Ahol a rendőrt is megbüntetik

0

Visszatérünk Finnországba, talán emlékeztek még Zsizsi előző posztjára (nem volt olyan régen…). Ma kicsit bepillantunk a mindennapokba, a közlekedésbe, a papírok beszerzésébe és kiderül, hogy északon mindenki sokkal egyenlőbb (vagy annak akar látszani), mint Magyarországon.

Vezetés

Vezetnem is kell a második családnál. Mivel nem túl sok tapasztalatom volt eléggé féltem a dologtól. Az előző au pair segített nagyon sokat. Az emberek sem dudálták le a fejemet, ha bénáztam.

Amikor az egyik kereszteződésben nem tudtam elindulni a lejtő miatt, akkor csak integettem a kezemmel, hogy menjenek, mert ezt jobban értik, mint ha az elakadásjelzőt használnám. A tanulóvezetőknek itt nincs külön jelzés a tanuló kocsin, mert itt tényleg mindenki betartja a szabályt és normálisan vezetnek.

Egyik alkalommal lassan, mentem be a körforgalomba, körülnézve rendesen, de volt ott egy motoros, aki olyan lassan jött, hogy kb. egyhelyben állva fölborult. Nem lett semmi baja se neki se a motornak. Jó persze szerinte én voltam a hibás.

Nekem hiába nem ez volt a véleményem, annyira kulturáltan lehetett beszélni az úrral, hogy le a kalappal előtte és mosolyogva búcsúztunk el egymástól. Meg persze külföldiként is óvatosan kell kezelni az ilyen szitukat. Ez az amit Magyarországon nem igazán lehetne így megoldani.

Hogyan parkoljunk?

A parkolási rendszer sem olyan egyszerű itt. Ha valaki vesz vagy bérel egy lakást hiába nincs kocsija, akkor is kell fizetnie a parkolóhelyért. Itt úgynevezett elektromos parkolórendszer van, ami nem tudom, mit jelent pontosan.

Az ilyen helyeket egy dobozra ráírt szám jelzi, amit persze eleinte én sem értettem, mert megszoktam, hogy a foglalt helyeket vagy rendszámmal, vagy egyéb szöveggel jelölik. A lényeg, ha valakinek a helyére áll az ember, az illető hívhatja a rendőrt és az megbünteti az ott állót vagy pedig, a hely gazdája felhívja telefonon nyilvántartás alapján a kocsi tulaját, majd megegyeznek a fizetendő összegben és megbeszélik a dolgot.

Velem is ez történt, egy dühös hölggyel kellett beszélnem, de megúsztam 10 euróból. Ha bírság cetlit raknak a kocsira, akkor viszont 60 eurót kell fizetni. Ahol engem megbüntettek egy panelház előtti részen összesen 4 kocsi kapott cetlit és a táblát max az tudta észrevenni, aki kilép a panelházból.

Szóval nagyon körül kell nézni, főleg a kezdő vezetőknek, de még a tapasztaltak is belefuthatnak ilyesmibe, mert kacifántosan vannak elosztva az utcák táblákkal eléggé.

Finn konyha

A finnek nem használnak túl sok fűszert. Van egy „makaróni láda” nevű kaja, amiben nagyon kevés fűszer tészta, tojás, darált hús meg tej van. Tulajdonképpen megfőzik a tésztát, majd összekeverik a többi hozzávalóval és berakják a sütőbe. Ez nem lenne rossz alapjáraton, de annyira kevés fűszer van benne, hogy engem nem fogott meg nagyon. A „makkara” (kolbász) engem a krinolinra emlékeztet.

A családnál kenyeret is kell sütnöm, ami nem nehéz, mert van egy lisztkeverék, amivel nagyon gyorsan és könnyen megy. Amit eltúlzottnak érzek: anyuka mindig azt hajtogatja, hogy ha nem süt valaki kenyeret, akkor „How can you survive”, azaz hogyan képes túlélni.

Régebben tényleg kellett ilyeneket csinálni, mert a tél itt elég hideg, de a jelenlegi körülmények között, főleg ha valaki a városban és nem az erdő közepén lakik, elcsépelten hangzik. Ez is adódhat a nők felpörgött önállóságából és függetlenségéből.

A női függetlenség

A finn pasik egy része amúgy szórakozóhelyen is azt várja, hogy a nők menjenek oda. Egy francia srác panaszkodott, hogy nem meri már a finn lányokat meghívni egy italra sem, mert annyira „függetlenek”, hogy már ezt is rossz néven veszik.

Az egyik ismerősöm csak annyit mondott „ha elromlik valami, hívj egy finn nőt”. Szóval itt annyira egyenlőek a nők és férfiak már, hogy a pasik egy része mégúgy nem csinál semmit, mint előtte. Számomra ez a kategória már nem megy férfi számba, mert én senkinek nem akarnék a házi kiszolgáló robotgépe lenni.

A nők bizonyos része tényleg eltúlozza az „emancipációs folyamatot” szerintem. Az első host anyuka a csapot szerelte, ami nem egy bonyolult dolog, de kérdeztem, miért nem az apuka csinálja ezt? Mert neki nem tanították meg…

A jelenlegi anyuka múltkor az úszómedence szivattyúján babrált valamit. Az apuka itt sem csinál szinte semmit, de ahogy beszélgettem vele, mosolyogva megjegyezte: ez végül is nem rossz, mert kényelmes dolog.

Másik ismerősöm mondta egy építkezésen több nőt is látott dolgozni és ugyanúgy a férfi melót csinálták. Öt napig azt játszottuk valamelyik héten, hogy menjek fel és csináljam meg a reluxát. Igaz ez nem az au pair feladata, de mentem és csináltam amennyire lehet.

Apukától kérni akartam segítséget, erre kedvesen a kezembe nyomta a létrát. Három napig le-föl vittem a létrát és próbáltam megcsinálni azt a sz…. reluxát, mert már nagyon elegem volt abból, hogy erőltetik. Finoman mondtam anyukának, hogy én próbálom csinálni, de nem megy.

Annyit mondtam neki, hogy nekem ő egy kicsit túl erős személyiségnek tűnik. Mire azt mondta, hogy nem akart megsérteni, de mivel menedzserként dolgozik, néha túlpörgi magát önállóságban. Végül is ketten csináltuk meg, de ő rakta be a helyes helyre a madzagot.

Hasznos dolog lehet, de ha ennyire erőltetik azt, ami nem is az én dolgom, akkor sajnos az én hozzáállásom is lassan átalakul. Nekem nincs bajom az új dolgokkal, de ne az apuka magyarázza meg nekem, hogy az anyukánál nincs olyan hogy nem, mikor ő tényleg nem csinál semmit.

Az első családnál szintén ez nem tetszett, hogy olyan dirigál, aki csak úgy él a családjával és a pénzen kívül más dolgot nem kezel és csinál. A mostani apuka bármit kérdezek, csak csodálkozik, és mindenre azt mondja: én csak zenész vagyok. Ez a kulturális különbség, ha nem velük kell élni, akkor nincs vele gond, de nem gondoltam volna, hogy a nők ennyire benne vannak a férfi szerepben is.

Bankszámla

A bankszámla-nyitás nem olyan bonyolult dolog, bár hallottam, nem mindegyik bank túl készséges az angol nyelvű ügyintézéssel. Munkaszerződés, lakcím vagy au pair egyetértési szerződés azért kell. Eleinte lakcímre küldenek mindent, az email cím nem elég.

Bankkártyát és internet bankot igénybe lehet venni. A bankkártya 1 hét alatt meg is érkezhet, de az internet bankra 3 hónapot várni kell, és csak akkor lehet használni, ha legalább egy fizetési utalás megtörtént vagy papírral visz valaki kereseti kimutatást.

A főnök elérhetőségét (az én esetemben a host anyuka nevét és telefonszámát) is meg kellett adni. Megkérdezik mennyi pénzforgalom várható a számlán stb., de ez biztonsági okokból kell, mert ha nagyon eltérő pénzmozgást észlelnek, akkor jobban utána tudnak járni a dolognak.

A számla alapesetben ingyenes, de a bankkártya igénylésért 2 eurót, az internetbankért mihelyt aktív azt hiszem 1,7 eurót levonnak. Számlanyitáskor nem kell semennyi pénzt berakni a számlára minimum összegként.

Oktatás

Nekem nagyon tetszik az iskolai oktatásban, hogy már általános iskolás kortól rengeteg praktikus dolgot beépítenek a tanmenetbe. Két évig tanulnak sütni-főzni, nemcsak a lányok, a fiúk is. Testnevelés órán floorball-t is játszanak, úszni is mennek, korcsolyázni stb.

Kinti programként térképpel való tájékozódást is tanulnak. A napköziben „Iltis” gyöngyfűzéstől kezdve rengeteg dolgot csinálnak. Az apák napját is megtartják a suliban, ami november 11-re esik.

Az emberek nagyon segítőkészek, mert akárhányszor kérdeztem valamit, ha valaki épp arrafele ment, amerre én, akkor eljött velem egy darabon és megmutatta hol van az adott utca. Ha térképpel álltam az utcán, akkor is megálltak megkérdezni tudnak-e segíteni.

Nincs kivételezés

A vonaton az ellenőr nem tesz kivételt senkivel. Ismerősömnek fájt a feje és nem húzta le a kártyáját. Látta ugyan, hogy az ellenőr rosszul van, de mondta nem kivételezhet, így megbüntette. Ez így nem hangzik szimpatikusan, de legalább tényleg mindenki egyenlő lesz itt ezáltal.

Mesélték, hogy az egyik rendőrt gyorshajtáson érték és vele sem kivételeztek a kollegái hiába egy vezető beosztású emberről volt szó. A bírságot is anyagi helyzettől függően állapítják meg. Nem úgy, mint otthon, aki a kormánynál dolgozik, bármit megtehet, a kisember meg fizessen, ahol csak lehet jó sokat.

A közlekedés jó, de nagyon drága. Egy, a fővároson kívüli közlekedést is lehetővé tévő havi bérlet Helsinkiben 90 euró. Praktikusabb megvenni a havi bérletet, ha sokat utazik az ember, mert egy jegy a 2-es zónában 4,5 euró. Ez mondjuk nekem 20 perc vonat utat jelent és 60 percig érvényes.

Helsinki zónákra van osztva. A buszmegállóban le kell inteni a buszt, különben nem áll meg. Amit nem értek: vidéken sok helyen van buszmegálló, ahol elvileg le lehet szállni a buszról, ám nincs kint menetrend, szóval ha fel akarok szállni, honnan tudjam, mikor megy arra busz és mi a végállomás? Egyszer álltam emiatt egy órát egy ilyen megállóban, majd kiderült, ott nem is áll meg a busz – hogy akkor miért van ott buszmegálló, az elég nagy kérdés.

Az ember ha nem Helsinki közepén lakik, hanem Espoo vagy egyéb helyen, akkor a természet nagyon közel van. Az erdőben terem „ mansikka”, de szótár szerint ez eper, szamóca, de egyébként úgy néz ki, mint a vörös áfonya.

mansikka.JPG

Némelyik panelház úgy néz ki, mintha az erdő közepén lenne, annyi fa van körülötte.

A hajó és az alkohol

Helsinkiből rengeteg helyre lehet menni hajóval, ráadásul nem is drágán. Tallinba rengetegen járnak, főleg a finn diákok és rengeteg alkoholt vesznek. Még a hajón is lehet külön hordozható kiskocsit venni az alkoholnak 12 euróért, valamint van karaoke bár, táncolni is lehet és alkoholt árusító üzlet természetesen.

Az egyik srác három nagy bőröndnyi alkoholt hozott haza. Tallinban csak a kompmegállóban két alkoholbolt van. A kompjegy amúgy nem drága, kb. 50-60 euro oda vissza.

Tallin komp.JPG

Szállást is lehet találni 16 euró / éjszakáért egész kulturált helyen. Ahol én aludtam (Gidic hotel), a szobák előtt le kellett venni a cipőt, így elég tiszta volt a hely. Rengeteg látványosság van és a tourinform előtt naponta 2x ingyenes 2 órás idegenvezetés van.

Borravalóra megy az egész, így én döntöm el, mennyire voltam elégedett és annyi pénzt adok, amennyit akarok. Ez a formája az idegenvezetésnek nagyon tetszett. Ami az árakat illeti, minden nagyon drága, majdnem annyira, mint Helsinkiben.

Tallin.JPG

Itt az emberek nem mutatják, ha gazdagok és nem is szeretik, ha valaki nagyon dicsekszik vele. A szomszédnak elég sok pénze van mégsem látni a házon, hogy roskadozna a luxustól. Ha van is, azt inkább belülre rakják.

Nem olcsó ország, de rengeteg dolgot meg lehet venni second hand üzletből (használt ruha és bútor). Az élelmiszernél is meg kell, nézni mit vesz az ember, de nem kell feltétlen vajas kenyéren élni.

Ami itt olcsó árkategóriásnak számít, az nem feltétlenül olyan rossz minőségű is, mint Magyarországon. Én téli cipőt is vettem újonnan 30 euróért 70-ről leárazva.

Szórakozás

Akadnak helyek, ahol nem kell belépőt fizetni, például az én kedvencem, a Molly Malones nevű ír bár, ahol a ruhatár 2,5 euró. Gyakran van koncert, vagy diszkó, a társaság pedig meglehetősen nemzetközi. Az alkohol nem olcsó, de ha valaki nem szórja a pénzét és nem a berúgás a célja, akkor baráti áron meglehet úszni a kiruccanást.

Nem egyszerű kijönni, de én nem bántam meg, hogy belevágtam és érzem, haladok előre. A finn nyelv sem egyszerű, de nem lehetetlen megtanulni. A neten rengeteg oldal van, ami segít a tanulásban. Ha valakit érdekel, szívesen elküldöm ezeket.

Mindenki úgy kritizálja az általam leírtakat, ahogy akarja, én ezeket tapasztaltam. Mindenki másképp látja a dolgokat, így mindenkinek mások a szempontjai. Remélem tudtam valamennyire segíteni is ezzel az írással.

Hasznos linkek

Albérlet keresés

Asuntopalsta
Lyyra
Tori
VOAS
Finn
Asunto Helppi
Oikotie
www.etuovi.fi
www.vvo.fi

Útvonaltervezők

Vonat
Busz
Helyi buszjáratok

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg 2012 decemberében.)

Share.

About Author

Leave A Reply