A távollét bűntudata

0

A családtól, rokonoktól, barátoktól távol élni sosem könnyű, de a mostanihoz hasonló időkben talán minden eddiginél nehezebb. Hiszen az ember ilyenkor teljesen tehetetlennek érzi magát – na nem mintha akár Németországból könnyebb lenne most hazajutni, mint mondjuk Ausztráliából, ahol az ír Nicole él.

„Tíz éve élek a világ másik végén, szóval bárki azt gondolhatná, megszoktam már, hogy nem látom napi szinten a családom és a barátaim. Csakhogy ez az érzés nem lesz könnyebb az idő múlásával.

Minden különösebb terv és cél nélkül költöztem Ausztráliába 2010-ben és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy olyan életet építhettem itt magamnak, melyben nagyszerű barátok, szuper idő és ígéretes karrier vesz körül.

Mint sok határátkelőt, a világ másik végére költözés okozta bűntudat mindig velem van. Időről időre keményen mellbe vág. A mostani koronavírus-járvány okozta válság miatt megtízszereződött a bűntudat, hogy olyan messze vagyok a családomtól és a barátaimtól.

Korábban az a tudat hozott némi megnyugvást, hogy bármikor felugorhatok egy repülőgépre és 24 óra múlva otthon is vagyok. Ám az élet most elvette ezt a lehetőséget.

A tehetetlenség egészen különös érzése az, amikor a világ másik felén élsz, távol a neked legfontosabb emberektől. Mindig aggódom, milyen hírekre ébredek reggel.

A hozzám hasonló, külföldön, másik időzónában élő emberekhez hasonlóan gyakran aggodalommal a szívemben fekszem le, attól félve, ha bármi történik az éjszaka folyamán, reggelig nem is szerzek róla tudomást. A szintén itt élő ír barátaim különösen az idősebb szeretteik miatt aggódnak.

Mit tehetek hát én és a világ más országaiban élő több millió határátkelő? Számomra a helyzet újraértelmezése segít és az, hogy tudatosan megpróbálom elkerülni a pánikot.

Az egymástól távol élő emberek mindig megtalálták a kapcsolattartás módját. A régóta itt élő, idősebb határátkelők sokat mesélnek arról, milyen volt néha hónapokat várni egyetlen, otthonról érkező levélre.

Sokat tanultam a mostani járványból, rájöttem például, milyen fontosak a nehéz időkben is az emberi kapcsolatok. Ahelyett, hogy a fizikai távolság miatt aggódnék, próbálok a családomhoz és a barátaimhoz kötő szoros kötelékre összpontosítani. Segített az is, hogy rendszeresen tartjuk a kapcsolatot telefonon, videóchaten, üzenetekben és még a jó öreg levél is segít.

Ausztráliában élő határátkelőként mindig is sokra értékeltem a családommal és barátaimmal töltött írországi időt, de mostantól ez még különlegesebb lesz. Végtelenül hálás vagyok azért, hogy a családom otthon egészséges és bár fizikailag messze vagyunk egymástól, tudom, ez nem tart örökké. Az idő nem távolít el a családtól és a barátoktól – és a távolság sem.”

Nicole írása először itt jelent meg.

(Fotó: pixabay.com/memorycatcher)

Share.

About Author

Leave A Reply