Ahol a szabály a kivétel

0

Igen, déli országról van szó, méghozzá Portugáliáról, ahol elég kevés dolog van úgy, ahogyan az le van írva. De ezen már meg sem fogunk lepődni, különösen, ha elolvassuk NK írását. Érdemes, nekem nagyon átjött a „feeling”.

„Már az elején szeretném tisztázni, hogy szeretek itt élni, lehet, hogy az írásból nem ez fog kiderülni, de én már csak ilyen vagyok. Inkább beszélek sokat a nehézségekről, és aztán, ha nem úgy van, legfeljebb kellemesen csalódnak a vállalkozó szelleműek.

Teljesen véletlenül ismerkedtem meg a portugál nyelv alapjaival az egyetemen és aztán teljesen véletlenül lett akkora szerencsénk, hogy a párom kb. 4 éve kapott munkát Lisszabonban. És itt el is érkeztünk az egyik legfontosabb dologhoz, ha élni/dolgozni szeretne valaki kijönni, annak nem árt felkészülnie otthon.

Ha nem beszélsz jól portugálul, akkor legalább az angol és még egy nyelv magas szintű ismerete igen-igen hasznos lesz. Aki nem beszél portugálul az legjobb, ha otthonról próbál meg melót szerezni – ez multiknál lehet esélyes.

A „ha más nincs, majd elmegyek pincérnőnek vagy építkezésre segédnek” nem annyira működik itt. Ne felejtsétek el, hogy a brazilok, az angolaiak, a zöldfoki szigetekiek, stb. már eleve portugálul beszélnek.

A románok, ukránok és moldávok elég szép számban képviseltetik magukat a fizikai munkások soraiban, szóval elég kicsi az esélye, hogy pont azt a magyart fogják felvenni, akivel nem tudnak kommunikálni vagy nem a „család” ajánlotta be. Én ezt soha nem vettem zokon, mert teljesen logikus, hogy ha választhat 4 olyan között, aki beszéli a nyelvet és köztem, akkor biztosan én leszek az 5. a listán.

Nehéz fél évvel indult

A mi történetünket folytatva a párom jól beszél angolul és így kapta meg a munkát. Én viszont kb. egy kukkot sem beszéltem angolul, szóval esély sem volt rá, hogy felvegyenek engem is oda. Hat igen rossz hónap következett, minden szempontból rossz.

Ősszel érkeztünk, október végig jó idő volt, aztán elkezdett esni, nem volt melóm és egy fizetésből kellett kijönni kettőnknek úgy, hogy 400 eurót fizettünk egy szobáért – a lakásban mindenféle fennforgások után már hatan éltünk. Nem volt jó.

Hiába próbálkoztam, a gyatra portugálom és a hiányzó angolom miatt nem vettek fel sehova, még mosogatni se. Egyszer jutottam el odáig, hogy elmehettem takarítani, kifizettek és soha többé nem hívtak. Nagyon lehangoló volt.

Próbálkoztam munkaerő-közvetítőkkel is, de annak ellenére, hogy többször is kitölthettem a papírokat, nem jutottam előrébb, mint kb. 10 hónappal később rájöttem azért, mert nem volt TB számom.

A szükséges papírok

Na, akkor papírozzunk egy kicsit! Bankszámlát igen könnyű és gyors volt nyitni a páromnak, gyakorlatilag a munkaszerződése elég volt hozzá. Én pont múlt héten váltottam bankot és mindenféle papírt kértek tőlem, ami meg volt, azt meg nem akarták elfogadni. Szóval soha nem lehet tudni, hogy mit fogadnak el és miért nem.

Adószámot szintén könnyen szereztünk. Bementünk a Loja do Cidadão-ba (erről később), kértünk és kaptunk is azonnal mind a ketten, a megérkezésünket követő héten, itt hangsúlyozom, hogy nekem még csak kilátásban sem volt semmilyen melóm, de a számot gond nélkül megkaptam.

Ismerőseinknek hetekbe telt adószámot szerezni és mindenféle igazolást kellett vinniük, hogy lesz munkájuk és hol fognak lakni, és a cégnek kb. kezességet kellett vállalnia értük. Soha nem jöttünk rá, mi volt a különbség, talán az, hogy nekem volt egy kicsi, bizonytalan portugál tudásom, amikor nekifutottunk az ügyintézésnek…

A TAJ-szám beszerzése már kicsit nehezebb. Nem kell feltétlenül lennie, mehetsz bármikor magánrendelésre, sőt minden kórházban, rendelőben ki vannak írva az árak (nem olcsó).

Numero de seguranca social-t akkor kapsz, amikor lesz munkád is. Ha nincs TAJ számod a munkaerő-közvetítők lehet, hogy nem is foglalkoznak veled. Nem mondják el, hogy mi hiányzik, csak egyszerűen abba a kupacba rakják a papírjaidat, amelyikből soha senkit nem hívnak fel. Emiatt nem kaptam szállodatakarítós melót se hónapokig. Itt megjegyzem, hogy persze erre is tudok ellenpéldát, akinek ők intéztek mindent.

A lakcímigazolás

Ami még fontos lehet és kérik, mint pl. tőlem a számlanyitáshoz, az a lakcímigazolás. Ha van érvényes bérleti szerződésed, az remek. Ha be tudsz mutatni bármilyen számlát, ami a nevedre jön, (víz, gáz telefon, stb.) remek. Ha egyik sincs, akkor megszívtad.

Hiába van munkaszerződésed a lakcímeddel, az nem jó. Hiába van ún. Certificado de Registo de Cidado de Uniao Europeia –d (Camara Municipal által kiállított pecsétes papír) ugyanazzal a lakcímmel, hiába van az adószámos igazolás ugyanazzal a lakcímmel, ezeket nem fogadják el, mert „amikor ezeket igényli az ember, nem ellenőrzik a lakcímét”.

Persze egy telefonszámla, amit esetleg én nyomtattam némi copy+paste utána az elfogadható?! És itt még nincs vége a vicces lakcímigazolásnak, ha semmi más módja nincs annak, hogy igazold a lakcímed, be kell fáradnod a Junta de Fregusiarába (helyi hivatalba) és kérni egyet.

Ők boldognak igazolják neked, azt hiszem 10 euró ellenében, hogy ott laksz ahol, ha viszel nekik egy kitöltött formanyomtatványt, amit a következőképpen tudsz hitelesíttetni:

A, két választói számmal (semmilyen más szám nem jó) rendelkező, az adott házban lakó ember igazolja az aláírásával és adataival, hogy ott laksz.

B, három, a közvetlen környezetben található, bárki számára nyitva álló intézmény, pl.: hentes, gyógyszertár, bár, fogorvos, virágbolt stb. igazolja, hogy te ott laksz, mert rendszeresen vásárolsz náluk. A tanúságot mindenki vonja le magának.

Kis portugál abszurd

Visszakanyarodva a bankszámlához én végül a jogsimmal igazoltam a lakcímemet, mert azt is lefogadják, ha portugál és mivel én itt szereztem, azt elfogadták.

Persze a születési dátum nem jó rajta és amikor bementem beiratkozni az autós iskolába senki semmilyen papírt nem kért a lakcímemről, csak bemondtam nekik… és 50 éves koromig érvényes a jogsim, semmit nem kell csinálnom vele addig.

Jogosítvány – a magyar jogsi természetesen érvényes, de pár hónap után, azt hiszem 6 hónap folyamatos kint tartózkodás után, kérelmezni kell a cseréjét. Ez abból áll, hogy az ember elmegy az IMTT-hez a Loja do Cidadão-ban és mondja, hogy szeretné cseréltetni, kap egy A4 lapot, amin igazolják, hogy folyamatban van a csere és 15 napon belül küldik az új igazolványt.

Persze ha mégsem menne ki 15 napon belül, akkor ennek a papírnak az érvényessége automatikusan meghosszabbodik. Még soha senkiről nem hallottam, akinek lecserélték volna a jogsiját. Mi csak Quinze dias (15 nap) papírnak hívjuk és ez a negyedik A4 papír, amivel rendelkezhetsz – soha nem fogsz kártyákat kapni, mert már nem gyártanak: a portugálok összes adatát a személyi igazolványuk tartalmazza, kivéve jogsi, de azt akkor se cserélik le neked, mert így is nagyon túlterheltek…

Az A4-es papírok hona

Szóval egy rendes EU-s bevándorlónak van A4 méretű TAJ száma, adószáma (erről az igazolás lejárhat és X időnként újat kell kérni – az enyémre elfelejtettek dátumot írni, szóval örökre érvényes) Certificado-ja és esetleg jogsi hitelesítője.

Ebből három beszerezhető a Loja do Cidadão-ban, csak a Certificado-ért és a lakcím igazolásért (ha szükséges) kell máshova menni. A Loja do Cidadão egy nagyon okos találmány, amolyan Polgárok boltja, bemész és van Apeh/NAV meg kábeltévé, meg gázszolgáltató, meg autós ügyintézés, meg minden ilyesmi. Sorban állni persze kell, néha nem is keveset, de azért még akkor is egy délután elintézel mindent egy helyen és nem rohangálsz összevissza.

Jött a meglepetés

Szóval a megérkezés után 5 hónappal még mindig nem volt melóm, folyton esett és igen-igen depis hangulatba kerültem. A hazautat terveztük és akkor meglepetésszerűen felvettek egy étterembe dolgozni. A szerencsém az volt, hogy a tulaj “internacional” légkört akart teremteni és igyekezett mindenféle nemzetiségű embereket alkalmazni.

Ez igen jó volt – az már kevésbé, hogy a fekete bőrű angolai és a fehér bőrű mozambiki szakács teljesen más portugált beszélt, mint a Sao Paulo-i sushi mester és a Rio de Janeiro-i pincérnő, nem is beszélve a két román lányról vagy a másik (talán pakisztáni) sushi mesterről.

Gondolom, ebből is érződik, hogy nemzetköziség ide vagy oda, a portugál nyelvű országok azért felülreprezentáltak a dolgozók között. Itt eltöltöttem néhány hónapot és nagyon nehezen tudtam papírokat kiverni a tulajból, az elválás sem volt a legszebb, de igen sokat tanultam portugálul és lett TAJ-számom.

A felmondás utáni héten már kaptam is szállodatakarítós melót, hiszen már ki tudtam tölteni a TAJ-szám rubrikát is a már hatszor kitöltött papírokon. Néhány hónapig heti pár napon szállodát takarítottam, a többin egy vasaldába jártam – ezért már-már megalázóan keveset fizettek, nem ajánlom senkinek.

Aztán találtam egy másik éttermet, ahova azelőtt felvettek szerződéssel, hogy kész lett volna a hely. Tehát az egy rossz tapasztalat mellett volt egy másik pozitív tapasztalatom, hogy hogyan állnak a munkavállalókhoz.

Kétszer fáradsz el egy nap

Az éttermes melókkal kapcsolatban kell megjegyezni, hogy igen gyakori a 4+4 órás munka. Szóval napi 8 órát kell dolgozni, de 4-t ebéd körül és 4-t vacsora körül, esetleg 3+5 bontásban – ez ritka. Ez azt jelenti, hogy bemész dolgozni 11-re 3-kor haza és utána 7/8-ra vissza és ott vagy 11/12-ig… és hát Portugália nem az a mediterrán ország, ahol 11.30-kor a vendégek felállnak, te kitakarítasz és pontban 12-kor haza mész.

Egy idő után nagyon kimerítő ez a fajta osztott munka, gyakorlatilag kétszer fáradsz el egy nap, kétszer mész keresztül a melóba jutás tortúráján – ha van. Persze előnye is van: nyáron a délutánt a tengerparton töltheted és/vagy járhatsz angol órára.

Kb. 10 hónap után itt is felmondtam és az elégséges angolommal jelentkeztem oda, ahol párom is dolgozott. Mivel azonnal kellett valaki, aki jól beszélt magyarul, legalább ennek az elvárásnak megfeleltem, felvettek. Ez azonban szerencse volt! Mint az elején jeleztem, általában jó angoltudás és még egy nyelv kell ahhoz, ha nem portugál nyelvű cégnél akarsz elhelyezkedni.

Egyszerű adóbevallás

Ez alatt a kb. 2 év alatt is, amikor volt hivatalos munkám, adóztam. Az adóbevallás igen egyszerű, ha nincs semmi magánvállalkozásod, elég felmenni az itteni NAV-honlapra, párat kattintani és már kész is. A magánvállalkozók, meg szabadúszók adózását nem ismerem pontosan, de az ahhoz szükséges papírok beszerzése se annyira egyszerű, ráadásul van valami plusz szabály, hogy minimum hány napot kell Portugáliában dolgozni és eltölteni, hogy ne kelljen valami extra adót fizetni.

A minimál bér igen-igen kevés (470 €), viszont van egy extra nyári és egy extra téli „fizu”, ennek az adózási szabályai éppen változóban – nem, nem lesz kevesebb az erre kivetett adó…

Általánosságban elmondható, ha valaki ad hoc jön ki, fiatalok, egyetemisták inkább délre menjenek és nyáron. Ott könnyebb pultos melót kapni a szezonban és jobban is fizetnek, mint Lisszabonban vagy Portóban, a szigeteken is lehet próbálkozni, de oda kijutni is jóval drágább. Általában Portugáliába utazni nem olcsó. Nincs közvetlen fapados, csak Tap járat. Van buszjárat is, ami talán Bukarestből indul – csak hallomásból ismerem és csak bátraknak ajánlott.

A szabályok azért vannak, hogy…

Kocsival is lehet jönni, ha nem akarja valaki otthon hagyni. Itt amúgy viszonylag drága autót venni, használtan is. A kocsiról eltérő infóim vannak, van, aki szerint 6 hónap után rendszámot kell cserélni, különben bünti, van, aki évek óta használ nem portugál rendszámú autót…

Hát igen, a szabályok flexibilisek. Egy jó példa a mindennapi életből: a legtöbb benzinkút előre fizetős, ez ki is van írva, bemész, mondod, hogy ennyi benzint kérsz vagy ennyi pénzért kérsz üzemanyagot, fizetsz, kinyitják a csapot, megtankolsz és mehetsz is.

A valóságban működik az is, hogy bemész, mondod, hogy nyissák ki az X kutat, megtankolsz és visszamész fizetni. Valami ilyesmi van a legtöbb bárban, kocsmában is.

Kiírás szerint a pultnál kell fizetni, amikor rendelsz, aztán persze simán kérhetsz, leülhetsz, és majd fizetsz, ha mész. Vagy mint én is nemrég tudtam meg… az, hogy ki van írva, hogy minimum fogyasztás 200 €, nem azt jelenti, hogy tényleg annyi pénzt ott kell hagyni, vagy egy sör 50 € lesz, hanem erre hivatkozva szűrik meg a vendégeket. (Kezdek belemelegedni a példákba és a napi életbe, szóval folytatom.)

A parkolás is ilyen, meg úgy általában a KRESZ is. Vannak a szabályok, meg a gyakorlat… az index használata opcionális, parkolni pedig mindenhol lehet, zebrán is, körforgalomban is, alagútban is, a sebesség határok csak tájékozató jelleggel vannak kirakva. A 70-es táblánál, ha 80-nal megyünk mindenki, de tényleg mindenki megelőz minket, a kamionok tolnak le az útról.

A körforgalom, mint kihívás

Ha már úgy is elkalandoztam a közlekedés felé elmondom, hogy mindenhol körforgalom van és hivatalosan, amikor bemész a körforgalomba, akkor balra kell indexelni és a körforgalomban is folyamatosan balra kell indexelni, amíg ki nem kanyarodsz, mert akkor jobbra.

Egy körforgalom általában legalább 2 sávos – a Lisszabon közepén lévő az 6 sávos, és van jó pár lámpás körforgalom is! – szóval a legalább 2 sávból a belső sávot kell használni, ha nem az első kihajtón akarsz kimenni.

Ez már magában elég bonyolult és mivel, mint írtam az index használta a valóságban opcionális, a körforgalom igazi kihívás. És igen, ők is szeretnek dudálni, mint minden rendes déli népség.

A tömegközlekedés

A tömegközlekedés Lisszabonban egész jó és egész kulturált, persze nem tökéletes. Vannak éjszakai járatok is, a környező települések is szervesen a rendszer részét képzik és mindenféle kombinált bérletek válthatóak, városszéli parkolással is, elfogadható áron.

A többségnek van saját autója, amit előszeretettel használ és ül a dugóban. A városon kívül viszont már kevésbé jó a tömegközlekedés, minden régiónak megvan a saját Volánja és nincs egyetlen gyűjtőlap sem, ami listázná őket menetrenddel, árral. Szóval ha például Portó környékén akarsz buszozni, akkor tudnod kell a társaság nevét, különben soha nem találod meg őket a neten.

A vonatközlekedés nem rossz, főleg a parti részen, általában tiszták a vonatok. Az az igazság, hogy ha Lisszabonon kívülre akarsz menni, vagy kirándulni szeretnél, akkor a saját autó elengedhetetlen.

Ahol laksz

Ha már a saját tulajdon felé kanyarodtam írok egy kicsit a lakás helyzetről is. Lisszabonban nem olcsó, szobát kb. 150 eurótól lehet bérelni, jobb helyen normálisan berendezve inkább 200 eurótól (akár rezsivel is).

Nem árt megnézni a kibérelendő szobát, mert könnyen kaphatsz középsőt – olyan szobát, aminek nincs ablaka, a két szomszédos szobából jön át a fény… Lakás 1 szobás is olyan 400 eurótól indul Lisszabonban, de többszobásat is lehet kapni 600 eurótól, szóval nem annyira a méret számít.

Sok a teljesen üres lakás, vagyis se hűtő, se bojler, se semmi. Fűtés általában nincs, mert ugye ez egy mediterrán ország – kivéve, hogy novembertől márciusig esik az eső és a lakásban hideg nedvesség van. Biztos ezért is van kb. minden ház aljában egy kávézó/kocsma/étterem, mert inkább ott ülnek az emberek, mint a lakásban cipőben, kabátban.

Amitől még mindig idegbajt kapok, hogy a portugálok nem veszik le a cipőt, ha bemennek egy lakásba, akkor se, ha szőnyeges nappalidba invitálod őket. Persze nevelhetőek… 

A gázt, villanyt, stb. általában a nevedre kell íratni, ha kiveszel egy lakást, de ez gyorsan, könnyen megvan a Loja do Cidadão-ban, ha van bérleti szerződés. Internet, tv, telefon szintén saját néven van legtöbbször, az otthonihoz hasonló csomagokkal. Általában van és adózáskor valamennyi adót vissza lehet igényelni utána. Lakást venni nem olcsó, nagyon nem.

A napi költségek

A mindennapi létezés nem drágább, mint Magyarországon. Otthon főzni persze olcsóbb, de napi menüt már olyan 5 eurótól lehet kapni, általában finom és bőséges és szinte mindig van kávé is az árban.

A kenyér, ami tényleg kenyér, viszonylag drága, de nagyon finom és fajtától függően napokig is friss marad. Egy sör (pohár) 0,80 – 2 euro, presszó kávé < 1 euró, 6 tojás kb. 1 euro, vacsi két főnek üdítővel, sütivel, kávéval 25 eurótól.

Az ételek finomak és változatosak, a halas tengeriherkentyűs része az nyilvánvalóan sokféle. A marhahús egyáltalán nem ritka, de a kecske, bárány, nyúl sem. Fürjet csak egyszer főztem itthon, mert olyan kis szomorúak voltak az edényben…

A köretek elég egyszerűek, ahogy a saláták is, semmi felesleges cicoma vagy zsír. Esznek csigát is, de csak sör és meccs mellé a kocsmában. Sajnos nagy szívfájdalmamra a sütik nem annyira izgalmasak. Rengeteg pékség van, de cukrászda nincs. A legtöbb süti az tojáskrémes, vagy ha nem, a biztonság kedvéért tesznek a tetejére egy kis cukros tojássárgáját.

Minden nagyon-nagyon édes és alig van gyümölcsös süti, holott sok friss és finom gyümölcs van – mondjuk meggyet még nem találtam a piacon, úgy tűnik, azt mind megfőzik ginha-nak (finom édes erős meggylikőr).

A kajszira érdemes odafigyelni, mert az alparce és a damasco is olyan, mint a kajszibarack, a szokásos zöldségesem sem tudta elmagyarázni, hogy pontosan mi a különbség a kettő között. Illetve mindig plusz érzékszervi vizsgálatnak kell alávetni a petrezselymet, mert a coentros pont úgy néz ki, mint a salsa csak éppen nagyon más íze van – én konkrétan utálom és sajnos a legtöbb tengeri izét azzal csinálják.

Dinnye mindig van, persze télen nem piros, hanem zöldes belű, uborka ízű. Amit még nem értek, hogy a cukkinit az uborkával egy szekcióban árulják az online hiperben, de nem a tökök alatt, sőt a zöldségesnél sem a tökökhöz pakolják. A szilva – ameixa, illetve a banán kérdés kört most nem részletezném.

A sört itt szerettem meg, a kedvencem a Tango nevű grosselha szirupos volt, sajna már nem gyártják, de bármelyik helyen lehet kérni csapolt sört grosselha szörppel. Az utóbbi időben panaché (sör+ vmi citromos bubis lötty) fogy nálam nagyon, örök nyári vacsi kedvenc a Vinho Verde, finom, kicsit szénsavas, nagyon könnyű fehér bor, majdnem kisfröccs (ezt nem ismerik Portugáliában).

Télen meg nagyon jól lehet testes vörösborokat szopogatni a hideg ellen, igen nagy a választék az édes Vinho de Portotól kezdve a száraz alentejoiakig.

Hogyan töltheted el a szabadidőd?

És akkor még néhány szót arról, hogy mit lehet itt csinálni munka után. Hát ugye ki lehet ülni kávézni, sörözni, bármilyen alkalomból el lehet menni vacsizni, gyerekkel is…

Igen sok a tengerpart – bár a víz mindig hideg, max. 20 fokos, és az már nagyon jó! A nem tengerparti részek gyönyörűek és mindenhol van valami elég speciális természeti jelenség, dombos-erdős nagyon zöld részek és szikkadt forró részek.

Elképesztő eldugott kicsi faluk és hatalmas templomok kicsi városokban, várak és várak minden magasabb ponton, szerintem nagyon jókat lehet kirándulni, túrázni, ha valaki nem bírja a homokban fekvést és a vízisportokat.

Rengeteg fesztivál is van a Sziget-típustól a filmesig, a falunapostól a jazz koncertig, igény szerint mindenfélét meg lehet találni, amit otthon is, vagy egy másik nagyvárosban. A focit ugye nem kell külön említenem?

Ha meg már unod az Öreg kontinenst, közvetlen repülőjáratokkal mehetsz a legtöbb portugál nyelvű országba. Az éjszakai élet kicsit más, mint otthon. Általában vacsorával kezdődik és néhány órás Bairro Alto-i álldogálással és sörözéssel/koktélozással folytatódik, majd amikor a bárnegyed zár, olyan 2 körül, irány valami disco.

Na, akkor még egyszer, összefoglalva

Aki nem meggazdagodni jön Portugáliába, nem akar félre tenni sok pénzt és itt ajánlottak neki munkát, bírja a latinos életet, tud legalább angolul (vagy a cég nyelvén, aki a melót ajánlotta) jöjjön bátran!

Aki tapasztalatot keres és vállal pultos melót, menjen Dél-Portugáliába pár hónapra. Viszont nyelvtudás nélkül, meló nélkül kicsit kockázatos, messze van otthontól és viszonylag drága utazni.

A nagy lóvét valószínűleg nem itt fogja megtalálni senki, vagy ha igen, akkor az elég fájdalmas lesz, a minimálbér kb. annyi, mint egy rendesebb lakás bérleti díja Lisszabonban, vagy egy rendes lakás a környékén plusz bérlet.

Minél messzebb kerülünk a fővárostól, annál olcsóbb minden és annál kevesebb a munkalehetőség. A „bevándorolókkal” szemben nem tapasztaltam durva ellenérzéseket, persze vannak itt is nagy hazafiak. (Az mondjuk elég vicces amikor a buszon egy néger 40-es angolai nő veszekszik egy 60+ fehér portugál nővel azon, hogy kinek mihez van joga és melyik ország kié is, ki mit foglal(t) el.)

Általában udvariasak és segítőkészek az emberek, de idő kell, hogy tényleg befogadjanak, emiatt sokáig felületesnek tűnhetnek, a család és a gyerekkori barátok nagyon fontosak, mindig az első helyen vannak.

Most is a házunk előtti kávézóban írok, szépen süt a nap, itt kiabálnak körültem és minden jó, kivéve, hogy az utoljára érkezett házaspár férfi tagja szívja az orrát. A portugáloknál nem illik orrot fújni, de illik azt hangosan felszívni, megforgatni és lenyelni.

Na, pont ilyen ez az ország, szép, már-már tényleg jól érzed magad és akkor jön valami, ami agyoncsapja az egészet. Ha portugál vagy, észre sem veszed, ha nem vagy portugál és nem tudod megszokni, hogy vannak a szabályok meg a gyakorlat; hogy a 7-kor a téren az azt jelenti, hogy még 7.30-kor is egyedül fogsz ott szobrozni; hogy a portugál főnököd majd elintézi, amit el kell hétfőre – valamelyik hétfőre; hogy mielőtt fizetsz a boltban, végig kell hallgatni, hogy mi történt a szomszéd házban lakó néni kutyájával, mert aki épp fizet még nem hallotta; hogy nem tudsz nyugodtan sétálni a városban, mert mindenhol kutyaszar van, mert a tipikus portugál járda a szemednek gyönyörködtető a cipődet viszont tönkre teszi, és soha többet nem fogsz magassarkút hordani, mert egyszerűen nem lehet benne menni ezen a szép járdán; nem tudsz átmenni a zebrán, mert valaki ott parkol két napja, stb. akkor csak nyaralni gyere ide, legalább 2-szer vagy 3-szor.

Persze megszokni is meg lehet mindent, régen mindig pontos voltam – most már a 15-20 perc késés megvan a haveri talikról. Ha nem akarsz beszélgetni a kisboltban az egész utcával, rendelj online a hipermaketből. Kezdje el platform cipőket hordani, ha ragaszkodsz a magas sarkúhoz, kocsi helyett motorozz… a kutyaszarra még nincs megoldásom és mindig van nálam papírzsepi, hátha egyszer valaki kérne egyet – nem fog.”

(A történet először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply