.

„Ha az első fél évben nincs kihez szólnod magyarul, akkor lehet, hogy fél évig pánikolni fogsz, de megéri, mert akkor ennyi idő alatt megtanulsz angolul, nem három év alatt, mint én” – tanácsolta tíz év után.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN

A hotel után jött a varroda, ami komoly könnyebbséget jelentett: „Ha napi nyolc órát dolgozol egy hotelben, és egy óra alatt három szobában kell kitakarítanod és beágyaznod, az egy nyolcórás kardio-edzés. És az se semmi, ha egy étteremben dolgozol az összes hétvégéden és minden ünnepnapon. Nekem szerencsém volt, hogy nem kellett sokáig állást keresnem”.

Eleinte repülőgépekhez varrt függönyöket és székhuzatokat, aztán egy hegymászáshoz krétaport gyártó cégnél varrt ruhákat és táskákat a porhoz, de aztán saját vállalkozásba kezdett.

Olcsó ékszereket gyártott és árult a vásárokon, de aztán egy idő után kiderült, hogy ez nem biztos jövedelem („Van, hogy egy vásáron megkeresel 4-500 fontot egy nap, de van, hogy nem tudsz eladni semmit. És akkor is menni kell, és egész nap állni a pult mögött, ha hideg van, vagy ha esik az eső – és az itt elég gyakran előfordul. Akkor sokalltam be, amikor az egyik év decemberének szinte minden napján kint álltam a szabadtéri vásárokon.”)

Azóta ismét varrónő, de most már nem szalag mellett, hanem a dizájnerekkel dolgozik együtt, ő segít nekik abban, hogy miként lehet az újdonságokat szépen megcsinálni.

„A cég személyre szabottan is tervez hegymászóknak ruhákat, hálózsákot vagy amire éppen szükségük van az új expedícióhoz: ezeket is én varrom” – mondta.

„Persze, sajnálom, hogy a család, a barátok otthon maradtak, de aki igazán fontos, az a távolság ellenére is megmarad. Igen, nem lesztek, nem lehettek napi kapcsolatban, ahogy a családoddal sem, és nem láthatod, ahogy felnő az unokaöcséd, valószínűleg nem leszel ott egy csomó fontos családi ünnepségen – persze a legfontosabbakra hazarepülsz. A nyaralásod pedig innentől az lesz, hogy hazamész Magyarországra. Vannak ilyenek, de így sem bánom, hogy külföldön élek” – vélekedett a határátkelésről.

Ami a hazaköltözést illeti, a következő években nem tervezi. „Magyarországon szeretnék élni, de amíg a meglévő körülmények nem változnak, bármennyire fájdalmas is ezt tudomásul venni, nem tudok otthon élni, megélni. Nem egy jó dolog, ha a hazádban nem tudsz úgy élni, hogy jól legyél, de ha ez a helyzet, akkor tovább kell lépni. Nagy a világ, bárhova költözhetünk, ahol jól érezzük magunkat.”

Brexit: nem az ötlet rossz, a kivitelezés pocsék

(Fotó: flickr.com/Pete Birkinshaw)

Share.

About Author

Leave A Reply