A Paradicsom hanyatlása

0

Ritkán járunk Portugáliában, ezért is öröm ez az írás, melyből kiderül, kapni-e Portóban füstölt kolbászt, miért nincsenek játszóterek és mi is az a hosszúszívószálas ülde. Egyszóval irány Portugália, kalauzunk KM!

„Tizennégy éve élek itt, Portugáliában, ebből Portóban éltem tízet, 4 éve pedig Vila Nova de Gaián élek. Ennyi idő alatt nagyon sok minden megváltozott, amikor idejöttünk, maga volt a Paradicsom. Portugáliában is igen nehéz a gazdasági helyzet, akkor még nem volt az.

Ha belegondolok 3 havonta hazajártunk, mert a pecsét kellett az útlevélbe, ugyanis ameddig Magyarország nem volt az Európai Unióban, 3 hónapnál tovább nem tartózkodhattunk itt folyamatosan, mert kitoloncolhattak volna. Jól kerestünk, sosem volt gond repülőjegyet venni, hazamenni – nem úgy, mint most. Sajnos.

A mai napig tanulok

Az elején nagyon nehéz volt a nyelvtanulással, sokszor elkeseredtünk, de nem adtuk fel, tanultunk, könyveket vettünk, jegyzeteltünk mindent. Azt hiszem, a portugál nyelvet elég nehéz megtanulni, de mikor a 20-30 százalékán túl van az ember, már szépen lassan halad előre.

Annak, aki nem tanult itt iskolában, tökéletes sosem lesz a nyelvtudása, én mind a mai napig tanulok, szinte minden nap hallok egy új szót, amit még ennyi év alatt sosem hallottam, vagy épp nem jegyeztem meg. (Tegnap a “harmat” = orvalho szót tanultam, ezt például 14 év alatt egyszer sem hallottam).

porto1.jpg

Porto városa gyönyörű, minden nap hálát adok a Jóistennek, hogy egy ilyen szép helyre vezérelt, és hagyta, hogy letelepedjek a családommal, itt élhessek. Az óceán illata, a régi épületek, a csodás helyek, amiket fényképről mindenki ismer, gyönyörűek. De azért itt is akadnak negatívumok.

Mi lesz a gyerekekkel?

Elsősorban az háborít fel 14 éve folyamatosan, hogy mennyire nem gondolnak a gyerekekre. Egy kezemen meg tudom számolni, hány játszótér van (a két városban együtt), óvodáról nem is beszélve.

Ha nem vagy gazdag, és nem tudod a méregdrága óvodát, úszást, foglalkozást kifizetni a gyermekednek, akkor igencsak szobafogságra van ítélve. Porto hatalmas város, sok a veszély, nem engedheted a gyereket csak úgy, kulccsal a nyakában, szabadon. Ez elég elszomorító. Vannak hatalmas parkok, de ott sincs játszótér, ami felháborít, de tenni ellene sajnos nem sokat tudok.

Amit egyáltalán nem pótol semmi, az a túró rudi, a füstölt szalonna, kolbász, hurka, tejföl, túró. Sóskát, kaprot, tv paprikát már megtermelem magamnak kb. 4-5 éve, előtte az sem volt. Ami nincs arról lemondtunk, vagy beletörődtünk, hogy van tulajdonképpen itt is, de semmi köze a magyar ízekhez, így hát elfogadtuk, megszoktuk a portugált.

castelo do queijo.jpg

Miért nincsen Portóban strand?

Érdekes módon nagyon hiányzik egy jó kis strand. Rendben, itt az óceán, de akkor is. Ott az év 80 százalékában nagyon hideg van, még ha a nap melegen süt is, fúj a hideg északi szél, és a víz jéghideg. Tehát semmiképp sem helyettesít egy kellemes kis strandot.

leça-strand.jpg

Vannak uszodák, nyárra kinyitják őket, de az nem ugyanaz. Van egy strand Leça de Paleira-n (itt a fenti kép), de a tengerparton vannak a medencék és sós a víz, az sem az igazi, sőt, majdnem ugyanaz, mint az óceánpart. Nyilván aki otthonról olvassa, azt mondja magában: „Ki ez, és mit panaszkodik itt, hogy nincs strand, amikor Portugáliában, az óceán partján él?” Ami igaz, én csak azt próbálom érzékeltetni, mi az, ami hiányzik Magyarországból.

Sok pozitívum is van, de az nem bántja az itt élő magyart, így nehezebb összeszedni. 🙂

Induljunk hát városnézésre! Ha valaki először jár erre, semmiképp ne hagyja ki a következőket!

palacio_cristal_garden.jpg

A híres portói bor

Legelsőként természetesen a Vinho de Porto-t, a portói bort említeném, érdemes meglátogatni a folyó melletti valamelyik borospincét, vagy például a Palacio de Cristal-t, ami csodaszép. Itt egy helyen megtaláljátok a borkóstolót, és a gyönyörű kilátást a folyóra, az óceánra, és Vila Nova de Gaia-ra, az ikervárosra, a Douro folyó másik oldalán.

A következő látnivaló a Ribeira, ezt látni legtöbbször a képeken, ha Porto városát bemutatják, csodaszép hídjával, a Ponte D. Luis I.-vel, amelyik a legszebb híd, ami összeköti Portót Gaiával.

Ezen a környéken érdemes még meglátogatni a Palacio de Bolsa-t (a következő képen), közvetlenül a Ribeira mellett, nagyon szép építmény. A Ribeirán hajóra is lehet ülni, nagyon kellemes utak vannak a folyón, és nem is drágák. Aki nem szeret hajókázni, az a 115 éves villamosra is felülhet, amin néha fado zenét is énekelnek, nagyon egyedi és kellemes utazást biztosít fel a hegyen a városba.

Palacio da Bolsa.jpg

Fent a városban sok szép park, tér van, érdemes megnézni a Praça de Batalha-t, a Praça de Republica-t, Porto legfőbb központja az Avenida dos Aliados a Camara Municipal (Polgármesteri Hivatal) gyönyörű épületével.

A Bolhão

Ezen a környéken nagyon szeretek sétálni, sosem unom meg, mindig bemegyek Porto legrégebbi piacára, a Bolhão-ra valami finomságosat venni. Igaz, nem tudok egy jó kis füstölt kolbászt kajolni, mint otthon a piacon, de van finom hal, és a kedvenc hentesemnél “linguiça fresca”.

bolhao 115 éves piac.jpg

Ez tulajdonképpen friss virslit jelent, de mi bolhãonos kiskolbásznak hívjuk, mert ez a legjobban füstölt, és legfinomabb és legjobban hasonlít az íze a magyar kolbászéra, azt mindig veszek, ha arra járok.

Végül utazzunk el a város másik végébe a Boavista környékére, és onnan menjünk le az óceánpartra!

A Rotunda de Boavista egy szép parkkal egy hatalmas körforgalmú csomópont, itt is nagyon sok a látnivaló, igaz, nem annyi, mint odalent a folyónál. A Casa de Musica egy kb. 10 éves modern épület (már itt éltem mikor épült), itt zajlik mindenféle zenei rendezvény, koncertek, hangversenyek – aki szereti a zenét, annak érdemes megnéznie.

A hosszúszívószálas ülde

Szépen lassan elindulhatunk lefelé az óceánpartra az Avenida de Boavista-n, gyalog kb. egy óra alatt lassacskán sétálva meg lehet tenni. Hadd említsem meg itt még lefelé haladva, kb. az avenida közepén balra a Fundação Serralves-t, ami szintén egy gyönyörű park múzeummal.

Hivaoa Porto.jpg

Jobbra ugyanitt egy nagyon érdekes polinéz bár, a Hivaoa, amit a lányom anno 3 évesen nagyon találóan hosszúszívószálas üldének nevezett el, ugyanis a különleges italokat különösen hosszú szívószálakkal szolgálják fel, hogy senkinek ne kelljen emelgetni a poharat! 🙂

Az, aki kevésbé szereti a bárokat, közvetlenül mellette talál egy csodálatos éttermet is mindenféle tengeri herkentyűkkel, finomságokkal. Legutoljára az Avenida de Boavista vége felé, mielőtt az óceán partjára érnénk, ismét egy hatalmas sétálóparkot találunk, talán ez a legnagyobb, a Parque de Cidade (Városi Park). Hatalmas, nyugodt terület, tavacskákkal, kacsákkal, egészen az óceánpartig tart.

Pulóver kötelező!

Itt legvégül megtalálhatjuk a nem régen nyílt Óriás akváriumot, csodaszép halakkal, cápákkal, én már voltam, mondhatom, érdemes megnézni. Végül lejutunk az Atlanti-óceán partjára a Castelo de Queijo-hoz, a Sajt kastélyhoz, állítólag azért ez a neve, mert eredetileg egy hatalmas sajt formájú gránitköre építették.

Aki itt nálunk az óceánpartra megy, mindig vigyen magával egy pulóvert, mert még a nyári kánikulában is gyakran előfordul, hogy úgy fúj az igen hideg északi szél, hogy ha nem veszel pulcsit, jó kis megfázást szedhetsz össze…

Hát nagyjából ennyit érdemes röviden összefoglalni Porto városáról. Remélem tetszeni fog nektek az irományom, és segít annak, aki kicsit szeretné megismerni a “második otthonomat”, hisz az első mindig az én Magyarországom marad. :)”

(Az írás először a Határátkelő blogon jelent meg.)

Share.

About Author

Leave A Reply