A legnagyobb szerencse: visszatérni Kanadába

0

Felnőttként, angol (vagy tartománytól függően: francia) nyelvtudás és rendes szakképzettség nélkül megérkezni egy országba, ami esetünkben Kanada, nagyon nehéz. A gyerekeknek már könnyebb dolga van.

Ez az egyik legfontosabb tapasztalata az Abcúg torontói riportjának, melyben ott letelepedett roma menekültekkel, menedékkérőkkel beszélgettek. Ami feltűnő volt, hogy a családokban általában a legfiatalabb gyerekeikről beszélnek a legpozitívabban.

Nem a kivételezés miatt, egyszerűen rajtuk látszik leginkább, hogy profitálnak a kivándorlásból, nekik megy a leggyorsabban a beilleszkedés az új környezetbe, azaz miattuk érte meg igazán megtenni az új élet kezdetét jelentő nagy és félelmetes lépést.

Az egyik interjúalany, a 17 éves József Miskolcon élt családjával, most a Parkdale Collegiate Institute diákja. (Parkdale Torontónak az a negyede, ahol különösen sok közép-kelet európai roma menedékkérő él.)

„A végzős évem lezárása után mindenképp szeretnék egyetemre menni, és a társadalomtudományok érdekelnek. Szociális munkásként például el tudom képzelni magam” – mondta József terveiről beszélve.

Céljai eléréséért nagyon sokat tanul, amiben egy kanadai mentor segíti, amire szükség is van, anélkül ugyanis nagyon nehéz lenne jól teljesítenie az iskolai követelményeket egy olyan fiúnak, akinek az első iskolai évei egy szegregálódó, gyengébb miskolci általános iskolában teltek.

„Nem voltam a régi sulimban sem igazából rossz tanuló, de ez inkább csak azért volt, mert jó agyam van. Abból éltem, amit az órákon hallottam, mert egyébként semmi motivációt nem adott a környezet arra, hogy komolyabb erőfeszítéseket is tegyek” – emlékezett vissza.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

„Itt érzem a lehetőségeket, és a közérzetem is jobb, mert a tanáraim kedvesebbek velem, és egyáltalán nem előítéletesek” – indokolta miért jobb a kanadai iskola.

A család életében volt egy kanyar, amikor egy kanadai év után vissza kellett térniük Miskolcra, amikor elutasították a menedékkérelmüket. A régi iskolája még azt sem engedte, hogy levizsgázva a régi osztályában folytathassa a tanulmányait (a Kanadában végzett évet nem ismerték el neki).

Erre az időszakra úgy emlékszik vissza, mint aminek minden napját rossz szájízzel töltötte el, és ebben a saját osztálytársainak is nagy része van: „Iszonyú elutasítóak voltak velem szemben, bármennyire is igyekeztem meghúzni magam”.

Végül visszatérhettek Kanadába, amit élete legnagyobb szerencséjének tart, mert nagyon elkeserítette a Miskolcon töltött 7-8 hónap. Azzal együtt is, hogy a kanadai iskolában sokkal keményebben kell dolgoznia, mint Miskolcon kellett.

József azt mondta, semmivel sem cserélné el, hogy visszatérhetett Torontóba.

A teljes riportot itt olvashatjátok el.

Miben más a magyar és a kanadai munkahely?

Share.

About Author

Leave A Reply