A svédek és a pénz

0

A jómód, a magas fizetés a legtöbb országban a siker fokmérője, amivel ha dicsekedni nem is feltétlenül illik, de szégyellni sem kell. Svédországban ugyanakkor nem nagyon beszélnek ezekről a dolgokról, aminek oka egy mélyen gyökerező kulturális kód, a Jantelagen.

Östermalm Stockholm egyik leggazdagabb környéke, a kikötőben magánjachtok ringatóznak, a fák övezte boulevard, a Strandvägen a svéd főváros egyik legdrágább utcája, tele exkluzív üzletekkel és éttermekkel, csak tagoknak szóló bárokkal és luxusirodaházakkal.

Mindenről üvölt a gazdagság, ezzel együtt a BBC riportja szerint szinte lehetetlen olyan embert találni, akivel lehetne egy kicsit a pénzről és a jómódról beszélgetni.

„Nem árulom el, mennyit keresek, nem tudom, miért kellene. A pénzemet részvényekre költöm, szeretek befektetni” – mondta például a 30 éves Robert Ingemarsson, aki marketing területen tölt be vezető pozíciót.

Miközben Svédország kapcsán előszeretettel emlegetik a magas adókat és a társadalmi egyenlőségre törekvést (nem alaptalanul, teszem hozzá), addig az 1990-es évekhez képest a skandináv államban is egyre nagyobbra nyílt az olló gazdagok és szegények között. A legfelső 20 százalék négyszer annyit keres, mint a társadalom legalsó ötöde.

Talán a társadalmi egyenlőség az oka, hogy a BBC tudósítójának is kőkemény feladatot jelentett megszólaltatni jómódú, sikeres svédeket. Pontosabban felvételen kívül szívesen beszéltek hatalmas nyaralókról, családi jachtokról, sportautókról és az éjszakai életről, ám ha ugyanezt felvételre kellett volna elmondani, rögtön bezárkóztak.

„Úgy érzem, kérkedésnek hatna, amit nem szeretnék” – mondta ki az egyik tervezett interjúalany, míg mások egyszerűen a túl sok elfoglaltságra hivatkozva nem beszéltek vagy csak simán nem válaszoltak a megkeresésre.

A Jantelagen

A svéd szerző, Lola Akinmade Åkerström szerint hazájában a pénz „nagyon kínos téma”, a fizetés és a vagyon megvitatása egy idegennel akkora tabu, hogy sok svéd előbb beszélne a szexről vagy a „testi funkciókról”, mint erről.

Így gondolja a 28 éves Stina Dahlgren újságíró is, aki több évet élt az Egyesült Államokban: „Odaát ha azt mondod, sok pénzt keresel, az emberek gratulálnak hozzá. Itt, Svédországban, ha arról beszélsz, hogy jól keresel, az emberek furcsának tartanak. Az alapelv: nem beszélünk fizetésről, nem beszélünk pénzről”.

Ez a hozzáállás jórészt a mélyen gyökerező Jantelagenre vezethető vissza, aminek lényege, hogy ne gondold magadról, több vagy jobb vagy másoknál, akik pedig megsértik ezt a normát, azok megnézhetik magukat.

„A Jantelagen egy kimondatlan társadalmi szabály, nem csak itt, Svédországban, hanem a skandináv országok nagy részében. A lényege, hogy nem mutogatjuk azt, amink van; nem kérkedünk feleslegesen; amennyire lehet, fenntartjuk a társadalmi egyenlőséget” – magyarázta a témáról könyvet író Akinmade Åkerström.

Érdekes, hogy noha a hagyomány mélyen gyökerezik, nevet csak a múlt század 30-as éveiben kapott. Ekkor jelent meg a norvég-dán szerző, Aksel Sandemose egy Jante nevű kisvárosról szóló regénye (a Jantelagen magyarul azt jelenti, Jante törvénye – HÁ). A jelenség azonban több évszázados.

„A Jantelagen a társadalmi kontroll eszköze. Nem csak a vagyonról szól, hanem arról is, hogy ne tegyél úgy, mintha okosabb lennél, ne viselkedj úgy, mintha több lennél, mint aki vagy” – magyarázta a skóciai Glasgow University oktatója, Dr. Stephen Trotter.

A Pipacs-szindróma és a Rák-mentalitás

A Jantelagen persze nem egyedülálló a világon, Ausztráliában és Új-Zélandon „Pipacs-szindrómának” nevezik, amikor a „túl magasra növő”, a vagyonukkal vagy társadalmi helyzetükkel kérkedő embereket „visszarángatják a földre”, míg Skóciában „Rák-mentalitásnak” nevezik azt, amikor a vödörből kimászni akaró állatot a többi visszahúzza.

Dr. Stephen Trotter szerint ugyanakkor Svédország esetében nem csak a pénzről van szó, hanem elköltésének módjáról is, ami tovább árnyalja a jelenséget.

„Az erdőbeli kis házról, a padlófűtésről vagy a patióról minden további nélkül lehet beszélgetni. Az emberek ezen nem akadnak fent, mert az északi országokban mindez bevett dolog, sok embernek van nyaralója. Ha viszont azt mondod, hogy ugyanezt a pénzt két Lamborghinire költöd, akkor jó eséllyel kinevetnek” – magyarázta a skót egyetemi oktató.

Akinmade Äkerstöm viszont annyit árnyalt a képen, hogy miközben Svédország keményen harcol azért, hogy fenntartsa az osztály nélküli szociális demokrácia róla kialakított globális képét, sok svéd hozzá hasonló társadalmi státuszúakkal veszi körbe magát. Ami azt jelenti, hogy a Jantelagen szabályai is ennek megfelelően változnak.

„Zárt ajtók mögött a hasonló társadalmi-gazdasági státuszú emberek jobban elengedik magukat. Ha mindenki egy szinten van, könnyebben szóba kerülnek a nyaralók, az autók” – mondta az író.

Kritikus hangok

A svéd társadalom is változik, így aztán elsősorban a sikeres fiatal svédek között egyre több a kritikus hang, akik nem tartják megvetendőnek, ha valaki sikerről és jólétről beszél.

Közéjük tartozik a 22 éves Nicole Falciani, aki tinédzserként kezdett blogolni, mára pedig a fontos influencerek egyike, 354 ezer követővel az Instagramon. Minden további nélkül elárulja, hogy kampányonként 20 ezer dollárt kér, pénze nagy részét pedig drága táskákra és utazásokra költi, miközben 20 évesen lakást vett Stockholm központjában.

„Szeretném, ha a Jantelagen kikopna a svéd társadalomból, mindenki jobban járna így. A társadalmunk sokkal nyitottabb lenne, ha képesek lennénk a pénzről beszélni. Szép gondolat, hogy mindenki legyen egyenlő és mindannyian ugyanolyanok vagyunk. Csak éppen nem működik, mert ha mindenkinél keményebben dolgozol, akkor igenis legyél rá büszke” – vélte Nicole Falciani.

A fiatalok közül egyre többen sértésként használják a Jantelagent, aminek egyik oka a közösségi média szárnyalása, ami a tömegből való kiemelkedést hirdeti. Az észak-európai országokban ez eddig sokkal kevésbé volt jellemző, mint mondjuk Nyugat-Európa egyes részein vagy pláne az Egyesült Államokban.

Így aztán a kiemelkedő teljesítményt felmutató svédek egyre magabiztosabban mutatják meg nyilvánosan is sikereiket.

„Rendkívül képzett, tehetséges emberekről van szó, akiket a Jantelagen eddig elnyomott, míg egyszer csak azt látták, hogy középszerű emberek a neten elképesztő önbizalommal kérkednek” – magyarázta Akinmade Åkerström.

„Úgy gondolom, a Jantelagen lassan eltűnik majd, mert azok, akiket eddig visszafogott, kiállnak majd és azt mondják: ebben vagy abban igenis jó vagyok. A közösségi média ráadásul sokkal nagyobb közönséghez juttat el, akik jó részének fogalma sincs a Jantelagenről” – tette hozzá.

A Jantelagen és a határátkelők

Ami a mi szempontunkból különösen érdekes, hogy az írónő szerint a Jantelagen népszerűségét az egyre több bevándorló is csökkenti. Svédországban például már a lakosság negyede (!) vagy külföldön született, vagy a szülei bevándorlók.

„A más kultúrából érkezettek magukkal hozták a siker, a tehetség, a kiemelkedő képességek ünneplését” – mondta Akinmade Åkerström.

Erre az egyik legjobb példa a már megszólaltatott Nicole Falciani, aki ugyan Svédországban született és nevelkedett, de szülei (mint az a nevéből is sejthető) olaszok.

Nem véletlen, hogy bevallása szerint néha nem kis fejtörést okozott neki, hogy azon témák közül, amiket otthon, vagy az olasz rokonokkal minden további nélkül meg tudott beszélni, melyeket lehet megvitatni a svédekkel is.

„Szerintem a helyzet egyre jobb lesz, amint egyre inkább európaivá válunk. Egyre több külföldi él Svédországban, akik magukkal hozzák a kultúrájukat. Ráadásul sok az amerikai tévéműsor, amiben aztán a Jantelagennek nyoma sincs” – vélte Nicole Falciani, aki ugyanakkor nem gondolja, hogy ez a rendkívül mélyen gyökerező hagyomány teljesen eltűnne a svéd kultúrából.

Persze akadnak olyan határátkelők, akik magukévá tették a Jantelagent. Ilyen a Chiléből Stockholmba költözött, 35 éves Natalia Irribara, aki éppen szülőhazáját hozta fel ellenpéldaként.

„A chilei egy narcisztikus társadalom, ahol a teljesítmény rendkívül fontos, legyen szó végzettségről, sportról, külső megjelenésről… fontos az autó, az iskola, a ház” – mesélte.

„Itt, Stockholmban egy modell az egyik szomszédunk, de soha meg sem említi, hogy mondjuk egy magazinban szerepelt. Egy másik szomszédunk fotós, aki nagyszerű dolgokat ért el, de soha nem beszél róluk” – tette hozzá Natalia Irribara.

„Számomra a szerénység rendkívül fontos, Svédországban azt is szeretem, hogy a Jantelagen miatt az anyagi dolgok nem olyan fontosak” – mondta a chilei határátkelő.

Egy Svédországba költözés tanulságai magyarságról, beilleszkedésről, otthonról és barátságokról hét év után.

Share.

About Author

Leave A Reply