A külföldi iskolaválasztás dilemmái

0

Vajon milyen szempontokat érdemes figyelembe venni az iskolaválasztásnál? Különösen olyan nem egyszerű országban, mint Törökország? Tede blogján folytatta a múltkor megkezdett minisorozatot, az óvodák után most a sulikat megnézve.

„A magániskolák

A magániskolák mindegyike csak a török oktatási minisztérium által kiadott működési engedéllyel a zsebében nyithatja meg kapuit. Ez azt is jelenti, hogy elfogadja a központilag meghatározott „nemzeti alaptantervet”, és annak megfelelően tanítja a gyerekeket.

Amiben szabad kezet kapnak, azok a felhasznált eszközök és az oktatási módszerek: okostábla az órákon, online elkészíthető házi feladatok, webes felület a szülőknek, ahol naprakészen követhetik a gyermekük fejlődését és a feladott házi feladatot, modern eszközökkel felszerelt tantermek, projekszemléletű feladatmegoldás, 3D-s nyomtató, robotika foglalkozások stb.

Cserébe viszont 17 000 – 55 000 TL-t (2 400-7 700 EUR) fizetnek ki egy tanévre, amihez hozzájön a több ezer lírás tankönyv, az iskolaruha és az étkeztetés költsége.

KÜLFÖLDI MUNKÁK A HATÁRÁTKELŐN – CSAK EGY KATTINTÁS!

Sokak szerint a tandíj irreálisan magas, a gyerekek indokolatlanul leterheltek, és a tanárok nem mernek igazán fegyelmezni, mert a magánintézményekben a szülő az úr. (…)

Az állami iskolák

Az állami iskolákról az az általánosan elterjedt vélekedés, hogy az osztályok túlzsúfoltak és viszonylag későn és kevés óraszámban kezdődik a nyelvoktatás. Természetesen iskolája válogatja, mert van, ahol még tudnak kis létszámú csoportokban dolgozni, tehát mindig érdemes körülnézni a lakóhelyen.

A túlnyomó többségnek egyébként a magániskola egészen egyszerűen szóba sem jöhet a magas tandíj miatt. Közülük nagyon sokan nem is gondolkodnának másban, még ha meg is tudnák fizetni.

Vannak, akik szerint alsó tagozatban még elég az állami iskola, hiszen a legfontosabb egy nagyon jó tanár, minden azon áll vagy bukik. Ráadásul a gyerek ott mindenféle gyerekkel találkozhat, és nem minden a szülők pénztárcája körül forog.

Aztán vannak azok, akik szerint az állami iskola nem tudja azt nyújtani, amit ők elvárnak, ezért inkább jó mélyen a zsebbe nyúlnak, és magániskolába küldik a gyerekeiket. A tapasztalataim szerint sokaknak ez egyfajta státusszimbólum is, hogy a gyerek melyik neves (drága) intézménybe jár.

Az állami iskolát azonban a legtöbben nem a divat miatt húzzák ki a listáról, hanem azért, mert attól tartanak, hogy az ország vezetősége által diktált ideológiák egyre dominánsabban bekúsznak az iskola mindennapi életébe.

A hírekben időről időre felröppen egy-egy botrányos hír, miszerint a kisiskolás lányok egy iskolai előadás keretében, fejüket befedve a fiúk lábát mosták, a szerep szerint a fiúk a férjeik voltak.

Vagy a törökök hősi csatájára és győzelmére, a çanakkalei csatára emlékezve a fiúknak feküdniük kellett, mintha hősi halottak lennének, míg a kislányok mellettük sírdogáltak, gyászoltak.

Vagy a sport és ifjúság ünnepén az igazgató lefújta az iskolai ünnepély egyik számát, mert a fellépni készülő kislányok szerinte túl rövid szoknyát viseltek. (…)

A választás dilemmái

Amikor eljön a választás ideje, hogyan lehet felelős döntést hozni? Hogyan lehet megfelelő és objektív információk birtokába jutni? Az internet sok mindenre választ adhat, lehet online fórumokat böngészni, de ne feledjük, hogy azok a szülők is ott formálnak véleményt, akik az irreális elvárásokat támasztják egy-egy intézménnyel szemben.

Az egyetlen módja a közvetlen véleményformálásnak a személyes látogatás és az igazgatóval történő beszélgetés, ahol fel lehet tenni a család számára legfontosabb kérdéseket.

A válaszokat persze okosan kell mérlegelni, mert potenciális ügyfelek vagyunk, a cél, hogy meggyőzzenek bennünket, akár olyan – nem feltétlenül a valóságnak megfelelő – válaszokkal is, amelyet tulajdonképpen hallani akarunk.”

A teljes írást itt találjátok, érdemes átnézni.

Óvoda- és iskolaválasztás külföldön

Share.

About Author

Leave A Reply