A siker titka

0

Vajon miért lehet az, hogy a határátkelők és azok gyerekei sokszor sikeresebbek, mint az adott országban régóta élők? Mi hajtja őket, mit akarnak bizonyítani? Steve írása erre keresi a választ.

“Pár éve annak, hogy egy érdekes cikket olvastam a New York Timesban. Az ellentmondásos cikket az alábbiakban összefoglaltam. Ez nem egy fordítás, mert az túl hosszú lenne. A cikk szerzői Amy Chua és Jed Rubenfeld, oktatók a Yale Egyetem jogi karán. Ámbátor a cikk az amerikai állapotot vizsgálja, szerintem a magyar olvasó számára is érdekes és tanulságos.

Talán politikailag nem korrekt arról írni, hogy egyes etnikai és vallási csoportok képesek lényegesen többre vinni, mint az átlag amerikai.

Az Indiából származók majdnem dupláját keresik az átlagnak (évi 90 ezer dollár vs évi 50 ezer). Az iráni, libanoni és kínai származásúak ugyancsak. A mormon vallásúak aránytalanul többen vannak vezető állásban.

A zsidók az ország lakosságának 2 százalékát teszik, ám a legfelsőbb bíróság tagjainak egyharmadát, úgyszintén egyharmadát a Nobel-díjasoknak. Ezt nem szabad úgy értelmezni, hogy ezek a csoportok „jobbak” mint mások, de nem is lehet nem észrevenni.

Egyszerű lenne az a magyarázat, hogy ezek az eredmények pusztán az osztályban/csoportban meglevő előny megtestesülései, azaz a tehetős középosztályú szülők átadják gyermekeiknek az előnyös élet titkát, avagy a szülők, akik ezekből az országokból emigráltak ide, magas végzettségűek. Ez csak a kép egy kis részét magyarázza. Több mint fele az indiai és kínai emigránsoknak nem iskolázott és szegény.

Ambiciózus ázsiaiak

Mégis a Russel Sage Alapítvány 2013-ban kimutatta, hogy az Ázsiából származók jóval ambiciózusabbak, akármilyen családból származnak. New York City városának elit gimnáziumai, mint a Stuyvesant és a Bronx Science, amelyek az Ivy League egyetemek fő utánpótlás forrásai, a következő arányban ajánlották tanulóikat, csupán a felvételi vizsgák eredményeire támaszkodván: 9 fekete, 24 hispán, 177 fehér és 620 ázsiai. Az ázsiai gyerek szülei sok esetben tányérmosogatók és hasonló rosszul fizetett állásúak.

Mindez a rasszizmus vádját vonná maga után, de az az igazság, hogy a tények ezt meghazudtolják. Egyes emigráns csoportok, például a jamaikaiak nagyon jól tanulnak, de kiemelkedően a Nigériából származók, akik a népesség 1 százalékát sem teszik ki, mégis ők adják a Harvard Business School diákjai között a feketék negyedét.

A Kubából származók, akik üres kézzel érkeztek Miamiba, egy generáció alatt odáig jutottak, hogy 2013-ban kétszer annyira voltak esélyesek évi 50 ezer dollár feletti jövedelmet biztosítani maguknak, mint a nem hispán származásúak.

Igen fontos azt is látni, hogy ezeknek a csoportoknak a sikere idővel változik. A kezdeti siker pár generáció után elmúlik, például a harmadik generációs ázsiaiak már nem különbek, mint az átlag fehér.

Három közös tulajdonság

A helyzet az, hogy ha megvizsgáljuk, a különböző sikeres csoportokban három közös tulajdonság található:

1, felsőbbrendűségi érzés

2, látszólag a fenti ellentéte, bizonytalanság, és

3, fegyelem

Ugyan akármilyen csoport magáénak mondhatja ezt a három jellemvonást, a kutatás azt mutatja, egyesek ezt nagyobb sikerrel teszik.

Nehéz elképzelni olyanokat, akik egyszerre érzik magukat felsőbbrendűnek és bizonytalannak. De ez a kombináció vezet oda, hogy bizonyítani akarnak, és ha ehhez még a fegyelem is hozzáadódik, az azt jelenti, hogy képesek a jövőnek szentelni magukat, következésképpen sikeresek.

Szemben az amerikai gondolkodással

Ironikus, hogy ez a három szabály ellentmond a mai amerikai gondolkodásnak.
A felsőbbrendűséget megvetjük, a bizonytalanság érzését nem akarjuk gyermekeinknek tanítani/átadni. És mégis a sikeres csoportok családjaiban akarva/akaratlanul (és számunkra hihetetlenül) ezek az érzések ivódnak a gyerekekbe.

A mormonok azt hiszik, hogy ők Isten gyermekei, akik azért születtek, hogy megváltsák a világot, az irániak felsőbbrendűnek érzik magukat, míg számos zsidó gyerek azt hallja otthon, ők a kiválasztottak.

Az, hogy a bizonytalanság sikerhez vezethet, érthetetlen Amerikában. Itt ilyen érzéssel terápiára küldenek. Hihetetlen az is, hogy vannak családok, ahol ezt az érzést bátorítják.

Mégis, amikor a szociológus Rumbaut 500 bevándorló gyerekét tanulmányozta, azt találta, hogy a gyerekek bizonyítani akarnak, mert úgy érzik, ezzel tartoznak szüleik szenvedéséért.

Alapélmény a bizonytalanság

Egy másik tanulmány, amely kínai bevándorlók gyerekeivel foglalkozott, arra jött rá, hogy a szülői elvárás hihetetlenül magas. Ennek eredményeként a gyerekek tanulmányaik sikerét családjuk becsületét érintő kérdésnek tekintették.

Ezzel ellentétben az amerikai családoknál a társadalmi kapcsolatteremtési képesség és a magabiztosság fejlesztése fontos.

Bevándorlónak lenni eleve bizonytalansággal jár. Ezért közös a hitvallásuk: „Vagyonodat és házadat elvehetik, de a tudásodat nem”.

A kubaiak érkezésükkor „kutyákat és kubaiakat nem látunk szívesen” táblákkal találkoztak. A mormon vallásúaknak hallani kellett, amint Mit Romney mormon vallású elnökjelölt jólfésült fiait a média gyakran „ijesztőnek” írta le.

Végső soron a fegyelmezettség egyenes ellentéte a mai „élj a percnek” kultúrának. Ezekben a sikeres csoportokban nem a jelennek élsz. Ellenkezőleg, fegyelmet tanítanak, azt, hogy a mai örömöket a jövő érdekében el kell halasztaniuk.

A három tulajdonság csupán egyike nem elegendő. A felsőbbrendűség egyedül önteltséghez vezet, a bizonytalanság romboló és a fegyelmezettség egyedül aszkétizmussá válhat.

A siker ára

Mondanom sem kell, hogy a sikeres csoportok nem minden tagjukban érik el e tulajdonságok kellő kombinációját. De ha csak négyen is érik el a tíz közül, szemben a nagy átlag egy a húsz közülijével, akkor az eredmény hamarosan jelentős lesz.

Persze a sikernek ára van. Több tanulmány kimutatta, hogy az ázsiai fiatalok között nagyobb a stressz-terhelés, és a nemzeti/vallásos hév könnyen intoleranciává válhat.

Ismerjük be, nem könnyű Amerikában egy kisebbséginek felsőbbrendűnek éreznie magát. Amerika mindent megtett azért, hogy ennek az ellenkezője történjen, főleg a színes kisebbség, és legkivált a feketék esetében.

Nem mintha a feketék nem próbáltak volna ez ellen harcolni. De történetük nagyon negatív. Rabszolgasággal kezdődik, tüntetésekkel folytatódik, és gengszterizmusba torkollik – mondta Sean Combs (a.k.a. Puff Daddy vagy P. Diddy) rapper.

Jóval nehezebb ilyen csoportokból sikeresként kitörni, nincsenek olyanok, akikre fel tudnának nézni a fiatalok. A család, a barátok nem segítenek. Ezen túl, ha egy csoport nem bízik a rendszerben, akkor nem fog igyekezni, mert nem hiszi, hogy sikeres tud lenni.

Ezek és hasonló érzések idővel mélyen beívódnak, amit mélyszegénység és kilátástalanság követ.

Azt sem lehet tagadni, hogy aki „szájában ezüstkanállal”, azaz gazdag családba született, annak több lehetősége nyílik a sikerre, mert a társadalmi osztályok igyekszenek a gazdagságukat és a hatalmukat utódaiknak átadni.

Mindennek alapja a kitartás

A jó hír mindebben az, hogy nem egy varázsgén a siker titka, sem pedig az 5 ezer éves „tanulási kultúra”. A sikerre vezető erő mindenki számára elérhető.
Ezek a hajtóerők átvehetők. Ugyan nem könnyű, és nem mindenki fog erre vállalkozni. A siker a kitartáson alapul.

Jó példa erre a legfelsőbb bíróság első latino tagja, Sonia Sotomayor esete. Szegény Puerto Rico-i családból származik. Apja alkoholista, ő maga korán cukorbajjal küszködött és közepes tanuló volt.

De ötödik elemiben valami rendkívüli történt vele. Önmagától odament a legjobban tanuló leányhoz és megkérdezte hogyan kell tanulni? Nemsokára a legjobb jegyeket szerezte és érettségi után bekerült a Princeton egyetemre.

Tanulmányok kimutatták, hogy kitartás és motiváció könnyen tanítható gyerekkorban. A Nobel-díjas közgazdász, James J. Heckmann bebizonyította, hogy a szegény gyerekek legkoraibb oktatásába fektetett pénz, óvodával kezdve, a legjobb támogatás.

Nem lehet leírni Amerikát

Maga az Egyesült Államok is példája a fent említette hármasságnak, hiszen különlegesnek tartja magát, bizonyítani akart az „arisztokratikus” Európának és a puritán örökség fegyelmet prédikált.

De lám a jólét és hatalom mindezt szétrágta. Mára leginkább a felsőbbrendűség maradt, így aztán jöttek elvesztett háborúk, majd Kína felemelkedésével az elbizonytalankodás.

Azok, akik Amerika hanyatlásáról beszélnek egy dologról elfelejtkeznek: az Egyesült Államok akkor a legjobb, amikor valamilyen nehézség ellen küzd és bizonyítania kell.

Márpedig ez az idő újra beköszöntött.”

Nemi oktatás Kanadában

Share.

About Author

Leave A Reply