A Los Angeles-London-Budapest tengely

0

Hogy micsoda a Los Angeles – London – Budapest tengely? Ha még nem hallottatok róla, akkor hallgassátok meg – ez ugyanis nem más, mint a Határátkelő vadonatúj kezdeményezése. Egy (reményeim szerint) rendszeresen jelentkező podcast-sorozatról van szó, amiben hárman beszélgetünk majd érdekes (és néha esetleg fontos) témákról.

Az ötletet már régóta forgattam magamban, de mostanra jutott el a megvalósításig. A lényege pofonegyszerű: időről időre leülünk hárman egy Skype köré és beszélgetünk. Nem megváltani akarjuk a világot, csak elmesélni, hogyan néz ki az az Egyesült Államokból, Nagy-Britanniából és Magyarországról nézve.

Los Angelesből Tamás a beszélgetőpartner, aki lassan három éve él kint és akivel már többször beszélgettem, podcastot is készítettünk, amikor Magyarországon járt.

Londonból Bandosz csatlakozott, aki kifejezetten rutinos határátkelő, hiszen kevés híján negyedszázada él Angliában.

Így beszélgetünk tehát mi hárman, a távolságból adódóan néha nem a legtökéletesebb, de azért élvezhető hangminőségben. (Ha valakinek van jobb ötlete, mint a Skype, azt nagy örömmel fogadjuk.)

Mint írtam, semmilyen világmegváltó tervünk nincs, a hétköznapokról akarunk beszélgetni. Mindjárt ebben az első adásban a Hálaadásról (a beszélgetést múlt vasárnap vettük fel), a Black Friday-ról, arról, hogy lehet-e jó töltött káposztát csinálni Angliában, mi történik, ha az ember Amerikában visszaviszi a belül poshadt uborkát, hogyan sikerült kevesebb, mint egy dollárért megvenni egy drága farmert és az is kiderül, mi köze a Stone Rosesnak a Brexithez.

A podcastot direkt hétvégére időzítettem (ez így lesz a jövőben is), hiszen ilyenkor több időtök van talán meghallgatni és nem zavartok vele senkit a munkahelyen sem… 🙂

Azért gondolok azokra is, akiknek nincs kedvük, idejük meghallgatni, vagy egyszerűen csak nem szeretik a műfajt, úgyhogy alább következzen egy összefoglaló az elhangzottakból – de azért mindenkit arra biztatok, hogy hallgassa végig, fél óra nem olyan sok idő, a reggeli kávé alatt a végére is lehet érni.

Barátság külföldön élve

Szóval a beszélgetést természetesen a Hálaadással kezdtük, Tamás azt mondta, ez az első év, amikor „komolyan vették” az egyik legjelentősebb amerikai ünnepet, ami abban is amerikai, hogy ugyan csütörtök délután bezártak az üzletek, kávézók, de péntek reggel már rengeteg hely volt nyitva.

„Ez volt az első olyan Hálaadás, amikor sikerült barátokkal ünnepelni. Most már elmondhatom, hogy vannak barátaim itt, ami szerintem nagyon fontos azoknak, akik külföldön vannak. Alapvetően magyar társaság, de nagyon sok benne a vegyes kapcsolat. Ez egy különleges lehetőség az életemben, külföldön nagyon sokan a színtiszta magyar társaságban találják meg a barátaikat, itt vegyesebb a csapat” – mondta Tamás, azért azt is elismerve, hogy ezek még nem mély barátságok, inkább kellemes haverság, jó társaság.

Bandosz annyiban másként látja a dolgokat, mert neki hullámzó érzelmi viszonya van Angliával. „Az elején kívülállónak éreztem magam, aztán egyre jobban úgy éreztem, szinte beilleszkedtem, nagyon-nagyon ide tartozom, most a Brexit kapcsán megint úgy érzem, hogy nem annyira.

Őszintén szólva nekem nincsenek angol barátaim. London egy mini-Bábel, van grúz, hongkongi, japán indiai, karibi, magyar, orosz barátom – igazi angol barátom nincs. Volt angol feleségem, akkor volt helyi brit baráti köröm, akkor jobban be voltam ágyazva, de amikor szétmentünk, akkor ez is szétesett” – mesélte, hangsúlyozva, hogy ismer olyan magyarokat is, akiknek sikerült teljesen beilleszkedni.

A munkahelyváltás vízválasztó, mert nagy kérdés, hogy utána megmaradnak vagy elvesznek az ott kiépített jó kapcsolatok: „Sok ilyenen átmentem, hogy volt egy jó társaság, aztán az idővel eltűnt. És ez megismétlődött a következő helyen. Fontos különbséget tenni a „mate” (a haver) és a „friend” (a barát) között”.

Mi kerül az asztalra?

Ha Hálaadás, akkor megkerülhetetlen kérdés: mi kerül az asztalra? Nos, Tamáséknál természetesen volt pulyka gravy szósszal és tört krumplival, kenyérbe sült csirke éééééés… volt tejfölös uborkasaláta!

„Mindig hallom a többiek siránkozását, hogy jaj, az az otthoni töltött káposzta, olyat itt nem lehet csinálni – hát lehet. Maximum a paprikát kell otthonról beszerezni hozzá, de a hagyma ugyanolyan jó, a fokhagyma ugyanolyan jó. Kaliforniában egyetlen titok van: organic élelmiszert kell venni, mert azt úgy termesztik, mint Magyarországon” – mesélte Tamás.

Egyedül lecsót nem lehet csinálni a kaliforniai paprikából, ahhoz kell tv-paprikát szerezni, de az sem lehetetlen, főleg nyáron.

„Mi itt Londonban jobban el vagyunk kényeztetve, mert van tv-paprika, elég érte kimenni a török boltba. Nagyon sok török zöldséges van, akik egyébként árulnak Piros Aranyat, csabai és gyulai kolbászt, szalámit és egyéb magyar termékeket. Van magyar bolt is, de ők bezárnak este 8-kor, míg a törökök éjszaka is nyitva vannak” – mondta Bandosz.

Az ízlése kulináris szempontból sokat változott, multikulturális lett. A vendégeknek szokott pörköltet csinálni, karácsonyra töltött káposztát, amiket a vendégek igazán értékelni szoktak. „Ami igazán hiányzik az az igaz savanyúság, a vecsési – és hiányzik a piac hangulata” – tette hozzá.

Nemrég evett Hungarian bread matricával ellátott kenyeret, aminek szerinte nem sok köze van a magyar kenyérhez, de finom. A magyar boltban lehet kapni a magyarhoz egészen hasonlító zsemlét is.

Black Friday

Amerikában két héttel a nap előtt elkezdődik a Black Friday, persze az igazán nagy kedvezmények aznap vannak, de gyakorlatilag folyamatos az akció és ha az ember odafigyel, akkor kiderül, hogy nem nagyon éri meg. A Black Friday voltaképpen nem más, mint megszabadulás az elfekvő árukészlettől – vélte Tamás.

Általában 20-50 százalék között mozognak a kedvezmények az Egyesült Államokban és Angliában is, de Bandosz például azt mondta, hogy őt már egyáltalán nem érdekli – és persze a szigetországban is vannak olyan trükkök, amikor azért emelik fel az eredeti árat, hogy utána engedhessenek belőle.

Ha már árengedmény, Bandosz elmesélte, hogy ő Floridában érte el élete legnagyobb árengedményét. „A boltban fogtam egy farmert és elvittem a pénztárhoz, megkérdeztem, mennyibe kerül, mert nem volt rajta árcédula. Egy geek tinisrác volt az eladó, aki pókerarccal rám nézett és annyit mondott: akkor ez most 89 cent lesz. Azt hittem, szórakozik velem, de mert nem volt rajta a címke, tényleg annyi volt. Gyorsan elhúztam a farmerrel együtt – tíz éven át viseltem.”

A Brexit és a Stone Roses

Végül egy kicsit kitértünk a Brexitre is, hiszen ezekben a napokban igencsak felpörögtek az események. A kép Bandosz szerint még mindig vegyes, egy közelmúltban megjelent felmérés szerint már 8 százalékos többségben vannak a Brexit-pártiak.

Még mindig van egy kilépés-párti tömeg, de ők is megosztottak, mert egy részük teljesen el akar szakadni, van, aki azért valamilyen rendezett kilépést szeretne és akkor még ott vannak azok, akik újabb népszavazást akarnak.

„A szavazást megelőző hétvégén Manchesterben voltam, egy Stone Roses-koncertre mentünk kocsival, az út mentén egy csomó Brexit-párti plakát volt. Ekkor éreztem először, hogy hűha, ezt komolyan gondolják – és úgy is lett” – mesélte Bandosz.

Ez volt tehát az első Los Angeles – London – Budapest tengely podcast rövid átirata. Ha van olyan téma, akár komoly, akár kevéssé komoly, amiről szívesen hallanátok, vagy lenne kérdésetek hozzánk, akkor írjátok meg az admin@hataratkelo.com vagy a hataratkelo@hataratkelo.com címre.

Így tört be Chicagóba a tél

(Fotó: pixabay.com/florantevaldez)

Share.

About Author

Leave A Reply