A köztes idő szorításában

0

„Igazság szerint elég érdekes a munkám, szerződéseket kell aláírnom, amikor szólnak, megyek és intézem, de ne gondoljon egyszerű strómannak, el is kell olvasnom, ami le van írva.”

Marton Péter: A köztes idő szorításában (novella)

Cirkewwa kompkikötője, Málta szigetén

“A gozói komp még vagy fél óráig nem fut ki, nyugodtan helyezze magát kényelembe, Signorina, kint csak süvít a szél, itt a szorosban mindig fúj, nem csoda, hogy tele a hely turistákkal, de ide tud ülni, mellém, mégiscsak jobb lesz így meginnia a kávéját, beszélgethetünk is közben, hát még ha Ön ilyen jól beszél olaszul,

pazar lesz egy kicsit megszakítanom a játékot az Ön kedvéért, higgye el, nagyon bele tudok merülni, telefonon, tableten, laptopon, bármilyen készüléken – Pool Professional a neve, így néz ki, megmutatom, biliárdszerű játék, tíz véletlenszerűen elrendezett golyót kell lelökdösni az asztalról, amit felülnézetből látunk, a golyók szét vannak szóródva, nincs szükség bontásra, a fehéret bárhová letehetjük az elején,

nem olyan primitív, mint amilyennek elsőre tűnik, még ha nem is olyan, mintha igazi asztalon csinálná az ember, de nem mindegy, milyen feltételekkel játsszuk, lehet nehezíteni, akkor pedig mindjárt érdekesebb kihívás,

mert a tíz golyót ugyan kétségtelenül könnyebb így eltakarítani az útból, mint a való életben, ám idő szűkében bele-belehibázik az ember – ha például csak egy percet, vagy ötven másodpercet, negyvenet, vagy végül csak harmincnyolcat hagyunk erre, úgy ez az összpontosító-képesség kiváló tesztje… én harmincnyolc másodpercnél járok, az a tapasztalatom, hogy ez az ideális korlát

– lőttem már le a tíz golyót huszonnyolc másodperc alatt, az a rekordom, egy golyó 2,8 másodpercenként, ez történetesen John Wick szintje abban a kiváló filmben, tudja… ha nem tudja, akkor nézze csak meg –

harmincnyolc másodperc alatt viszont valamivel gyakrabban, vagyishogy éppen elég gyakran tudok végezni az összes golyóval ahhoz, hogy reális kihívás legyen több kört egymás után így lejátszanom,

ilyenkor azt nézem, hány tökéletes kört tudok egymás után teljesíteni, meddig bírok megfelelően koncentrálni – a célom, hogy eljussak egy harmincas sorozatig, azaz hogy lelőjek egymás után, hibátlanul háromszáz golyót, az pedig nem gyerekjáték;

közben a saját szabályaim értelmezésével kapcsolatban is vannak bonyodalmak, például előfordul, hogy az egyik golyó nem esik bele a lyukba, elfogy a lendülete, és megáll a lyuk szélén, ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy az ilyen le van-e lőve – én elfogadom jó lökésnek, ha a meglőtt golyó egy része már fedi a lyukat, de csak azzal a feltétellel, ha utána ezt a golyót valahogyan, egy másik belökése kapcsán, mandinerből el tudom intézni… tíz töltényed van, Franco, nincs több, ennyiből kell gazdálkodnod, ezt mondom magamnak, nincs pardon, hiszen az életben sincs,

azt viszont nem fogadom el, ha nem ügyelek eléggé a terelésre, és véletlenszerűen lökök meg olyan golyót, amelyikre nem céloztam: másikat érintenem csak akkor szabad, ha azzal lököm be magát a célba vett golyót – ha véletlenszerű az érintkezés, akkor sajnos megszakad a sorozatom – soha ne keverjünk bele egy ügybe olyanokat, akikre az nem tartozik, Franco, fegyelmezem magam, és inkább kezdem az egészet elölről;

így nem könnyű eljutni háromszáz sikeres lökésig, de nem ám – sok megfigyelést tettem mostanra a helyes stratégiát illetően: ennek a játéknak is van annyi komplexitása, ha ez ember belemélyed, mint bármelyik másik sportnak vagy gyakorlati problémák megoldását kívánó szakmának;

mostanra szóráskép-típusokat látok magam előtt, amikor egy-egy körbe belekezdek, például van úgy, hogy a vízszintesen kiterítve látható asztal középső részén csoportosul sok golyó az indulásnál – ilyenkor a legjobb középről indítani a támadást a fehérrel, úgy könnyű találatokat bevinni a relatíve nagy szögben hozzáférhető középső lyukakba, mert azok elég nagy célpontot nyújtanak, és a fehér sem gurul közben el nem-kívánatos helyekre,

de ha a golyók széltében erősebben szóródnak, ha ezt dobja a gép, akkor általános szabályként megfontolandó, hogy annál nehezebb hibázni, minél kisebb szögben akarjuk meglőni a fehérrel a célba vett golyókat, talán mert felülnézetből a dákó egyenese ilyenkor jól kijelöli számunkra a pályát, aminek a mentén lökni szeretnénk – ilyenkor felváltva, egyszer jobbra, egyszer balra lövök ki egy-egy golyót a sarkokba, és a fehérrel lapos, lusta átlókban haladok…

…á, értem, kegyed szerint sokat beszélek erről, és ezt furcsának találja – értem, igen, hát, meglehet, Signorina, tudja, az a helyzet, hogy ilyen a munkám, sok az üresjárat, aztán hirtelen kapok instrukciókat, olyankor el kell mennem helyekre, ahol aztán, hogy úgy mondjam, be kell löknöm golyókat a megfelelő sarkokba, ez a dolgom,

nézze el nekem, néhány perc vagy akár másodperc érdemi munka után olykor napokig a kényszerű semmittevés a kenyerem – ezt bírni kell, ki kell tölteni valamivel, de azért nem “golyóztam” én be, ha tehetem, inkább beszélgetek egy-egy váratlan útitárssal, mint most is, magával,

bár úgy látom, kicsit megijesztette, amit az imént mondtam, biztosan valami bér- vagy orvgyilkosnak tart,

hát ne ijedjen meg, még ha az is volnék, tőlem nincs veszélyben, fenn hagyom a napszemüvegem, így ni, később úgysem tudna azonosítani engem, akkor pedig minek bántanám – meg aztán miért is kellene azonosítania engem, nem mondtam, hogy bérgyilkos vagyok, dehogy mondtam én ilyet,

igazság szerint elég érdekes a munkám, szerződéseket kell aláírnom, amikor szólnak, megyek és intézem, de ne gondoljon egyszerű strómannak, el is kell olvasnom, ami le van írva, néha ezt-azt még el is kell intéznem hozzá, ezt értem golyók belövésén tulajdonképpen – elmondani el merem, magának, igen, hiszen nem tudhatja, ki vagyok személy szerint, talán olasz vagyok, talán máltai, talán helyi, talán nem idevalósi, talán éppen azért szólítottam meg, mert magyarnak sejtem magácskát, talán azért, mert olasz vagyok, és értékelem a csinos magyar nők társaságát, mit gondol?”

***

Marton Péter szerzői Facebook-oldalához itt lehet csatlakozni a Facebookon. Ez pedig a szerző saját weboldala eddig megjelent írásaival.

Az argentin kaland

Share.

About Author

Leave A Reply