A Kenderesi-botrány margójára

7

A helyzet úgy áll, hogy eszünkbe sem jutott volna posztot írni Kenderesi Tamás ügyéről, hiszen miért lenne érdekes az nekünk, hogy egy magyar úszót szexuális zaklatással gyanúsítanak Dél-Koreában? Azonban bőven akadnak tanulságai az ügynek.

Röviden azok kedvéért, akik esetleg nem követték az elmúlt 1-2 nap fejleményeit: Kenderesi Tamás olimpiai bronzérmes magyar úszót (aki a vasárnap véget ért dél-koreai világbajnokságon 200 méter pillangón 8. lett) vasárnap előállították egy éjszakai bárban történt incidens kapcsán.

A sportoló elismerte, hogy hozzáért a lányhoz, aki kihívta a rendőröket: „Szombat éjszaka, egy szórakozóhelyen a mellékhelyiségből visszafelé haladva a táncparkett felé, hozzáértem egy ott dolgozó, koreai táncoslány fenekéhez.

Meg sem álltam mögötte, egyetlen, talán meggondolatlan mozdulatot tettem, ami miatt az érintett lány komolyan megharagudott, és feljelentést tett ellenem. Megértve a helyzet komolyságát, teljes együttműködést tanúsítottam mindvégig” – írta.

A dél-koreai rendőrség is azt közölte, hogy a magyar sportoló (aki ha a hírek igazak, ittas volt, amikor „hozzáért” a 18 éves lányhoz) a kihallgatásán is elismerte a fizikai kontaktust, de tagadja a vádakat.

Ez még mindig nem lenne elég ahhoz, hogy nekünk fontos legyen, ami miatt mégis azzá válik, azok Kenderesi Tamás következő mondatai (és aztán még valami más is):

„Úgy gondolom, nem követtem el semmilyen súlyos vétséget, azt viszont meg kell értenem, hogy megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amely a helyi értékrend alapját képezik.

A történteket sajnálom, a koreai lánytól szeretnék elnézést kérni, amennyiben valóban megbántottam, de a szexuális zaklatás vádját teljes mértékben visszautasítom.”

A helyi normák ismerete

Most egy pillanatra tegyük félre azt, hogy mennyire „helyi norma” vadidegen nők fenekének a fogdosása bármilyen szórakozóhelyen.

„Megsértettem bizonyos erkölcsi normákat, amely a helyi értékrend alapját képezik” – írta a magyar úszó és itt már érdemes egy kicsit megállni, ugyanis ez egy nagyon fontos mondat a határátkelés szempontjából is.

Sokszor találkozhatunk akár posztokban, akár kommentekben olyan megjegyzésekkel, melyekben az adott befogadó ország lakóit, az ott uralkodó szokásokat, normákat bírálják.

HATÁRÁTKELŐ A
YOUTUBE-ON
ÉS A SPOTIFY-ON IS!

Márpedig a beilleszkedés egyik első lépése és alapja az adott ország erkölcsi normáinak az elfogadása. Lehet azon hőzöngeni, hogy a svájciak ilyenek vagy olyanok, a németek mindenért beszólnak és feljelentenek, a britek merevek és nem barátkoznak, a finnek meztelenül szaunáznak és még sorolhatnám, de nem teszem, nyilván mindenki tud számtalan példát hozni.

A lényeg az, hogy ha valahol le akarunk telepedni, akkor bizony nem csak el kell fogadni ezeket a normákat, de nem árt őket előzetesen megismerni, hogy ne a helyszínen döbbenjünk meg (és reagáljunk rosszul).

Amikor Kenderesi Tamás azt írja, „úgy gondolom, nem követtem el semmilyen súlyos vétséget”, akkor az nem csak arról árulkodik, hogy akadnak zavarok nála a „súlyos vétség” megítélésében, hanem arról is, hogy jó eséllyel fogalma sem volt arról, mit lehet és mit nem egy dél-koreai szórakozóhelyen.

A tudásnak ez a hiány pedig nagyon sokba fog neki kerülni és ha szerencséje van, akkor csak dollárban…

Ezzel együtt mélyen megdöbbentő, hogy a jelek szerint Kenderesi Tamás szerint egy nő fenekének a megérintése, fogdosása pusztán „kulturális különbség”, amiből az következik, hogy ez 2019 Magyarországán szerinte teljesen elfogadható, bevett dolog, semmi különös, lehet továbbmenni…

Új őrület hódít Japánban

(Fotó: MTI/Kovács Tamás)

Share.

About Author

7 hozzászólás

  1. Azért ne reagáljuk már túl. Nem leteperte szegény leányt, hanem hozzáért. Utaztál már villamoson, metrón? Hány embert lehetne feljelenteni 6 megálló alatt? Ezért kell megkövezni, és az összes vár fokára kitűzni? Gondoltál arra, hogy talán ebben némi politika, és a hableány katasztrófában kifejtett impotens hozzáállás is közre játszhat?
    Volt alkalmam eltölteni 2×6 hónapot Suwonban , így némileg ismerem az ottani mentalitást. Ennél sokkal de sokkal lazábbak, és el kell ismerni , a hölgyike abban a negyedben valószínűleg nem a biodíszlet szerepét töltötte be. Nem mondom, hogy nem hibázott, de ha más nemzetiségű lett volna, semmi baja sem lenne, már idehaza nyomná a sajtbureszt.

    • @MIND1. Ne is haragudj, de nekem fogták meg a fenekemet tömött metrón, 15-16 voltam kb, és elég rossz érzés volt. Hosszú pulcsi és farmer volt rajtam – nem mintha miniszoknyában lettem volna, az felmentést jelentene az illető számára.. Teljes erőmből bokán rúgtam az illetőt. És sajnálom, hogy nem jelentettem fel. Ezzel csak azt szeretném mondani, ne próbáljuk meg a tömegközlekedésen való ilyetén viselkedést úgy beállítani, hogy “hát ez van, ne pörögjünk rajta”. Nagyon nem ok ez, és ezt, ha úgy tetszik, igen, tegyük ki a vár fokára.

      Az pedig, hogy a “hölgyike” miért volt ott – mindegy. Engedély nélkül ne nyúlkáljon senkihez. Egyébként ilyen bárokban többnyire no-touch policy van, tehát kidobnak, ha a táncoslányokhoz nyúlsz. Mindettől független az, hogy valószínűleg abban igazad van, hogy a Hableány miatt csináltak ekkora ügyet belőle. De ettől még igenis mondjuk ki, hogy ez nem ok, és az elkövető kérjen érte bocsánatot. Élsportoló, meg példamutatás és társai…

  2. Ráadásul, mint az már közben kiderült: nem ott dolgozó lány volt az akinek megfogta a fenekét, hanem egy másik vendég. ( Nem mintha a kéretlen nyúlkálás alap lenne. Illetve van olyan intézmény ahol végül is okés, de … nem árt tudni, hogy hol van az ember 😀 )

  3. hidegseg on

    A Hableányt hülyeség idekeverni, balesetek mindig mindenütt voltak, lesznek és ha nem természeti katasztrófa, mindig emberi hiba, mulasztás is van a háttérben.
    Tamás szövegén meg csak az nem lát át aki nem múlt még 8 éves. A lány mellett elhaladva, részegen, rosszul mérte fel a helyzetet és úgy vélte, ha nagy bátran gyorsan tova halad (meg sem áll) és csak rövid pillanatig tartóan markol rá a számára ellenállhatatlan női fenékre, azt simán megúszhatja, potya fagyi, jó poén lesz, ő meg fasza gyerek, igazi férfi. Persze, nem tagadja, hogy hozzáért. Csúsztat, manipulál, kisebbíteni próbálja a vétkét. Hozzáért. Hát persze Emese.
    Ne hozzuk már ide a tömegközlekedés érintéseit, amik az esetek többségében nem fogdosások, hanem a zsúfoltságból adódó kikerülhetetlen érintkezések. Ne mossuk már össze a kettőt! Persze vissza lehet élni a helyzettel, de ha az történik, az sem bocsánatos dolog, hanem zaklatás. Nincs olyan, hogy egy spooningot ne lehessen elkerülni.
    Tamás igazi tahó módjára viselkedett, szégyen gyalázat. Az, hogy a helyi kultúra nem ismeretére hivatkozik az meg egyenesen felháborító. Nincs olyan kultúra ahol elfogadott egy szórakozóhelyen mások fenekét fogdosni akaratuk ellenére. Részegen téves döntést hozott, és csak remélni tudom, hogy józanon ilyen eszébe sem jutna, főleg nem tartaná normálisnak, elfogadhatónak az ilyesmit. Tudom, hogy egyikünk sem szent és tudatmódosult állapotban mindenki követ el hibákat de ez nem ment föl az alól, hogy vállaljuk tettünkért a felelősséget.
    Túlzásokba persze nem szabad esni, ilyenkor egy megszégyenülés a nagy nyilvánosság előtt, jótékonysági munka vezeklésként, szövetségi fegyelmi, pénzbüntetés bőven elég, nincs szükség büntetőjogi felelősségrevonásra.

  4. Nevem Senki on

    Úgy gondolom, hogy egyrészről a befogadó ország – akár turista akár letelepedés céljából – megismerése és tiszteletben tartása a legfontosabb. ÉN megyek az ő országukba, nekem kell alkalmazkodni, ők jogosan nem fognak. A másik még fontosabb dolog szerintem, hogy bárhova elmegyek a világba, akár turistaként, akár ott élés érdekében, én a saját országomat képviselem, akár tetszik, akár nem. Nem azt fogják mondani, hogy XY mekkora paraszt, hanem, hogy a magyarok mekkora gyökerek. Ezt sajnos tapasztaltam a reptereken átszálláskor, hogy kevés nagyobb hangoskodó, követelöző – mert neki jár alapon – nagyképű paraszt van mint a magyar s több fentebbi megjegyzést is hallottam. Tehát ahogy viselkedem külföldön, úgy fogják megítélni a saját országomat. Ami itthon elfogadott az máshol egyáltalán nem biztos. S ennél még nagyobb bűnnek tartom a fentebbi illusztris példányunk – ha jól emlékszem – edzőjének a kijelentését amellyel menteni akarta pártfogoltját, hogy itthon az megszokott, tehát szegény Tomi-kánk annyira nem is vonható felelősségre, mert ösztönből cselekedett… Nah ezt az embert is ott helyben rúgnám ki, mert egy edzőnek nem csak az adott sportágban kell kiemelkedőt alkotnia, hanem külföld esetében az etikai kódexet sem ártana a csemetéinek a fejébe vésnie, tehát az ő felelőssége még nagyobb.

  5. Arról egy szó sem esett eddig, hogy mit keres egy olimpiai verseny magyar résztvevője éjszaka egy szórakozó helyen. Oda talán akkor kellene (lehetne) járnia, amikor magán úton van bárhol.

Leave A Reply