A „megélhetési színesek” és a braai

0

Korábban jártunk már Dél-Afrikában Zebralány segítségével (itt olvashatjátok el azt a posztot), aztán visszatértünk, sok-sok információval, érdekességgel és pár képpel a poszt írójának köszönhetően. Kiderül, miért számít lassan káromkodásnak az, hogy BEE, és arról is szó esik, hova érdemes költözni és mi az a braai. Induljunk!

„Ha valaki azon gondolkodik, hogy meglátogatja ezt a gyönyörű országot, csak azt tudom mondani, Hajrá! Magyar turistaként nagyon egyszerű a dolog, csak megvesszük a repülőjegyet és megyünk. Amennyiben 30 napnál rövidebb időre maradunk, nem kell vízum. Viszont készüljük fel a hosszú repülőútra. Budapestről nincs (és soha nem is volt) közvetlen járat. A leggyorsabb Münchenen keresztül repülni, de meg így is rámegy egy egész nap.

Amennyiben viszont dolgozni szeretnénk, jobb, ha előre felkészülünk. Főleg EU-ban elterjedt, hogy nyelvtudás nélkül mennek ki mosogatni / takarítani. Itt ez ugye nem járható út, hiszen erre itt már egy nagyon nagy réteg van. Nem gondolom, hogy egy magyar határátkelő az éhbér töredékéért fog Afrikában mosogatni… Ha ennyire rá van szorulva, akkor valószínűleg már a repülőjegyre valót sem tudja egykönnyen összeszedni.

Marad a képzett munka, vagy esetleg valami nagyon speciális szakterület. Ezekhez pedig elengedhetetlen az angol nyelvtudás. Más nem is nagyon kell, bár ugye attól függ, milyen pozícióra pályázunk. Én azt javasolnám, hogy mindenképpen már itthonról kezdjük el az álláskeresést. Persze lehet kint is, de akkor nem biztos, hogy a 30 napos turistavízum elég lesz.

A „megélhetési színesek”

Ez az a rész, ahol a legnagyobb szükségünk ismeretségre és szerencsére lesz. Köztudottan az apartheid alatt a fehéreké volt minden jó állás. Most ezt próbálják erősen kompenzálni.

A BEE szó lassan már káromkodásnak számít. Ez a Black Economic Empowerment rövidítése. A lényege az, hogy a közepes és nagyobb cégeknél, illetve azoknál, amelyek bármilyen tenderen indulni akarnak, meg van határozva hogy hány százalék „színes” alkalmazott és tulajdonos legyen. (Direkt nem feketéket írtam, mert ide tartoznak a feketék, indiaiak, félvérek és még a kínaiak is.)

Közel 1000 külföldi állás vár a Határátkelőn!

Amikor például én vettem fel a csapatomat, előre megmondták, hogy itt van x életrajz, de úgy csináljam, hogy legalább a fele csapat színes legyen. Ezzel az a baj, hogy ugye a színeseknél sokkal alacsonyabb az iskoláztatás…

Megoldottam, de mikor pár évvel később leépítés volt, mindig a fehérek voltak azok, akik a legjobban aggódtak, mert nekik sokkal nehezebb lenne elhelyezkedni.

Érdekesség, hogy emiatt a BEE miatt kialakult egy nagy réteg „megélhetési színes”. Ők abból élnek, hogy papíron alkalmazottak akár több cégnél is, felveszik a fizetéseket, de a munkahely környékére sem mennek. A cégnek (papíron) megvan a helyes színarány, a valós dolgozók meg dolgoznak a BEE-sek helyett is.

Ez alól a szabály alól a kis cégek mentesülnek, tehát ha valaki komolyan gondolja, hogy kimegy, jobban jár, ha inkább ezeknél érdeklődik.

Vízum

Lehet, hogy nekünk nem annyira vonzó, de afrikai viszonylatban Dél-Afrika még jó helynek számít, így az illegális bevándorlók száma hatalmas. (Legutolsó becslés szerint valahol 5 és 8 millió között.)

A munkavállalási vízum megszerzése ennek megfelelően körülményes és hosszadalmas. Ha megvan az új állásunk, a legtöbb helyen szokásos dolgok kellenek hozzá (CV, referenciák előző munkáltatótól, hiteles másolat és fordítás mindenről, bizonyíték, hogy van elég pénzünk, addig amíg nem kapunk fizetést, erkölcsi bizonyítvány, bizonyos esetekben helyileg el kell ismertetni a végzettséget /orvos, könyvelő/, orvosi papírok, munkaszerződés).

Ezen kívül bizonyíték a cég részéről, hogy mindent megtettek azért, hogy helyi embert találjanak, de nem sikerült. Megjegyzem kicsit viccesnek találtam, hogy HIV-szűrés is kellett, nehogy már Magyarországról bevigyek valamit… De hát ugye elsősorban nem a magyarok toporognak a munkavállalásiért…

Mint minden ügyintézés, ez is lassú és mindenbe belekötnek, de van kerülőút. Itt cégek szakosodtak arra, hogy jó pénzért sorban állnak helyettünk, kitöltik a papírokat, megkeresik a megfelelő embereket, gyorsabban elintézik, amit kell – legtöbben ezt a megoldást választják. Ez csak a csúszópénzek félhivatalossá tétele.

Legutóbb, amikor hivatalos dolgot intéztem, láttam, hogy a „fizetős” ügyfeleket a mozgássérült ablaknál soron kívül kiszolgáljak, amíg én 3 órát álltam sorba gyerekkel.

Ha a papír megvan, már nincs más dolgunk, mint figyelni, hogy mikor jár le és időben elkezdeni intézni a hosszabbítást, ami hasonlóan nehézkes folyamat.

A lakásbérlés

Lakást találni nagyon egyszerű, a legtöbben ügynökségen keresztül mennek. Mindenféle lakást lehet találni, kinek mit enged a pénztárcája. Szoba munkásszálláson kb. 5000 Ft / hó. Ezt a bejárónőmtől tudom, tehát nem fehér embernek való.

Egy jobb (értsd fehér embernek való) helyen fekvő kislakás 100e Ft-nál kezdődik. Egy közepes medencés ház jobb helyen kb. 400e Ft. A határ a csillagos ég. (Johannesburg, máshol nem vagyok képben).

Amire viszont még oda kell figyelni, az a közös költség. Az előző posztban már írtam a közbiztonságról, ami ugye nem a legjobb. Emiatt kialakultak a lakóparkok, ahol a falak között luxusban élhetsz. Csakhogy ezt meg kell fizetni. Egyrészt a szigorú beléptető rendszert, őröket, stb..

Másrészt hogy az ember jól érezze magát, nagyon sok közös szolgáltatás van. Lakópark méretétől függően lehet: medence, közösségi épület, kertek, sportpálya, játszótér, uszoda, golfpálya, közös mosoda. Itt is a határ a csillagos ég. Van olyan lakópark ahol még saját iskola is van. Ezeket ugye a lakók tartják fent.

Tehát mielőtt nagyon örülnénk, hogy olcsó lakást találtunk, kérdezzünk rá az egyéb költségekre. Ahol én laktam az közepes lakópark volt, (2 medence, park, játszótér, grillezők, teniszpálya, klubház) itt egy két hálószobás házra a közös költség 70e Ft.

Ha megtaláltunk álmaink lakását, egy havi kaució kell plusz az első lakbér és már költözhetünk is.

A közlekedés

A másik dolog, amit sürgősen be kell szereznünk, egy autó lesz. Tömegközlekedés gyakorlatilag nincs, ami van, az sem fehér embernek való. Van ugyan néhány busz, de azok szinte csak napközben járnak, este és hétvégén nem. Marad a minibusz (Toyota Hiace). Aki már járt pl. Törökországban, annak lehet némi fogalma arról, hogy milyenek, csak még annál is rosszabb.

szamarak.jpg

Először is az a szabály, hogy nincs szabály. Az ember kiáll az út szélére, és várja, hátha arra jön egy busz, ami arra megy, amerre ő szeretne. Erre egyezményes kézjelek vannak. (Mutatóujj lefelé azt jelenti, hogy ezen az úton tovább, főutakon jellemző.) A sofőr annyi utast visz el, amennyi befér. (Hivatalosan max. 15 utas.) Egyszer olvastam egy cikket, ahol egy ilyen buszból kiszállt 17 felnőtt, 6 gyerek és még egy kecske, a csomagokról nem volt pontos leltár.

Ha ez nem lenne elég, akkor ezeknek a műszaki állapota sem az igazi, házilag barkácsolnak, amit tudnak. A sofőrök valószínűleg lottón nyerték a jogsijukat (ha van), hozzájuk képest egy pesti taxis angol úriembernek számít! Én minden balesetnél, amit láttam legalább egy minibusz is volt. 🙁

Mivel ezek magánkézben lévő buszok, a taxisháború folyamatos, harcolnak a jobb útvonalakért, nem ritka hogy egy-egy nagyobb csomópontban egymás járműveiből szedik ki az embereket, hogy inkább velük utazzanak. A viteldíj távolságfüggő, de városon belül 100-200 Ft, de sok kicsi sokra megy.

Tehát első dolgunk egyike legyen, hogy szerzünk valahogy egy autót, ha más nem bérléssel, szinte minden sarkon van autókereskedő és autókölcsönző is.

Bankszámla, biztosítások

Bankszámla nyitásához csak a tartózkodási engedélyt kérik, de az itthoni kártyákat is simán elfogadják, azzal ki lehet húzni, amíg hozzá nem jutunk az első fizetéshez.

Egészségbiztosítást is kell majd kötnünk, ha biztosra akarunk menni, indulás előtt kössünk 1-2 hónapra, amíg nem sikerül a papírokat elintézni. Itt az állami kórházban ellátnak ugyan bárkit, de ne akarjuk megnézni milyen.

Én egyszer voltam mikor adományokat vittünk, siralmas. 40 ember egy teremben, nyári hőség, légkondit még hírből sem ismerik… Ha belegondolunk abba, hogy ott hajtották végre a világon az első szívátültetést, annyira modern és fejlett volt minden, ahhoz képest még nagyobb a csalódás.

A magánellátás viszont szuper, szerencsére nem sokszor volt dolgom, de minden alkalommal mosolyogva jöttem ki, hogy mennyire jó ellátást kaptam. A számla láttán már nem lett volna mosolyogni valóm, mert elkérik az árát, de a biztosító mindig mindent fizetett. A legtöbb munkáltató fizeti a dolgozóinak és családtagjainak az egészségbiztosítási ellátást, álláskereséskor erre is kérdezzünk rá, mert amúgy elég költséges lehet.

Amikor egészségbiztosításról beszélek, az valóban egészség és nem csak betegség. Sokat fordítanak a megelőzésre, pl. nekem fizették a konditerembe az éves bérletemet, viszont cserébe alá kellett írnom, hogy legalább évi 30-szor elmegyek. Ezt le is ellenőrizték a klubbal. Igaz, ahová én jártam, ott volt bent egy nagyon jó salátabár, sokszor csak beugrottam reggeliért. 🙂 Azt nem nézték, hogy meddig vagyok bent és mit csinálok, csak hogy áthaladjak a bejáraton és lehúzzam a kártyám.

A másik a nyugdíj. Állami nyugdíj nincs, esetleg a szakszervezet (ha tagok voltunk) fizet valamit. Tehát mindenki maga gondoskodik róla. A cégek ehhez is szoktak külön támogatást adni, ezt is tisztázzuk, mielőtt elfogadnánk egy ajánlatot.

Mint említettem az autó elengedhetetlen, van ahol utazási hozzájárulást is adnak, ne felejtsük el megkérdezni.

Másra nem lesz szükség, ha bejelentett munkahelyünk van, a cég intézi a többit. A fizetésből szinte csak az adót vonják le, ami 18-40%, sávosan emelkedik. 18% évi kb. 4m Ft alatt és 40% évi 15m Ft felett. Akik évi 3m Ft alatt keresnek, azoknak adóbevallást sem kell készíteni, ha csak egy helyről volt fizetésük. A másik levonás az UIF (unempolyment insurance fund) ami 1%, de bizonyos fizetés elérésekor már nem vonják azt sem.

Ha megvannak a papírok, lakás, kocsi és elkezdtünk dolgozni, akkor már csak az a dolgunk, hogy élvezzük az életet!

A dél-afrikai konyha

Az időjárás nagyon kedvező, így sok időt töltenek a szabadban. Szinte nemzeti sport a „braai”, ami a grillezés vagy barbeque. Mindenkinek megvan a saját tűzgyújtási, pácolási és sütési módszere és kizárólag férfiak mehetnek a tűz közelébe. A nők addig a salátákat készítik és pletykának, azaz pontosan ugyanúgy zajlik a buli, mint bárhol a világban. 🙂

kolbász, hús grill.jpg

Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy Dél-Afrikában mi a nemzeti étel, akkor én azt mondanám, hogy: hús! Nagyon jó minőségű és jó árban is van. Az ételek általában jóízűek, én 5 év alatt rosszat nem ettem, akkor sem, ha a legegyszerűbb helyen voltam.

Étterembe menni egyáltalán nem luxus, az átlagember (ezalatt azt értem, akinek van normális állása) heti többször is megengedheti magának. Imádom a tengeri herkentyűket, abból is mindent meg lehet találni és nem aranyárban mérik.

Milyen különlegességeket ettem? Talán a szárított mopani kukac volt a legérdekesebb. Ez persze fogadásból volt, de úgy voltam vele, ha a helyiek sósmogyoró helyett eszik, akkor nekem is lemegy. Fogyasztják frissen és szárítva is, én az utóbbit kóstoltam, kb. fűrészporízű volt. Sok vízzel lement.

Ettem sokféle húst is, de csak ott, ahol tudtam, hogy az állatokat legálisan vadászták vagy túlszaporulat miatt, vagy eleve erre voltak tartva. Ilyen volt többek közt a krokodilhús (pont olyan, mint a csirke), vagy a zsiráf (veszettül rágós, de lehet, hogy csak éppen veteránt fogtam ki).

étterem.jpg

A rengeteg bevándorló miatt változatos a konyhájuk, legerősebb az indiai konyha elterjedése, de van minden más is. A vegetáriánusok is dőzsölhetnek! A gyümölcs és zöldség friss és finom, eleinte órákat el tudtam nézelődni a boltban, azt találgatva, hogy mi micsoda.

Amit nagyon szerettem az az, hogy minden zöldséget előkészítve is lehet kapni és szinte nem is kerül többe például a pucolt szeletelt ananász, mint az egybe darab. Nagyon sok időt és energiát meg lehet így spórolni otthon. Éhen halni nem fog senki, azt garantálni tudom!

Dél-Afrika nagy hátránya, hogy messze van Európától, bár így rá vagyunk kényszerítve, hogy megismerjük az országot. Én hétvégenként és szabadságomon nagyon sokat utaztam, de ha azt mindet leírnám, akkor már útikönyv lenne. :)”

(A poszt először a Határátkelő blogon jelent meg 2013 áprilisában.)

Share.

About Author

Leave A Reply