A pelikánok és a bevándorlók

0

Mi alapján ítélünk meg valamit vagy valakit? Mennyire tudunk egy embert, egy közösséget vagy akár egy népcsoportot önmagában, függetlenül, kizárólag a saját értékeiért vagy tetteiért szeretni, tisztelni? Ezeket a kérdéseket feszegeti egy érdekes tanmese keretein belül a PrehryFarkas oldal.

„A Hálaadás napi héten Mexikóba látogattunk. Reggelente – amíg a család többi tagja aludt – én mindig sétáltam egy órát az óceánparton. Imádom a napkeltét, a turisták nélküli csendet, a hűs szellőt és a part menti állatvilágot. Egy-egy ilyen séta alkalmával több tucatnyi tengerparti madárral találkozik az ember. Egyik szebb, mint a másik.

A második napon, a séta közben, egy addig általam nem tapasztalt jelenségnek lettem szemtanúja, ami pillanatok alatt megváltoztatta korábbi imádatomat a madarak iránt. Azon a reggelen a homokban nyolc, a tojásból épp akkor kibújt bébiteknőst vettem észre. (…)

Csak csörtettek, csörtettek az óceán felé. Néha meg-megpihentek, de a rövid pihenőket követően azonnal inaltak tovább, hogy szó szerint túléljék életük első parti sétáit.

Élet-halálról volt szó ugyanis. Nincs idő tétovázni vagy bevárni a testvéreket. Irány az óceán illetve annak első hullámfodra. Ha azt elérik, akkor van esélyük, hogy kipihenve első kondiba rázó futásukat még életben is maradjanak. (…)

Ha nem, akkor viszont nincs tovább. És erről pont azok – az előző nap még oly gyönyörűnek tartott tengerparti madarak tehetnek. Ott járkáltak fel alá, leselkedtek körülöttem arra várva, hogy amint elhaladok majd mellettük, lecsapnak a kis teknősökre. (…)

Már nem gyönyörködtem a madarakban. Már nem tűntek annyira csodálatos teremtményeknek. Mindegyikben egy potenciális teknőcgyilkost láttam. Ha megpillantottam őket, akkor sem rájuk néztem, hanem köréjük, hátha felfedezek egy éppen megmentésre váró teknőst.

Átnéztem rajtuk. Átlátszóak lettek. Számomra már csak az óceán volt előttem. A madarakat attól a perctől kezdve elmosták értékítéletem hullámai. Számomra megszűntek létezni. Megszűntek!

Ugyanúgy szűntek meg és tűntek el, mint egyesek számára a dolgos romák, a jószívű muszlimok, a szorgos bevándorlók, a tisztességes rendőrök, vagy éppen a becsületes politikusok. Nem! Azok sem szűntek meg, csak azokat is elmosta az értékítéletünk. Ne engedjük!

A teljes írás itt érhető el.

(Fotó: prehryfakas.hu)

Share.

About Author

Leave A Reply