A jövő megérkezett

1

Mennyire változtat meg minket a határátkelés? Mennyire látjuk másként a világot, és benne magunkat? Mennyire változnak meg a szokásaink, hogy alakít a környezet? Végül ezekre a kérdésekre fut ki Tamás az elektromos autók felől induló norvégiai posztja.

„Megkerülhetetlen téma mind Norvégiát, mind a világot nézve. Ez a jövő, és itt északon a jövő már megérkezett. Ha röviden szeretném lezárni a dolgot, akkor annyi, hogy jó az irány, helyes a döntés, bár a szívem megszakad (benzines). Ez van…

Az elektromos autókról szeretnék egy kicsit okoskodni, hiszen egy éve ilyet (is) birtoklunk és használunk (16.000 beletett km). Miért is éri meg, miért is jó használni idefent, és miért is nincsen para vele? És tényleg ez a jövő, tényleg támogatni kell, főleg a városokban kellene minél előbb kötelezővé tenni. Hát lássuk.

Miért döntöttünk, hogy kell egy ilyen?

Mert annyira tudatos zöldek vagyunk, vagy mert megéri? Is-is. Jó zöldnek lenni, és jó ingyen (persze nem szó szerint értve) autózni. Még nem vagyok egy sötétzöld, sőt inkább olyan halovány, de már zöld és tovább zöldülök. Ha például megütöm magam már nem is lila lesz, hanem egyből zöld. Ez már valami, nem?

Ekkor valaki ránéz a képekre. És mit lát? Valami nagy benzinzabáló korcsságot. Megmagyarázom. Mi azt már csak kirándulásra, hosszú távokra használjuk, és ha más vette volna meg, nem kizárt, hogy több kilométert tenne bele, városban is használná. Tehát már itt is mentem a Földet. Van még kérdés, vagy mehetünk tovább? Így legalább hozzuk az átlagot kibocsájtásilag.

De térjünk rá végre a fő témára, Norvégia áram alatt. Ráadásul még kritizálni sem lehet őket, hiszen 90% feletti a zöldenergia-előállítás. Mi is 8 km-re lakunk Norvégia második legnagyobb vízi erőműjétől. Tehát nagyjából úgy néz ki, hogy én a hegy tetején lévő tavakat autózom ki, ami lényegében hó és eső.

Rendesen exportálják a zöld áramot, például épülnek Anglia felé is vezetékek a tenger alatt. Ebből a szempontból (is) biztosan nagyon szerencsés az ország földrajza és klímája.

Miért éri meg?

Fontos tudni, miért is olyan nagy az elektromos autó vásárlási kedv. Valljuk be, leginkább nem a zöldség áll a háttérben, hanem a minden egyéb más (trendi). Az, hogy jelentős az állami támogatás rajta, és sok előnnyel jár ilyennel járni. Ja, és mivel innen mindenki elrepül valahová nyaralni, arra sem kell autó, sokak nem autóznak hosszú távokat, ha pedig igen, az simán megoldható, lsd. lejjebb.

Olcsó(bb) ezt venni, mi annyiért vettük újonnan, amennyiért most itthon adják állami támogatással és kedvezménnyel. Támogatás nélkül drágább Magyarországon. Kicsit könnyebb itt kigazdálkodni.

Mi esetünkben, egy konkrét példával élve elmesélem, mi az előny. Az úgy van szerte az országban, hogy mindig belebotlani egy útdíjba. Ez legtöbbször úgy működik, hogy csak úgy van egy fizetős kapu, kikerülni sem lehet, hiszen nincs is másik út. Tehát mindenképpen fizetsz, kivéve, ha elektromos autóval jársz.

Esetünkben ez úgy néz ki, hogy pont kiköltözésünk hetében adták át a hidat (Hardangerbrua, 1,4 km), amivel kiváltották a kompos (elektromos autóval az is ingyenes, csak a személyekért kell fizetni) közlekedést.

Ez azt jelenti, hogy nekünk a legközelebbi város (50 km) ezen át elérhető. Ez kérem szépen 150 kr oda-vissza, de csak azért, mert mi itt lakunk, van 50%-os kedvezményünk. Aki csak erre jár, egy átkelésre fizet 150 kr-t. A teherautóknak 600kr/átkelés. Ja, és van még egy kapu, 42kr oda-vissza (kedvezménnyel).

Ez, kerekítsünk, 200kr. Tehát 100 km (hiszen haza is jövünk) benzinből egy átlagos autóval számolva (6 liter átlagfogyasztás, 15 kr-ás benzinár), nincs 100 kr. Nem a tankolás a drága (az sem olcsó, hiába a saját olaj), hanem az egyéb díjak. Persze ez extrém eset.

És hogyan néz ez ki elektromosan? 0 + 0 + egy kevés (legyen 50 kr).

De nézzük meg ezt Bergenig (150 km)! 150kr + 42kr + 42kr + 25kr (ha a centrumig megyünk) = kb. 260 kr. Ezek csak az útdíjak, a benzin pedig (300 km-re) mondjuk kerekítve felfelé 300 kr.

Lényegében még itt is fele költség az útdíj. A mi kis picikénkkel persze ez jóval több (15-16 literes átlagfogy.), de az elektromossal gyorstöltőn töltve olyan 100-150 kr, nem 600. Így, havi egy Bergen, és heti egy város, azt jelenti, hogy csak ezen mintegy 1.500 kr megspórolható.

Szinte ingyen van!

Mi 0% befizetéssel hoztuk el az autót, kb. 3.500 kr a havi törlesztő, biztosítással, mindennel. Aki sokat megy, sok útdíjas szakaszon átkelve, szemmel láthatóan hozza vissza az árát a villamos.

Az egyéb előnyök, mint parkolás díjmentesség (azt hiszem lehetséges, szintén meg kell egyezni), buszsáv használat, komp nem nagyon érint.

Esetünkben a „racionális” másikat nézve, most nagyjából úgy jövünk ki, hogy az útiköltségen megspórolt összeg az lényegében a Kia havi törlesztője. Szinte ingyen van!

Persze egy új, modern, keveset fogyasztó autó esetében nem volna ekkora az előny, de ha mondjuk a híd túloldalán dolgoznánk, napi átkeléssel (a díj egy része persze leírható az adóból), más nem is jöhetne szóba.

Elég megdöbbentő összegek repkednek, igaz? Már írtam, hogy szerintem így vesz vissza az állam a sok-sok „adományból” (egenmelding…). Egyébként azt hallottam, hogy legtöbbször ez a fizetős dolog addig tart, amíg vissza nem jön a beruházási költség, utána megszűnik a díj (higgyen mindenki, amit akar).

És még jó is

Ha pedig átugorjuk a racionalitást, akkor sajnos el kell ismerni, hogy jó villanyautózni. Dízeles karakter (sőt még olyanabb), egyből húz, ellenben csendes, nem büdös.

A Kia, mint autó is jó (már régóta mondogatják, csak hát a szokásos németautó kedvelés – na pont az nincs most nekünk, elmúlt = hurrá!), szinte fullos (kormányfűtés – nagyon fontos -, ülésszellőzés, a szokásos dolgokon felül), bár nem rendelkezik sávtartóval, radaros tempomattal és az új ketyerékkel.

De elmondanám, hogy Norvégia csipkés partjain, útjain ezek semmit sem érnek, viszont pont emiatt lehet nagyon jókat autózni!

Tehát csendes, egyből adja a meleget, nem kell bemelegíteni, programozható a fűtése, rövid távos használatnál nem kínzod a belsőégésű motort, és úgy egyébként is, az alacsony súlypont miatt nem rossz vezetni.

Jelentősen nőtt az átlagsebességünk a használata óta (jó ebben az is benne van, hogy az Avalanche nem kanyarvadász, és forszírozott tempónál az asszony nem csak a saját haját tépi, hanem az enyémet is, és az jobban fáj).

És nem tudok hátrányt mondani.

OK, de mi van a töltéssel?

Na jó, a hatótáv. De para? Az nincs. Minden faluban gyorstöltő, szerintem egész Norvégiában nincs 100 km-nél nagyobb távolság két töltő között, azt pedig a legnagyobb hidegben, fűtéssel, ablaktörlővel, fényszóró használattal együtt is produkálja bármelyik elektromos zizegő. Semmivel sem parább, mint benézni a szintmérőt egy autónál.

Az elmúlt nyáron jártunk pont így Franciaország eldugott útjain, hogy majd tankolunk a következő kúton, aztán egyszer csak nem volt több benzinkút. Nem tudom, hogyan jutottunk el a célig, de szerintem csak benzinpárával. Tehát ott is be lehet nézni.

Egy év használat után semmi izgalom ilyen téren, hosszabb úton, amíg töltődik az autó (10-20 perc), addig pont ki lehet menni, vagy enni, vagy csak lenni és buzerálni a telefont, az már egyébként is létkérdése az emberiségnek.

Mondanom sem kell, nem maradtunk még soha az út szélén. 10% alá is csak párszor ment a töltöttség, csak egyszer írt olyat ki, hogy megtehető távolság 10 km. No para!

Legegyszerűbb úgy használni, hogy a bergenes példánál maradjunk, hogy az úton oda olyan 90 km-nél van egy töltő. Ha éppen nincsenek (mostanában mindig üres volt), szépen megállunk, és rátöltünk.

Egy kis pihi nem árt (80%-ig tölt gyorsan ugye), ez 10-15 perc maximum, hiszen nem üresre töltünk rá. Onnantól pedig nem kell nézni a töltöttséget, mert tudod, hogy van elég.

Egyszerű, semmi kellemetlenség (az csak akkor van, ha sorba kell állni a kúthoz – ritka), olcsóbb, tisztább, kényelmesebb (a zaj hiánya).

Napi átlagos 100-150 km-es használatnál szerintem ez éri csak meg. Hétvégi kirándulásoknál meg ha nagyobb a távolság, bele kell kalkulálni mondjuk 100 km-ként plusz 15 percet, ha nincs Teslád. Az akkora áldozat?

Norvégia tele elektromos autókkal

Aztán van olyan is, aki kimaxolja ezt az elektromos témát, például a faluban van egy család, akik a Tesla Model S után végre megkapták pár hónapja a Model X-et is, asszony az újjal jár, a hapsi a régivel. Ez ám a kialakult márkahűség.

Brutális mennyiségű az elektromos autók száma. Ezt kívülről belecsöppenve nehéz felfogni (de ezt el lehet mondani az amerikai autókra is, szerintem arányában csak a svédeknél lehet több Európában), de itt ez annyira természetes.

De irigylem Amerikát az olcsó benzinnel, a laza szabályokkal, a hatalmas vasakkal, és a teljes érzéketlenségükkel a Föld klímája iránt.

Egyébként az elektromos autók nagyon demokratikus autók. Mert szépen lehet csendben is utazni, zavaró kerregés, búgás nélkül, ami 5 henger alatt adott.

Ez akkor fontos, ha például az egyik fél rádiót hallgatna, a másik pedig agybajt kap tőle (és így haldoklik kissé) és akkor demokratikusan inkább ne szóljon semmi sem.

Ezért a másik autónk egy amcsi V8, mert ez még egy jó megoldás az említett problémára. Azt jobb hallgatni, mint a rádiót (az Eurovíziós borzalom megint bizonyított), önkéntelenül kell gázfröccsöket adni menet közben, az zene. Az elektromos pedig egy süketszoba, tényleg elképesztő nyugalmat generál.

Vége a vezetés élményének?

Kimeríthetetlen téma, és még csak az elején járunk (jó, Norvégia a harmadán), és lássuk be, csak egy tollvonás lesz, amikortól nem lehet majd dízellel, aztán benzinessel közlekedni, de mindenképpen csak egy választás után.

Mi régimódiak csak nézünk, hogy az új generáció (hol járunk? abc…yz…) már nem is értékeli a vezetést, mint élményt. Neki tök jó a zizegő. Legyen, csak maradhasson azért a büdös is.

A belső égésű motor meddig jutott jó 100 év alatt? Az elektromos pedig pár év alatt szinte befogta. Mi lesz 100 év múlva? Egy, azt én már nem látom, kettő, nagyon szar lesz.

Mivel kizöldült Norvégia (májusban) végre, és mi is egyre zöldebbek vagyunk, gondoltam, bizonyítom. Nem gondoltam volna pár éve, hogy így lesz, elektromos autó, lovaglás, sok-sok természetjárás, amcsi V8. Ebből csak a természetre vonatkozóan voltak reményeim.

Hiszen nincs zöldebb, mint a víz energiáját felhasználva elmenni, és a fű energiáját Barnabás érdekében felhasználni. Sőt nekünk is remek kikapcsolódás, egy óra mindenmentes tevékenység. A gondolatok szárnyra kelnek, terápia.

Én meg a ló, akinek annyi kapcsolata volt eddig vele, mint Palvin Barbarával, csak képen láttam. Most meg bevallom, volt, hogy megsimogattam a buksiját, megtapogattam mellét, belesuttogtam a fülébe, csókot adtam a homlokára, sőt, még rá is csaptam a fenekére, meghúztam a farkát. Ő meg, óóóó, beleharapott finoman a fenekembe. De tovább nem mentünk…

Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy aki látja Palvin Barbarát, mondja már meg neki, hogy kerestem, mert szívesen megsimogatnám a buksiját, meg meg…

Sötétzöld

Szóval hat ránk a sötétzöld észak rendesen. Engem persze ki akartak tagadni a műhelyből (távirányítós autót tilos birtokolni), de annyit jövünk-megyünk hegyen-völgyön át, úszunk, kerékpározunk és lovagolunk, hogy gyakorlatilag teljesen más dimenzióba kerültünk ilyen téren. És jó!

Na mindegy is, kimeríthetetlen téma, és szinte még csak az elején járunk. Egy csomószor gondolkodom, hogy vajon jó korban élünk? Mert előttünk zajlik a történelem, és mivel a világ gyors lett, egyszerre több fronton. Jó ez?

De ki cserélné ezt el, mondjuk mínusz vagy plusz 200 évvel? Én mondjuk, lennék Hitler, és még mindig csak festenék, vagy Kolombusz, aki másik irányba indult volna el… vagy nem.”

Share.

About Author

1 hozzászólás

  1. Mindig bajban vagyok Norvégiával, mert imádom és tetszik ahogy helyben ezeket a dolgokat kezelik, ugyanakkor az ország bevételének még ma is a kőolaj és származékai adják a döntő részét, tehát helyben zöldek, a “zöldségre” a pénzt meg áttételesen környezetszennyezésből szerzik meg.

Leave A Reply